RAVEN ( INFINITY WAR )

tizenkettedik fejezet

Szemeimmel a plafont bámultam. Hirtelen fogalmam sem volt, hogy a valóság vesz e körül, vagy megint egy álom ejtett rabul. Jobb kezemmel arcomhoz nyúltam. Mikor megéreztem bőrömet, mely meleg volt, kezdtem megnyugodni. Takarómat arrébb dobva, az ágy szélének fordultam. Csupasz lábaimat a hideg padlóra tettem, majd arcomat kezeimbe temetve, próbáltam észhez térni. Felálltam, és elnézve ruhámat meglepődtem. Mikor öltöztem én át hálóingbe? Megfordultam, és az ágyam felé néztem. Az ágyam. Hogy kerültem az ágyamba? Szemeim kezemre tévedtek. A gyűrűm eltűnt.
Ekkor világosodtam meg. A szobám, az ágyam, az álom, a gyűrűm...az ősmágussal való találkozásom. Nem gondolkozva, szinte kitépve az ajtómat a keretből, rohantam le a lépcsőn. De mikor megpillantottam a bejárati ajtó előtt álló férfiakat, megdermedtem. Tekintetem a fő lépcső közepén tátongó hatalmas lyukra tévedt, ahol vagy hat lépcsőfok is beszakadt.
– Mi a franc... - mondtam, de kicsit túl hangosra sikeredett, mert a három férfi egyből rám kapta a tekintetét.
– Raven. - szólalt meg a doktor. - Neked pihenned kéne, hisz tegnap elájultál! Mit keresel itt?
– Elájultam? - kérdeztem értetlenül.
– Itt találtunk meg Wongggal, a lépcső előtt feküdve.
Kezemet fejemhez kaptam.
– Nem, ez nem lehet igaz... - Akkor az egész, mégis csak valós volt. A mágusnő, tényleg figyelt engem valahonnan. Amint a nőre gondoltam, felelevenedett előttem a vele való beszélgetés. Az álmaim, a kövek, az idegen. Strange aggódóan kémlelt engem lentről. Amint megpillantottam, a mellette álldogáló alacsonyabb őszes hajú férfit, ajkaim elnyíltak egymástól. - Strange beszélnem kell magával! - néztem végül vissza a mágusra.
– Most nem alkalmas, mint ahogy azt te is látod! Feküdj vissza, amíg én lerendezem ezt!
– Lerendezi ezt? - kérdezte az alacsonyabb férfi. - Nem tudja, hogy kivel áll szemben! - A férfi szavai határozottak voltak, mégis ijedten beszélt.
– Akkor kérem felvilágosítana, hogy kivel is?
– Thanossal. - suttogtam, magam elé bámulva. Az alacsony férfi rám nézett, szemei elkerekedtek, lélegzete egy másodperc erejéig elállt.
– Hogy mondtad? - kérdezte megrökönyödve.
– Thanos közeledik. - mondtam újra.
– Ki vagy te? - kérdezte a férfi, rám meredve.
– Csak a tanítványom, aki nem tudja, hogy miket beszél! - mondta Strange, de hangja egyáltalán nem volt olyan magabiztos, mint amilyen szokott lenni. - És kérlek Raven, öltözz fel!
Elmém egy pillanatra elsötétült. Kezeim ökölbe szorultak, de amint egy nehezebb ruha anyagát éreztem meg testemre simulni, a haragom elszállt. Lenéztem, és már nem a hálóingem volt rajtam, hanem a szentélyben viselt ruhám. Mi történik velem?
Mikor a doktor, ismét rám kapta tekintetét, elképedt.
– Ezt, hogy csináltad? - kérdezte, mert tudta jól, hogy eddig nekem ez a "hirtelen váltás", nem volt az erősségem.
– Hallgasson meg végre, és ne kezeljen úgy, mint egy gyereket! Azt mondta, hogy bízik bennem, nem? Akkor bízzon! - A szavak olyan egyszerűen hagyták el számat, mintha csak az időjárásról beszélgettünk volna. Egy kisebb erőtérrel, melyet lábam alá varázsoltam, átléptem a mélyedést, majd a mágus felé fordultam. A férfi arca ismét rezzenéstelen volt, de éreztem meglepettségét. - Előbb elszerettem volna már mondani, de nem tudtam, hogy hogyan kezdjek neki, viszont most már nem halogathatom. - nagyot sóhajtva bele kezdtem. Próbáltam egyszerűen elmondani mindent, mivel az időnk fogytán volt.
– Szóval, ha jól értem, te megálmodtad már többször is a bolygónk pusztulását, és nem szóltál nekem róla?! Azt mondod, hogy láttál valakit, akinek birtokában voltak a kövek, mégsem riadtál meg a tudattól, hogy leigázhat bárkit és bármit?! - hangja dühös volt, és talán egy kis félelmet is sugárzott.
– Fogalmam sem volt, hogy az álmok igaziak! Honnan tudhattam volna?!
– Engem is láttál? És azt is, hogy mi történt a hajón? - kérdezte, az ősz hajú alacsony férfi.
– Igen, láttam magát. És láttam Thanost, meg a csatlósait is. - fordultam ismét a doktor felé. - Ide tartanak. És ezért jönnek! - Mutattam a férfi mellkasán lógó, szem alakú, aranyozott nyakláncra.
– Most mit tegyünk? - fordult Strange, Wong felé.
– Felesküdtünk, hogy megvédjük a követ bármi áron, ezt fogjuk tenni. - felelte a kínai mágus rezzenéstelen arccal.
– Tony...hol van Tony? - kezdett el ide-oda mászkálni a férfi.
– Mr. Banner, kiről beszél? - szólalt meg Strange. Banner egy pillanatra megállt, majd a doktorra nézett.
– Meg kell találnunk Tony Starkot!
A doktorra kaptam fejemet, aki szintén rám nézett. Kezével átnyújtotta gyűrűmet, amit én el is vettem tőle.
– Miért én? - kérdeztem.
–  Attól tartok, te többet tudsz bármelyikünknél. - Arca megfeszült, ahogy ez az egy mondat elhagyta ajkait.