SHAWN: MAJA, SEGÍTENED KELL! Emlékszel, amit tegnap meséltem, a pánik rohamos dolog... Tudnánk beszélni? Kérlek..!
Újra és újra el kellett olvasom, amit írt, ahhoz, hogy eljusson a tudatomig.
Én segítsek neki? Mégis hogyan?
MAJA: Szívesen segítenék, de ötletem sincs, hogy hogyan.
Írtam meg neki, majd a telefonom képernyőjét bámulva vártam a válaszát.
SHAWN: Csak beszélgessünk oké? Kell valami, amitől megnyugszom.
MAJA: Mert én, egymagam képes vagyok téged megnyugtatni?
SHAWN: Nem tudom... Gondolom igen. Amikor a kilátóban voltunk, vagy amikor a hotelszobában akkor egyáltalán nem voltam feszült. Jó érzés töltött el végig, amíg veled lehettem, szóval...
Istenem.
MAJA: Ezzel sohasem fogok betelni.
SHAWN: Mivel?
MAJA: A gyönyörűséges szavaiddal, a nyitottságoddal. Engem mindig is lenyűgözött, ha egy férfi ilyen nyíltan tud beszélni arról, amit ott bent, legbelül érez.
SHAWN: Ooh, ha már ennyitől elvarázsollak, várj amíg teljesen megismersz. Garantálom, hogy még jobban ámulatba ejtelek majd.
MAJA: Hűha, valaki nagyon magabiztos lett hirtelen. Ez esetben... Én már nem is kellek ide.
SHAWN: DE!
SHAWN: Vagyis, de. Kérlek, maradj még! Persze csak ha nincs más dolgod, mert akkor menj, nem akarlak feltartani.Ez kész. Hogyan lehet valakinek ennyire sugárzóan kedves, jó indulatú és tiszta szívű személyisége? Olyan felfoghatatlan, hogy a hatalmas univerzumunkban létezik ez az egyetlen kis parányi részecske, ez az ember és ennyi jóság szorult belé. Szinte minden alkalommal lenyűgöz, ámulatba ejt, elvarázsol és elképeszt.
MAJA: Hogy tudna bárki is nemet mondani erre?
SHAWN: Tehát akkor nem hagysz itt?
MAJA: Soha.
- Hé, Maja! Mit csinálsz még ott? Gyere fürdeni és tedd le azt a telefont végre! - kiáltott a vízből Hanna.
Nem különösebben keltette fel az érdeklődésem amit mondott. Volt jobb dolgom is annál, hogy abban a koszos folyóban pancsoljak.- Szia! - ült le mellém Max egy sunyi mosollyal az arcán. Ismerem már évek óta. Pontosan tudom, hogy ez az arckifejezés valami csalafintaságot rejt.
- Mit szeretnél? - kérdeztem gyanakvóan.
- Én? Én ugyan semmit, csak kijöttem, mert meguntam az úszkálást és mert te itt antiszockodsz.
- Na jó, én nem antiszockodom! Egy fontos dolgot néztem meg és intéztem el. - mondtam kicsit felháborodva, de mégis nevetve. Elvégre elég bénának és fontoskodónak hangzott, ami az előbb elhagyta a számat.
- Bocsánat főnökasszony! - tette fel a kezeit védekezésképpen.
- Jaj, de kis vicces valaki. - mondtam a szemeimet forgatva.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Serendipity [ SZÜNETEL ]
Фанфик"A többezres tömeget kémlelve észrevettem egy szempárt, amelyik nem az óriási kivetítőket figyelte, hanem valami egészen mást. Engem. Egy igen apró termetű, világos barna, már-már szőke hajú, fiatal lány. Gyönyörű volt, ehhez kétség sem fér. Amint...