Serendipity [ SZÜNETEL ]

11. Bizonytalanság

-Shawn szemszöge-

Egy hosszasabb gondolkodást követően Maja előállt a tökéletes filmmel.

- Uuuu! Mi lenne ha Harry Pottert néznénk?

- Túl jól ismersz... - mondtam nevetve - Nem gond? Van kedved hozzá?

- Hát, még nem láttam egy részt sem végig, szóval nem gond, benne vagyok.

- Mi az, hogy még nem láttál egy részt sem végig? Úristen, ki vagy te? Most azonnal ülj le és már indítom is! - szinte parancsoltam rá a lányra, aki engedelmesen helyet foglalt mellettem. Szerintem mondanom sem kell, hogy mindezt nevetve tette.

- Hogy te mekkora egy rajongó vagy... - felelte Maja.

- Pontosan, és ezt te tökéletesen megérted. - válaszoltam, majd elindítottam a Harry Potter filmsorozat első részét.

[...]

A televízió képernyőjét bámulva, arra lettem figyelmes, hogy a mellettem ülő lány egyre közelebb kerül hozzám. A fejét a vállamra hajtotta és így nézte tovább a filmet, egészen addig, ameddig el nem aludt. Bizony, a vállamon.
Nem szerettem volna felébreszteni, hisz nyilván fárasztó napja volt, ezért óvatosan lefektettem magam mellé és betakartam.
Erről példát véve én is így tettem. Lekapcsoltam a hatalmas szoba fényeit, majd elterültem a nagy méretű ágyon. A távirányítóért nyúltam, kikapcsoltam a TV-t és az alvó leányzó felé fordultam.

- Hát Maja... Nem számítottam arra, hogy én ma egy ilyen csodálatos lánnyal fogok találkozni. - suttogtam neki - Hihetetlen vagy, és szeretnélek megismerni. Tudom, tudom egy kicsit sok volt a mai, de ha azt elfelejtenénk és lassabban, lépésről lépésre haladnánk az szuper lenne, mert azt tudnod kell, hogy nem akarok semmit, de tényleg semmit erőltetni, vagy siettetni. Na meg, én sem vagyok olyan biztos ebben az egészben, csak annyira, hogy érdekelsz, és azt garantálom. - fejeztem be, s nagy meglepetésemre Maja elmosolyodott - Te nem is alszol? - kérdeztem.

- Aludtam, csak valaki járkálni kezdett és ezt pont olyan hangosan tette, amire felkeltem. - mondta.

- Basszus, bocsánat! Eszem ágában sem volt, hogy felkeltselek!

- Így legalább hallottam, amit mondtál. - kezdett újból mosolyogni.

- Ja, hát igen... Azt hittem nem hallod.

- Ezt elmondhattad volna akkor is, amikor ébren vagyok. - azzal feltornázta magát ülő helyzetbe - És életem első csókját meg nem akarom elfelejteni...

- Mi?! Első csók? Ezt hogy érted? - érdeklődtem, miközben én is felültem.

- Úgy ahogy mondod. - nevetett fel kínosan.

- Te nem...? És akkor... Akkor barátod sem volt még?

- Nem biza. Ilyen téren nulla tapasztalatom van. Fogalmam sincs hogyan kéne viselkednem, mi jó és mi nem. Pontosan ezért toltalak el magamtól, és nem pedig azért, mert vissza akartalak utasítani. Én iszonyatosan szeretlek, viszont ez inkább hála szeretet, nem szerelem. Kimondhatatlanul hálás vagyok a segítségedért, amit az elmúlt évek során kaptam tőled, és én is nagyon nagyon szeretnélek megismerni. Megtudni, hogy ki az igazi Shawn... Milyen vagy valójában... Baromira örülnék, ha ez működne és tarthatnánk a kapcsolatot. Jó lenne mindennap beszélni, mesélni egymásnak a napunkról, közös programokat szervezni ha az időnk úgy engedi, találkozni csakúgy, mert szeretjük a másik társaságát, stb... Egy álmom válna valóra ezzel. Aztán ezek közben ki tudja mi alakulna ki közöttünk... Lehet szerelem, de még ha ez is lesz, sajnos tisztában vagyok vele, hogy ez egy lehetetlen küldetés.