Szemeim tágra nyíltak, mikor megéreztem testem alatt a talajt. Az űrhajó lezuhant, de mi életben voltunk. Kezeimet mellkasom alá tettem, majd eltoltam magamat a földtől. Mikor már két lábon álltam, leporoltam elszakadt ruhámat, és tekintetemmel Stephent kerestem, aki épp segített Starknak felállni a romok közül. – Jövök egyel doki! - mondta a férfi, de tekintetét egyből rám vezette, Strange-el együtt. - Jól vagytok? - kérdezte Stark, és mikor meghallottam Peter hangját, egyből megfordultam. A fiú hálójával lefelé ereszkedett le, és arca ismét láthatóvá vállt előttünk. – Előre szólok, ha egy űrlény lerakja a tojásait a mellkasomban, és végül megeszem magukat, akkor bocs! - hadarta el a fiú, amit én csak egy szemforgatással nyugtáztam, de ajkaim egy apró mosolyra húzottak. Míg Stark a fiúnak adta ki utasításait, én a kijárat felé néztem, ahonnan árnyékokat véltem felismerni. Közelebb sétáltam, de ahogyan észrevettem, hogy az árnyékok mozognak, szemeim ismét elkerekedtek, és a többiek felé fordulva kezdtem el kiabálni, de akkor már késő volt, mivel egy kis gömb alakú labda, taszító erejével a földre kényszerítette a férfiakat. Én egyből kapcsoltam, mikor meghallottam az idegenek hangját. Peter volt hozzám a legközelebb, ezért magunk köré egy pajzsot emeltem. Viszont a fiúnak hősködni támadt kedve, ezért egyből el is siklott a pajzs mellett. Strangere néztem, aki egy kigyúrt, mintákkal borított férfit küldött éppen a földre. A másik idegennek egy maszk volt a fején, de teste emberi volt. A harmadik jövevény fején két csáp helyezkedett el, és szemei hatalmasak voltak, ő egy lány volt, aki Peter felé közeledett. A fiú megdermedve kezdett el hadoválni, és hálóit a lányra lőtte, amitől sikeresen megállította őt. Fogalmam sem volt, hogy mit tehetettem volna. A káosz ismét eluralkodott. A maszkos férfi, bal kezével magához szorította Petert, majd egy számomra ismeretlen fegyvert, fogott annak fejéhez. Stark ez idő alatt, a másik idegenre fogta fegyverét, aki a földön feküdve adta meg magát. Engem valamiért, egyikük sem vett észre. Pedig ott álltam a maszkos, és Stark között. A maszkos átnézett rajtam, mintha nem is lettem volna ott. – Raven... - hallottam meg Strange hangját, és felé kaptam a fejemet. - Hol van Raven? Nem szólaltam meg, csak lenéztem a kezeimre...nem láttam a kezeimet. A maszkos nyakához nyúlva kikapcsolta arcvédőjét, így elénk tárult arca. Harmincas éveiben járó férfi lehetett, kisebb körszakálla volt, és szemei zölden csillogtak. Éreztem a dühét, és a szenvedését. Kinyújtottam felé karomat, majd meglengettem előtte kezemet, de mintha ott sem lettem volna. Ekkor jöttem rá, hogy láthatatlanná váltam. – Csak egyszer kérdezem: Hol van Gamora? - kezdett el végül beszélni. Hangja nem volta annyira mély, de lehetett hallani, hogy nem fél attól, hogy megöljön bárkit is. – Jobbat kérdezek! - mondta Stark, és felé kaptam fejemet. Páncélján, ismét kikapcsolta a feji részt. - Ki az a Gamora? – Még jobbat kérdezek! Miért Gamora? - mondta a tetovált ember. Összeráncoltam a szemöldökömet, miközben az elhangzottakra figyeltem. – Áruld el, hol a lány, vagy esküszöm kicsinálom, ezt a kis mitugrászt! - Az idegen férfi dühös volt, és talán még félt is. Lassan elindultam felé. Tudtam, hogy hülyeséget teszek, de jobb ötletem nem volt. Ujjai görcsösen szorongatták, a számomra ismeretlen fegyvert. Egy hirtelen ötlettől vezérelve sípcsonton rúgtam, amitől felüvöltött, és abban a pillanatban elengedte Petert, és a fegyvert. Megragadtam a fegyvert, majd rá szegeztem. Fogalmam sem volt, hogy hogyan kéne használni, de nem is akartam kipróbálni. Éreztem, hogy a levegő megfagy körülöttem, és ahogy elnéztem, a láthatatlanságom amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is illant. Peter már mögöttem volt, Strange mellé állt, aki szó szerint hitetlenkedve nézett rám. Fordított esetben, én is meglepődtem volna magamon. – Milyen urat szolgálsz? - szegeztem a férfinak a kérdést, aki már térdelt előttem. Arcára meglepettség ült ki, miközben engem nézett. - Halljam! - hangom erélyesen szólt, ami kicsit megrémített. Mi lett belőled Raven? – Csak szépen add vissza nekem a fegyvert, mert a végén még megölöd magadat vele, rendben? - nem felelt a kérdésemre, csak felállt előttem. Kezével már nyúlt volna, hogy kivegye az enyémből a pisztolyt, de én gyorsabb voltam, és egyenesen a szívének nyomtan a fegyver végét. A férfi, csak feltette a kezeit maga mellé védekezésképpen, és közben engem nézett. - Most mondjam azt, hogy Jézust, vagy mi? - bökte ki végül, és számomra érthetővé vált, hogy ki is ez az ember. – Szóval földi vagy. - nyugtáztam. – Missouriból származom! – Az is a Földön van, te kretén! - hallottam meg magam mögött Stark lekezelő hangját. – Elég! - szólalt meg Strange, és mellém sétált. - Miért estetek nekünk? Thanos parancsa volt? – Thanos parancsa? Dehogy is! Elvitte a csajomat! Azt hittük, hogy ti vagytok velük! - mondta meglepetten az idegen. – Viccelsz? Meg akarjuk ölni őt! - mondtam, miközben elemeltem mellkasától a fegyverét. – Pont úgy, ahogyan mi is! - szólalt meg a férfi mögött, az idegen lány. – Kik vagytok? - kérdezte az előttem álló. – Hát a Bosszúállók, tesó! - mondta Peter. – Akkor rólatok beszélt Thor! - a lány hangja, egy kis örömöt sugárzott. – Ismeritek Thort? - kérdezte meglepetten Stark. – Igen. Colos, közepesen jóképű. - grimaszolt a férfi. - Meg kellett mentenünk.Leengedtem a fegyvert, kezemet pedig magam mellett pihentettem. Strangere néztem, aki csak bólintott. Lefordítva, visszanyújtottam tulajdonosának a tárgyat. A férfi meghökkenve nézett rám, és egy másodpercig habozott, majd elvette. – Quill, legyőzött egy lány! - kezdett el nevetni, a még mindig a földön fekvő, furcsa mintákkal telerajzolt férfi. - Hát ez hatalmas! A Quill nevezetű férfire néztem, akit alig pár pillanattal azelőtt fegyvereztem le. Valamiért nem tudtam megállni, hogy ajkaimra ne szökjön egy önelégült vigyor. Akkor már kijelenthettem, hogy nem féltem a harctól. Most az egyszer, tényleg bátor voltam.
(jelen idő) A férfi tekintete, viszont továbbra is nyugtalanít. Keres valakit, akit nem talál meg. És az a valaki, akit történetesen Gamoranak hívnak, valószínűleg Thanosnal van. Quill retteg. De vajon, mit akarhat Thanos, attól a lánytól?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
