Serendipity [ SZÜNETEL ]

13. Filozofálás

Shawn pólóját szorongatva és a neki szánt üzenetet keresve, hirtelen eszembe jutott valami. Azért akartam odaadni, mert szerettem volna, hogy legyen egy kézen fogható emléke rólam és azért, hogy megtaláljon. Nem tudja a teljes nevem, se a telefonszámom... Semmit. Keresgélhetek itt napestig, de felesleges, mert nincs kinek odaadnom. Vagyis van, csak többezer kilométerre tőlem.

Hogy lehetek ekkora idióta?! Ilyen szerencsétlen...

A kedvenc énekesemmel lóghattam órákon keresztül. Beszélgethettünk, elvitt egy csodálatos helyre, vele tölthettem az éjszakát, (na persze nem olyan értelemben) és azt mondta, hogy mindennek még örült is. Jól érezte magát velem, meg szeretne ismerni, talán még be is jövök neki, bár ez azért erős túlzás. Bizakodott abban, hogy a későbbiekben is lesz valamilyen kontaktunk, de elcsesztem. Elcsesztem, mert elfelejtettem azt a hülye levelet.

Újabb és újabb könnycseppekkel telt meg a szemem. Éreztem azt a végtelenül szívszorító fájdalmat, olyasmi lehetett mint amikor szakítasz valakivel. Egy komplett lúzer vagyok...
A bánatos gondolataimból kopogások zökkentettek ki.

- Bejöhetek? - dugta be a fejét az ajtómon anya.

- Gyere. - mondtam szipogva, azza leült mellém az ágyra.

- Sajnálom, iszonyatosan sajnálom. Ha tehetném visszamennék az időben és addig maradhatnál ameddig csak akarsz. Tudom, hogy sokat jelent neked Shawn és, hogy ez egy hatalmas ajándék volt neked. Mi meg... Mi szinte elvettük mindezt tőled.

- Igen, fáj, igen, nagyon is rosszul esik és rohadtul dühös vagyok rátok, de hagyjuk ezt. Tényleg. Megtörtént, nem lehet visszaforgatni. - feleltem, s pár könny végig gördült az arcomon. Látva őket, anya közelebb húzódott és átölelt.

- Egyedül hagyjalak egy kicsit? - kérdezte.

- Igen, légyszi. Jól esne most. - válaszoltam, majd egy puszit nyomott a fejem tetejére és kiment a szobából.

Ismét ott voltam egymagamban, a fejemben pedig csakúgy kavarogtak a dolgok.
Először azon filozofáltam, hogy hogyan lehetséges az egész. Ha a nagy képet nézzük...

Egy huzamosabb ideje csakis csalódások sorozata ért, azok amiket elmeséltem Shawnnak. Nem volt sok pozitív élményem és ennek ellenére, talán a legeslegnagyobb álmom vált valóra tegnap. Na, igen... Aztán folytatódott a mondhatni "vesztes szériám".
Másodjára azon töprengtem, hogy milyen módon tudnám Shawn tudtára adni, hogy ÉN, én vagyok. Hogyan tudnám elérni Őt, vagy esetleg bárki mást a csapatából.

Mondanom sem kell, baromira nem jutottam egyről a kettőre. Tanácstalanul depiztem a sötét és meleg kis kuckómban.
Amíg ott ücsörögtem a csendben, rájöttem, hogy ebben is van valami jó. Enyhe az, de jó.

A csend.

Béke és nyugalom vett körül, nem zsongott a fejem mindenféle zajtól, csupán a gondolatoktól. Még az alvás hiánya is átvette felettem az uralmat és szép lassan az álmok világába kényszerített.

***

Egy titokzatos ám ismerős helyere kerültem. Kísértetiesen hasonlított a kilátóhoz, ahol akkor este voltunk.

Valami korlát féleségnél álldogáltam és az éjszakai eget pásztáztam. Két kezet éreztem a derekamon, amint hátulról épp átkarolnak. Teljesen természetesnek vettem, s hátra döntöttem a fejem az illető mellkasára.

- Ez lélegzetelállító. - mondtam.

- Akárcsak te. - súgta egy férfi hang a fülembe. Pusztán ennyi kellett ahhoz, hogy teljesen elolvadjak, megforduljak karjai közt és egy szenvedélyes csókot adjak neki.
Ajkai puhák és lágyak voltak... Mint mindig. Imádom azt, ahogy megcsókol. Minden szeretetét beleteszi, de óvatosan csinálja azt.

Emlékszem, épp ugyanitt volt a legelső csókunk is. Ezen a kis csodálatos helyen.

***

A meseszerű álomképet a telefonom szüntelen csipogása zavarta meg. Kim és Zoé voltak azok. Mindketten szinte üzenetek százaival árasztottak el. Nagy nehezen rászántam magam arra, hogy megnézzem mi olyan égbe kiáltóan fontos.

Kim: MAJAA!

Kim: MAJA, MAJA, MAJA, MAJA!!!

Kim: SHAWN VALAMI CSAJJAL VOLT TEGNAP ESTE!...

Kim: ITT VAGY?!?! EZ NAGYON FONTOS!!

Kim: Majaaa!!

Na ő teljesen kiakadt, amit igazából 100%-ig megértek. Nekem is hasonló lett volna a reakcióm. Zoé kicsit jobban fogadta, de azért ő sem volt semmi.

Zoé: "Zoé képet küldött"

Zoé: Az Shawn. Az pedig egy random csaj... Ne már, nem akarok egy Hailey 2.0-t. Pedig ahogy elnézem... Ott szorongatja szegénynek a kezét. Fuj...

Zoé: Mondjuk az is lehet, hogy valami egyéjszakás kaland. De ha mégsem, akkor meg becsajozott... Viszont Magyarországon, ami azt jelenti, hogy ha hosszú távú kapcsolat lesz, akkor sokat lesz itt.

Zoé: De akkor is... NE MÁR!...

Miután elolvastam az összes, nagyrészt szidalmazó üzenetet, nem tudtam mit írni nekik.
Írjam meg, hogy az amúgy rohadtul én voltam? Úgysincs veszteni valóm, hiszen nem látom többé Shawnt. Vagy tettessem az utálatot, tévesszem meg őket és hazudjak nekik, annak reményében, hogy még lesz esélyem találkozni Shawnnal.
Bármennyire is rosszul esett azt tenni, mégis a második opciót választottam. Mindkettőjüknek visszaírtam valami gyűlölködő zagyvaságot, remélve, hogy nem veszik észre a hazugságot.

Egyre csak teltek az órák, a percek én pedig minden egyes pillanatban tanácstalanabb lettem. Egyfolytában ugyanazok a dolgok futottak át az agyamon, hogy hogyan jutottam ide.
Az elmúlt évek sérelmei, fájdalmai... Az apró, pozitív történések... A rossz közérzet, mind otthon, mind a suliban... Az állandó fáradtság, kimerültség...
Mikor Shawnnal voltam totálisan megfeledkeztem ezekről. Csakis egyetlen dologra összpontosítottam és életem legjobb, legszebb órái sültek ki belőle. Olyan világban éreztem magam, amelyben idegen voltam. Nem a szokásos emberekkel, nem a szokásos helyeken... Idegen, de jó értelemben. Istenem, mit meg nem adnék azért, hogy ez folytatódjon. Borzalmasan unom már a monoton, szürke napokat. Változatosságra van szükségem és ezt Shawn mellett meg is kaphatnám. Csak hinnem kéne benne, hisz sokminden fejben dől el.

Este hat és hét között lehetett, amikor újra a kezembe vettem a mobilom, és ezúttal Instagramra néztem fel. Első körben viszonylag normálisnak tűnt minden, majd megláttam a sok-sok homályos képet rólam és Shawnról. A Mendes Armyban egytől egyig arra próbáltak rájönni a rajongók, hogy vajon mi is folyik itt... Sokan örültek, de annál többen utálkoztak.

A tömérdek véleményt órákon át olvastam. Hol mosolyt csaltak az arcomra, de volt olyan is, ami majdhogynem síró görcsöt okozott.
Nem egyszerű a hírességek, a sztárok, a celebek élete. Élet, chhh... Miről beszélek? Olyanuk nincs is....

* * *
Bonyolódik a történet. Maja rájött, hogy egy sztárral randizni bizony nem egy leány álom. Ráadásul együtt sincsenek Shawnnal...

___
2018.10.11.