Reggel isteni illatokra ébredtem. Anya már javában az ebédet készítette, mikor én még csak az ágyamból másztam ki. Igen, inkább délelőtt volt mint reggel.
- Jó reggelt! Vagy mondjam azt, hogy jó napot? - vicceskedett anya, amint beléptem a konyhába.
- Jó reggelt! - mondtam és a hűtőben valami ehetőt kezdtem keresgélni.
- Hogy vagy? Haragszol még? - kérdezte a tűzhely mellett állva és az éppen készülő ételt kavargatva.
- Hm... Nem igazán. Tudod, hogy nem vagyok egy haragtartó típus, főleg nem a szüleimmel szemben. Este gondolkodtam és arra jutottam, ha ennek így kellet lennie, akkor azért történt így, megbékéltem vele. - mondtam két falat szendvics között.
- Ez fura. Tudom, hogy nem vagy haragtartó, de hogy "feladd" és megbékélj... Ez nem te vagy. Na de hagyjuk is, szívesebben beszélnék most másról.
- Miről? - érdeklődtem teli szájjal, ugyanis nagyon meglepett a kérdése.
- Ismerlek, bízom benned és tudom, hogy egy szuperül intelligens lány vagy, de Shawnt nem ismerem és te sem. Félve kérdezem meg... Ugye nem csináltáltatok semmi butaságot? Olyat, amit később megbánnál? - kérdezte.
- Úristen anya! Nem! Nem csináltunk semmit. Semmi olyat. Jézusom. - reagáltam hevesen, teljesen jogosan... Szerintem... Elkezdi azzal, hogy mennyire bízik bennem, erre benyög egy ilyet. Röhej. Röhejes, ami itthon megy.
Miután sietős tempóban befejeztem a reggelimet, hogy minél kevesebbet kelljen anyával beszélgetnem, visszamentem a szobámba és felhívtam Zoét.
- Szio!!! - köszönt hatalmas hanggal.
- Szia... Tudnánk találkozni?
- Perszee! Úristen, annyira kíváncsi vagyok, hogy hogy érezted magad.
- Jól van. Akkor legyen mondjuk kettőkor a szokásos helyen. - mondtam.
- Okés, akkor a fagyizónál, kettőkor. Puszi!! - ismételte el, s letette a telefont.
[...]
Mikor odaértem a kis kézműves fagylaltozóhoz, amit a szokásos helyünknek hívunk, a barátnőm már ott várt rám.
Most felmerülhet a kérdés, hogy miért nevezzük így a fagyizót... Nos hát, miután megismertük egymást nagyon sokat jártunk oda. Meg merem kockáztatni, hogy volt olyan, amikor a hét minden napján benéztünk. Sőt, a dolgozók is ismernek és szeretnek minket, velük is jókat beszélgetünk általában. Ha meglátnak minket már készítik is elő a jól megszokott fagyi vagy éppen süti rendelésünket, évszakhoz igazodva.
- Hellóka!!! - szaladt elém Zoé, majd egy hatalmas öleléssel köszöntött.
- Szia! - üdvözöltem, azzal leültünk egy kinti asztalhoz.
- Na mizujs? Mesélj, hogy tetszett!?
- Hát, mit mondhatnék. Életem legeslegszebb napja volt! Imádtam minden egyes pillanatát. Sőt, ami még utána volt...
- Mi volt utána? - kíváncsiskodott, ez pedig ráébresztett, hogy kis híján elszóltam magam. Baromira nem szeretném, ha bárki tudna róla. Egyedül a családom, senki más.
- Kygo koncertje. Valami fenomenális volt az is. - próbáltam menteni, amit még lehetett.
- Ja, hogy az. Na de, nekem Shawnról beszélj! Olyan kár, hogy nem sikerült megtalálnunk egymást a tömegben. Úgy vártam ezt. Kíváncsi lettem volna a reakciódra. - mondta kicsit csalódottan.
VOUS LISEZ
Serendipity [ SZÜNETEL ]
Fanfiction"A többezres tömeget kémlelve észrevettem egy szempárt, amelyik nem az óriási kivetítőket figyelte, hanem valami egészen mást. Engem. Egy igen apró termetű, világos barna, már-már szőke hajú, fiatal lány. Gyönyörű volt, ehhez kétség sem fér. Amint...