Serendipity [ SZÜNETEL ]

36. Kínos csend

-Maja szemszöge-

Edények zajára keltem. A fényesen ragyogó Nap már bőven az eget uralta mikor szemeim kinyíltak. Meglepetten tapasztaltam a tündöklő csillag felbukkanását, ugyanis az elmúlt hetekben a borús és esős idő részesült a dominánsabb szerepben.
Lassan felültem, majd a terepet kezdtem felmérni. A nappaliban elhelyezett, hatalmas L alakú kanapén csücsültem, egy vastag takaróval betakarva. Gondolom itt aludhattam el este... Az ülő helyzetből tökéletes rálátást kaptam a konyhára, ahol rögtön felfedeztem egy földön guggoló alakot. Épp az előbb - feltételezem - elejtett serpenyőt, tálakat és fedőket igyekezett felkapkodni a márvány csempékről, miközben valamit motyogott az orra alatt. Túl messze volt és túlságosan halkan tette, így nem értettem egy szót sem.

- Minden rendben? - kérdeztem rekedtes hangon.

- Szóval felébredtél... A francba már! - az utolsó megjegyzést valószínűleg magának szánta, hisz ismét suttogni kezdett - Miattam, igaz?

- Hát, ami azt illeti... Igen miattad. - válaszoltam nevetve - De igazából már nem aludtam olyan mélyen, csak a hirtelen jött nagy zaj azonnal kiábrándított.

- Sajnálom.

- Ne! Így legalább több időm lesz a mai nap. Nem pedig átalszom a felét. - mondtam egy biztató mosollyal.

Perceken belül beállt közénk a jó öreg kínos csend. Tudjátok, az a tipikus, amikor nézed a másikat, várva hátha mondd valamit, de nem, hisz ő is pont ezt várja tőled. Egy ideig egymást fürkészitek, majd mindkettőtök össze-vissza kezd tekintgetni, és a némaság előszeretettel telepszik rátok, akár a hajnali köd. Hogy én mennyire utálom az ilyet...

- Öhm, izé... Esetleg van kedved segíteni? Valami ebéd féleséget akartam összeütni kisebb nagyobb sikerrel... - mondta, s közben a tarkóját vakargatta.

- Ha jól érzem a kisebb siker lesz a megfelelő leírása a helyzetnek?

- Tökéletesen látod, igen. - válaszolt nevetve én pedig csatlakoztam hozzá.

Közös megállapodás alapján, arra jutottunk, hogy ezt a főzőcskézést most inkább kihagyjuk és rendelünk valamit. Persze Shawn azt is a lelkemre kötötte, hogy később megtanítanok neki pár konyhai fortélyt. Nem mintha én annyira értenék a dologhoz, viszont ehhez a fiúhoz képest, bizton állítom, hogy egy séf zseni vagyok.

Az ebédünket némaság, egy-két bájcsevej tarkította csupán. Remélem, hogy az elkövetkezendő napokban nem lesz ennyire feszült a hangulat kettőnk közt és hogy sikerül feloldódnunk.

- Nos... Mihez lenne kedved a mai nap folyamán? - kérdezte Shawn megtörve a hosszú perceken át tartó csendet.

- Hmm, nem is tudom. Szinte két hete nem láttam a Napot, ma viszont úgy döntött, hogy megtisztel minket a jelenlétével, szóval... Elmehetnénk sétálni? Mármint ha nem nagy gond. Mert tudom, nem szeretnéd, hogy meglássanak, se a rajongók figyelmét sem pedig mások figyelmét nem szabad felkeltenünk és... - folytattam volna, de az eddig hallgató fiú közbe vágott.

- Emiatt te ne aggódj! Inkább menj és öltözz át, addig én elpakolok itt. - mondta kedvesen.

Bevallom, mióta eljöttünk otthonról ez a gondolat folyamatosan itt lebegett a fejemben. De eleget téve kérésének, igyekeztem nem azon agyalni, hogy ki, mikor és hogyan fogja elrontani a szinte még el sem kezdődött kis kiruccanásunkat, itt Budapesten.
A bejárati ajtó mellett pihenő bőröndömből egy halvány kék, a vállán virág mintával díszített, hosszú ujjú felsőt és egy fekete farmer nadrágot vettem ki. Ügyelve, hogy Shawn ne lásson meg, gyorsan levetkőztem majd magamra kaptam az előbb előhalászott ruhadarabokat.