Serendipity [ SZÜNETEL ]

19. Mindennél többet jelent

Forgolódás, gyötrődés, ismét nem alvás. Több órás kínlódás után feladtam és kimentem az udvarra egy kicsit levegőzni. Magamra kaptam valami kis lenge, nyári ruhát, a kezembe vettem a telefonom, egy könyvet és a fülhallgatóm. Kiugrottam a konyhába, gyorsan kivettem a hűtőből a kellemesen hideg limonádét, amit anya készített korábban, majd kifelé igyekeztem.
A kertünk szélén van egy kis asztal, körülötte fonott karosszékekkel. Behuppantam az egyikbe, elhelyezkedtem majd mikor a könyvért nyúltam, sikeresen levertem a telefonom.

Fantasztikus...

Ahogy azt felvettem a földről, megkönnyebbülve nyugtáztam, hogy semmi baja nem esett.
Mivel a kezemben volt, gondoltam bekapcsolom, hisz úgyis rég néztem már rá.
Nagyjából egy perc kellett ahhoz, hogy feléledjen és érkeztek is az üzenetek egészen tegnap estétől számítva. Volt egy pár privát, voltak Facebook értesítések, még az iskolakezdéssel kapcsolatosan is kaptam egy e-mailt. (AUGUSZTUS KÖZEPÉN!)

Miután mindet átfutottam, úgy döntöttem írok Kimnek, hiszen mióta a fesztiválon elköszönt nem is beszéltünk.
Épp a beszélgetésünket kerestem Instagramon, amikor elő ugrott egy engedélykérés. Furcsálltam, nem nagyon szoktak random emberek csak úgy írni, szóval rányomtam.
Ahogy előjött a név, én ledermedtem.

Shawn volt az...

Egy napja küldte. De az lehetetlen, azt észre vettem volna. Vagy mégsem? Elvégre nem kaptam semmiféle értesítést róla.
Remegő kézzel közelítettem a készülék képernyője felé, majd egy határozott mozdulattal megnyitottam a teljesen váratlan üzenetet.

SHAWN: Kedves Maja,
Először is, sajnálom, hogy csak most írok. Most akadt egy kis időm. Másodszor, imádtam a leveled. Igen, megtaláltam a táskád mellett és eltettem. Gonosz vagyok, tudom-tudom... Végülis így legalább megvagy és képes leszek betartani az ígéretem, miszerint nem az volt az utolsó találkozásunk.
Kérlek válaszolj minél előbb!

Lefagyva ültem a kerti székben, a pulzusom az egekben volt, csakúgy mint az adrenalin szintem. Gyorsan agyalni kezdtem, hogy mégis mi a fenét írjak vissza. Az is meglehet, hogy ez csak valami átverés, vagy valami rajongó megtalált és tesztelni akar... Vagy nem tudom. Annyira meglepetésszerűen ért, annyira nem voltam felkészülve erre. Amikor rájöttem, hogy nincs ott a levél a táskámban, már akkor lemondtam erről a kis személyes kapcsolatról, de most...

Azta.

MAJA: Hát szia... Nem számítottam rád és egy kicsit bizonytalan is vagyok emiatt. Biztos az vagy, akinek gondollak?

Nem életem legfrappánsabb üzenete, de a jelenlegi helyzettel nem tudtam mit kezdeni és ez a megfogalmazás meg tök egyenes és egyértelmű, szóval ezért döntöttem emellett. A következő percekben elképesztő feszülten kéz tördelés, a körmeim piszkálása és heves verejtékezés közepette várakoztam.
Várakoztam, a mielőbbi válaszra.
Mindeközben az édes bárány felhőkkel ékesített tengerkék eget bámultam és elvesztem a szinte késő nyári, meglepően kellemes szellőben. Az varázslatos és idilli pillanataimnak a telefonom csipogása vetett véget.

SHAWN: Nem elég bizonyíték, az az apró pipa a nevem mellett?

Kérdezte a fiú. Mit mondhatnék? Igaza volt.

SHAWN: De mindenesetre, ha nem elegendő, akkor kérdezz bármit, ami elhangzott kettőnk közt a fesztivál után, vagy amiről biztosan tudok, én pedig legjobb tudásom szerint válaszolok.

Ettől már kissé enyhültek a kétségeim, de száz százalékra akartam menni, így hát feltettem neki egy kérdést.

MAJA: Melyik pólód van nálam?

SHAWN: Az egyik kedvencem, a "Take me home"-os. Egy fekete póló, rajta egy fehér téglalap és abba van feketével felírva a szöveg. A hátulján meg irányjelző táblák vannak.

És tudta. Lenyűgöző.

MAJA: Még egyet szabad?

SHAWN: Ha ez segít abban, hogy magabiztosan érzed magad az egész dologgal kapcsolatban, akkor annyit kérdezel amennyit csak szeretnél.

Hű, ez tényleg Ő...

MAJA: Rendben. Ez az egy van csak. Hol jártunk a fesztivál után és hogyan neveztem el azt a helyet?

SHAWN: Egy kilátóban, és az a mi kis csodánk. Mert így nevezted el... Kis csoda.

MAJA: Csing-csin-csing, helyes válasz! Maga megnyerte a mai nyereményünket! Na jó, viccet félretéve... Örülök neked. Nagyon is.

SHAWN: Örülök, hogy örülsz és, hogy megvagy. Mostmár nem menekülsz, nem engedlek el.

MAJA: Miért ragaszkodsz ennyire hozzám? Nem is ismersz...

SHAWN: Épp eleget mutattál magadból ahhoz, hogy ragaszkodjak hozzád. Maja, érdekelsz, oké?!

MAJA: De miért? Miféle vérpezsdítő tulajdonságot vagy viselkedést mutattam, ami ennyire megragadott? Millió más jobb lány van ezen a világon, miért pont én..?

SHAWN: Nagyon akaratos és konok vagy, igaz?

MAJA: Igen, világéletemben ilyen voltam. Na de mondd már el végre, megesz a kíváncsiság!!

SHAWN: Hihetetlen vagy! Tényleg ennyire fogalkoztat?

MAJA: Shaawn!!! Igen.

SHAWN: Jó, rendben, már írom is...

Mikor megláttam az utolsó üzenetét önelégülten és boldogan mosolygva dőltem hátra a kerti székben. Makacs vagyok, tény és való, de ez nagyon nagyon sokszor az előnyömre válik. Akárcsak most, nem adtam fel, mert hajtott a kíváncsiság. Viszont ennek az egésznek megvannak az árnyoldalai is, amivel tökéletesen tisztában vagyok. Számtalanszor előfordult már, hogy a visszájára sültek el a dolgok és a másik fél otthagyott, mondván ő nem tud mit kezdeni egy ilyen önfejű lánnyal.

SHAWN: Hogy mi fogott meg, ugye? Ezt kérdezted...
Elsőként, de ezt már mondtam személyesen is, az a fajta önkontroll, amit láttam, az... WOW. Van tartásod, nem engeded, hogy kijátszanak (ezt bizonyítottad az előbb a kérdésekkel is). Én ezeket a tulajdonságokat mindig is nagyra tarottam az emberekben, főleg a lányokban. Kicsit elérhetetlennek tüntet fel és ezáltal még jobban meg akarlak ismerni.
Aztán amikor meg elkezdünk beszélgetni, akkor meg tökre az ellentétét tapasztaltam mindennek. A fegyelmezett és magabiztosnak tűnő lánykából hirtelen egy csendes, enyhén visszahúzódó lány lett. És ha hiszed ha nem, ez is olyan sajátságod, ami baromira megtetszett.
Továbbá az őszinteséged. Ahogy elmondtad az egyik legfájóbb pontot az életedben, hogy vakon megbíztál bennem. Borzasztóan jól esett és köszönöm!
Végezetül pedig, kérlek értsd meg, hogy igenis ki fogok tartani melletted! ❤

Miután elolvastam, a sírás kerülgetett. Elég rendesen és nem is tudtam visszatartani a könnyeimet, muszáj volt kiengednem a feszültséget. Mind az elmúlt hetek, de részben az elmúlt évek stressz okozta nyomása és fájdalma csakúgy kitört belőlem. A sós könnycseppek aprócska patakként csordogáltak végig az arcom felületén, miközben síri csendben ücsörögtem a kertben.
Csak jól esett, hogy valakit érdekel mi van velem, esetleg fontos vagyok neki. Soha nem volt még egy fiú sem, aki szerelmes lett volna belém, aki törődött volna velem. Ezelőtt még nem kaptam ilyesfajta szeretetet, csak a családomtól vagy a barátamitól. Szörnyen jól estek a szavai és az, hogy mindvégig gyönyörűen beszélt rólam. Ezzel ráébresztett arra, hogy nekem sem szabad elengednem Őt.

Imádom ezt a fiút...

MAJA: Köszönöm Shawn! Ez mindennél többet jelent nekem. ❤

* * *
SKACOK! MINDJÁRT MEGVAN AZ 1K MEGTEKINTÉS! Esküszöm nem gondoltam volna. Az egyik barátnőm unszolására tettem ki azzal, hogy "Jó, akkor próbáljuk meg." Elképesztően köszönöm, imádlak titeket! 😘
___
2018.11.06.