-Maja szemszöge-
Edények zajára keltem. A fényesen ragyogó Nap már bőven az eget uralta mikor szemeim kinyíltak. Meglepetten tapasztaltam a tündöklő csillag felbukkanását, ugyanis az elmúlt hetekben a borús és esős idő részesült a dominánsabb szerepben.
Lassan felültem, majd a terepet kezdtem felmérni. A nappaliban elhelyezett, hatalmas L alakú kanapén csücsültem, egy vastag takaróval betakarva. Gondolom itt aludhattam el este... Az ülő helyzetből tökéletes rálátást kaptam a konyhára, ahol rögtön felfedeztem egy földön guggoló alakot. Épp az előbb - feltételezem - elejtett serpenyőt, tálakat és fedőket igyekezett felkapkodni a márvány csempékről, miközben valamit motyogott az orra alatt. Túl messze volt és túlságosan halkan tette, így nem értettem egy szót sem.- Minden rendben? - kérdeztem rekedtes hangon.
- Szóval felébredtél... A francba már! - az utolsó megjegyzést valószínűleg magának szánta, hisz ismét suttogni kezdett - Miattam, igaz?
- Hát, ami azt illeti... Igen miattad. - válaszoltam nevetve - De igazából már nem aludtam olyan mélyen, csak a hirtelen jött nagy zaj azonnal kiábrándított.
- Sajnálom.
- Ne! Így legalább több időm lesz a mai nap. Nem pedig átalszom a felét. - mondtam egy biztató mosollyal.
Perceken belül beállt közénk a jó öreg kínos csend. Tudjátok, az a tipikus, amikor nézed a másikat, várva hátha mondd valamit, de nem, hisz ő is pont ezt várja tőled. Egy ideig egymást fürkészitek, majd mindkettőtök össze-vissza kezd tekintgetni, és a némaság előszeretettel telepszik rátok, akár a hajnali köd. Hogy én mennyire utálom az ilyet...
- Öhm, izé... Esetleg van kedved segíteni? Valami ebéd féleséget akartam összeütni kisebb nagyobb sikerrel... - mondta, s közben a tarkóját vakargatta.
- Ha jól érzem a kisebb siker lesz a megfelelő leírása a helyzetnek?
- Tökéletesen látod, igen. - válaszolt nevetve én pedig csatlakoztam hozzá.
Közös megállapodás alapján, arra jutottunk, hogy ezt a főzőcskézést most inkább kihagyjuk és rendelünk valamit. Persze Shawn azt is a lelkemre kötötte, hogy később megtanítanok neki pár konyhai fortélyt. Nem mintha én annyira értenék a dologhoz, viszont ehhez a fiúhoz képest, bizton állítom, hogy egy séf zseni vagyok.
Az ebédünket némaság, egy-két bájcsevej tarkította csupán. Remélem, hogy az elkövetkezendő napokban nem lesz ennyire feszült a hangulat kettőnk közt és hogy sikerül feloldódnunk.
- Nos... Mihez lenne kedved a mai nap folyamán? - kérdezte Shawn megtörve a hosszú perceken át tartó csendet.
- Hmm, nem is tudom. Szinte két hete nem láttam a Napot, ma viszont úgy döntött, hogy megtisztel minket a jelenlétével, szóval... Elmehetnénk sétálni? Mármint ha nem nagy gond. Mert tudom, nem szeretnéd, hogy meglássanak, se a rajongók figyelmét sem pedig mások figyelmét nem szabad felkeltenünk és... - folytattam volna, de az eddig hallgató fiú közbe vágott.
- Emiatt te ne aggódj! Inkább menj és öltözz át, addig én elpakolok itt. - mondta kedvesen.
Bevallom, mióta eljöttünk otthonról ez a gondolat folyamatosan itt lebegett a fejemben. De eleget téve kérésének, igyekeztem nem azon agyalni, hogy ki, mikor és hogyan fogja elrontani a szinte még el sem kezdődött kis kiruccanásunkat, itt Budapesten.
A bejárati ajtó mellett pihenő bőröndömből egy halvány kék, a vállán virág mintával díszített, hosszú ujjú felsőt és egy fekete farmer nadrágot vettem ki. Ügyelve, hogy Shawn ne lásson meg, gyorsan levetkőztem majd magamra kaptam az előbb előhalászott ruhadarabokat.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Serendipity [ SZÜNETEL ]
Fanfic"A többezres tömeget kémlelve észrevettem egy szempárt, amelyik nem az óriási kivetítőket figyelte, hanem valami egészen mást. Engem. Egy igen apró termetű, világos barna, már-már szőke hajú, fiatal lány. Gyönyörű volt, ehhez kétség sem fér. Amint...