Serendipity [ SZÜNETEL ]

17. Őt nem engedem el

- Na pajti, készen állsz egy újabb kalandra? - kérdezte Andrew miközben mellém lépett és a vállamra tette a kezét.

- Én? Mindig. - mondtam egy elégedett mosollyal. Ezen jót mulatva megcsóválta a fejét, tudatva velem, hogy nem csalódott a magabiztosságomban.
Együtt indultunk a repülőtér kijárata felé, ahol egy autó várt ránk. A csomagjaink bepakolása után jöhetett a csaknem mindennapos rutin, vagyis a rajongók.
Bármikor találkozok egy-egy fannal iszonyúan boldog vagyok, hogy láthatom mindazokat az embereket, akik nélkül most nem lennék itt. Szavak nincsenek arra, hoyg mennyire hálás vagyok nekik minden kis apróságért és, hogy mennyire szeretem őket.

A gyors selfiek és ölelések után beszálltunk a ránk várakozó járműbe, az pedig elvitt ahhoz a szállodához, amiben akkor megszálltunk.
Az óriási épület előtt ismét egy kisebb rajongó csapat várt, így csak a képek elkészítése után érkeztem meg a hotelszobámba.
Fáradtan és kimerülten felmásztam egy felső szinten lévő szobába majd miután benyitottam oda, azonnal célba vettem a hatalmas franciaágyat és leroskadtam arra. A jetlag nem egy vicces dolog, hosszú távon meg főleg nem.

Ott, az ágyon fekve szépen lassan elnyomott az álom.

***

Azon a helyen voltunk, ahol először is. A csodálatos kilátás még ennyi idő után is lenyűgözött, az Ő jelenléte pedig csak hab volt a tortán.

A korlátnál állt és az éjszakai eget kémlelte. Nem bírtam csupán csak nézni, ezért odasétaltam hozzá és két kezemet a derekára vezettem, így hátulról átölelve Őt. Válaszul hátra döntötte fejét, ami ezáltal a mellkasomon pihent.

- Ez lélegzetelállító. - mondta.

- Akárcsak te. - súgtam a fülébe. Ennyi kellett ahhoz, hogy "megnyerjem". A karjaim között megfordult, szembekerülve velem. A szemeimet, kezdte fürkészni, majd tekintete lejjebb vándorolt ajkaimra és végül azokon állapodott meg. Kezével a hajamat kezdte birizgálni, aztán lábujjhegyre állva magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Szenvedélyesen, hevesen, de ugyanakkor lágyan tette. Imádom ezt a lányt. Minden egyes porcikáját és a legeslegboldogabb vagyok, hogy Ő csakis az enyém.

***

A meseszerű és kicsit déjà vu érzést keltő álomból felébredve hirtelen eszembe jutott, hogy Maja levelével még semmit sem kezdtem. Egy székkel és a laptopommal a kezemben leültem közvetlen a - majdhogynem fal nagyságú - ablak elé. Amikor fel akartam nyitni a készüléket az a fránya panoráma elvette a figyelmem. Ez mind Andrew hibája, nem kellene ilyen pompás látvánnyal rendelkező szobákat fogalnia.

Gyermeki csodálattal kezdtem pásztázni az előttem elterülő várost. Az égbe nyúló épületek mind sötétek voltak már, csak egy-egy helyiségből szűrődött ki valami fény.
Nem tudtam megállni, hogy ne gondoljak Majára és a vele eltöltött pár órácskára. Az esti város fényei, a nyugodt hangulat, ami akkor és most is körbevett/körbevesz, csakis azokat a pillanatokat idéziték fel bennem.

Mindezeken felbuzdulva, tényleg elővettem a gépemet közben megnéztem mit is írt pontosan a levelében a lány.
Az Instagram keresőjébe a konkrét nevét beírva, nagyjából több száz találatot kaptam.

Fantasztikus...

Elszántságomból kiindulva - és mert úgy voltam vele, hogy nem lehet még egy IDEKYN és WWYITM lány az életemben - bő egy/másfél órás keresgélés után az egyik profilra ráklikkelve, hirtelen elkapott a büszkeség és nyerő érzés.
A fiatal leányzó posztjain végiggörgetve egy győzelem ittas "Ezaz, végre!" kiáltás hagyta el a számat.

Őt nem engedem el, bárki bármit mondjon. Őt nem fogom hagyni, hogy csak úgy elússzon. Valami emberfeletti módon, megmagyarázhatatlanul megfogott és nem hiszem, nem akarom elfogadni, hogy ennyi a mi kis történetünk, mert nem lehet csupán ennyi. Ezért tenni is fogok.

Na, de mit..?

Most észnél kell lennem, mert ha bekövetem, vagy valamilyen nyilvános kapcsolatot létesítek vele, akkor azt a rajongóim észre veszik és cafatokra tépik az utálkozó kommentjeikkel. Ezeket figyelembe véve, arra az eshetőségre esett a választásom, hogy írok neki egy privát üzenetet.

"Kedves Maja,

Először is, sajnálom, hogy csak most írok. Most akadt egy kis időm. Másodszor, imádtam a leveled. Igen, megtaláltam a táskád mellett és eltettem. Gonosz vagyok, tudom-tudom... Végülis így legalább megvagy és képes leszek betartani az ígéretem, miszerint nem az volt az utolsó találkozásunk."

Gépeltem be a végső betűket és mielőtt elküldhettem volna valaki kopogtatott az ajtómon.

- Szabad. - kiabáltam, hogy a kívül álló ember meghallja azt. Nem vált be. A laptopomat félre téve felálltam és odabattyogtam a hotelszobám bejáratához.

- Shawn, szia! Bejöhetek? - kérdezte nagy vidáman Andrew.

- Hogyne, gyere csak. - válaszoltam, s azzal kijjebb nyitottam a vastag faajtót, beengedve a menedzseremet.

- Mi újság van? Mesélj! Mióta megérkeztünk szinte senki sem látott. Kicsit el vagy veszve... Szóval... Mióta eljöttünk. Történt valami közted és aközött a lány közt, mert előző este még majd kicsattantál az örömtől, amikor vele voltál. - érdeklődött kicsit aggódva.

- Nem történt semmi különös. Haza kellett mennie, nekem pedig ide kellett jönnöm. Ez minden, ami zavar. És őszintén... Én még maradtam volna. Azért, hogy felfedezzem Budapestet és, hogy vele tegyem meg azt. Tudod, régóta nem volt senki, aki ennyire, és ilyen gyorsan elvarázsolt. Az a lány, mint valamiféle drog. Totálisan ráfüggtem. Olyan mértékben, hogy vele álmodtam, na meg az elmúlt egy órát a megkeresésével töltöttem. - mondtam, majd csalódottan a nagy és kényelmes ágyra rogytam.

- Szóval ez a helyzet. Figyelj, én teljes mértékben támogatlak, csak ne szálljon el túlságosan az agyad, ne menjen a munka rovására. És tulajdonképpen azért is jöttem, hogy elmondjam... Videoklipet fogunk forgatni. - közölte.

- Na ez abszolút a semmiből jött! Mégis mikor, meg hogyan? - kérdeztem nevetve, mert nagyon meglepett a dologgal.

- Azzal nem kell foglalkoznod, majd időben szólok. Neked annyi a feladatod, hogy kipihend szépen magad, mert kamera kompatibilis fejre lesz szükségünk és ne stresszeld túl ezt a dolgot azzal a lánnyal. Rendi? - kérdezte bizakodva.

- Rendben, de nem ígérek semmit! - tettem fel védekezésképpen a kezeimet.

- Rajtad tartom a szemem! - mondta szigorúan, majd mosolyogva elhagyta a szobám.

Mindig is bírtam Andrewt. Olyan pót apa szerűség ő nekem, egészen azóta, hogy belekezdtem ebbe az egészbe. Minden egyes alkalommal ott volt nekem, még a legnehezebb időkben is. Támogatott, mosolyt csalt az arcomra, vigyázott rám, figyelmeztetett a veszélyes dolgokra.
Igazán nem értem miért nincs még felesége, saját gyereke. Biztosan jó férj és apa válna belőle.

Az előbb kapott utasításoknak megfelelve elmentem letusolni, fogat mosni, majd aludni.
Bár mielőtt még elaludtam volna, ismét magamhoz vettem a gépemet és bizonytalanul bámulni kezdtem a képernyőt.

Elküldjem vagy ne küldjem el..?

Egy "egyszer élünk, de akkor nagyon" gondolat futott át az agyamon, és az üzenet végére odabiggyesztettem még egy "Kérlek válaszolj minél előbb!" mondatod, s azzal el is küldtem Majának.

A nagy izgalom, és feszültség közepette nehézkesen sikerült elaludnom, de azzal nyugtattam magam, hogy ez volt a helyes döntés, így minden a legnagyobb rendben lesz. Na igen, csak legyen már holnap...

* * *
Hali embiiik! Itt az új!!
4 nap különbség ✔
Hajnali 1 óra ✔
Fáradt én ✔

Shawn pedig elindult Maja megismerésének hosszadalmas és kanyargós ösvényén...😏
___
2018.10.28.