Serendipity [ SZÜNETEL ]

8. Az a kissé öreg és rozoga pad

Ott ültem Shawnnal szemben, azon a kissé öreg és rozoga padon, miközben a kezeimet az övéiben tartotta. Hüvelyk ujjával cirógatni kezdte kézfejeim, mire lenéztem azokra.

-Na, mesélsz valamit? - kérdezte még mindig szuper halkan.

- Mit szeretnél hallani? - érdeklődtem.

- Mondjuk... Mi a rajongói léted története?

- Huh, hát az egy elég hosszú story.

- Időnk az van, rengeteg.

- Legyen. - mondtam, majd egy mély lélegzetet véve belekezdtem a történetembe

- 2016 október végén, november elején kezdődött minden... Akkoriban az öcsém nagyon sűrűn hallgatta a Stitches-t és túlságosan is belemászott a fejembe a dallama. Természetesen hallottam már azelőtt, azt is tudtam ki énekli. Olyan szinten, hogy "Ja, Ő az a fiatal srác, akit a semmi ver össze abban a videóban." Tudom-tudom, elég béna, de így kezdődött a dolog.

- Nem béna, aranyos. - mondta nevetve - Folytasd!

- Ezek után elkezdtelek követni minden közösségi média oldalon. Kíváncsi lettem, hogy ki ez a tök fiatal és iszonyú tehetséges srác. Két album, sok szám, interjúk százai, turnék... Szépen lassan letöltögettem az összes többi számod, éjjel-nappal azokat hallgattam, megnéztem az interjúid, tájékozottabb lettem és egyszer csak, BUMM fangirl lettem.

- Oh, ez ilyen hirtelen történt?

- Mmm, mondhatni igen, na de itt még nincs vége. Elég fiatalon, úgy 13-14 évesen éltem át az „első szerelem" dolgot és nem volt túl könnyű. Bár így visszatekintve, nem is tudom, hogy szerelmes voltam-e, de ez most mellékes. Akkor azt hittem.
A fiú, akiről szó van, az osztálytársam volt nyolc évig, ebből az utolsó négy számomra stresszel teli volt... Miatta.
Ötödik osztályban kezdtem megkedvelni és két évvel később esett le, hogy én totálisan beleszerettem. Ő viszont nem szeretett viszont... Több éven keresztül emésztett a dolog és nem tudtam kilépni a helyzetből. Aztán ugye jött a tesóm, amit mondtam az előbb... Akkor, olyan korszakomban voltam, hogy minden zenének megnéztem a magyar fordítását. Hogy őszinte legyek, először a zenéid, a dallamok fogtak meg, majd a szövegeid. Egyre többet hallgattam a Stitches-t és a Treat You Better-t, a dallamukért és a szövegükért egyaránt. Később megtaláltam a Mercy-t és mikor meghallgattam... Úristen, az egy mestermű. A szövege teljesen magával ragadott és azt éreztem, hogy tudod mi az a viszonzatlan szerelem, ismered az érzést, amit én most átélek. Úgy éreztem, hogy "VÉGRE VALAKI, AKI TUDJA, MIT ÉRZEK".
Az volt, az a pont, amikor végre egy kicsit jobban voltam, mikor fellélegezhettem a sok évnyi szörnyűségből Azelőtt tényleg, körülbelül másfél évig fojtogatott ez az egész és te voltál az egyetlen, aki segített. A te zenéd támasztott fel a szinte majdnem halálból. Senki más, csakis te. És az volt, az a pont, amikor elhatároztam, hogy nekem ezt el kell mondanom. Onnantól kezdve elszántan küzdöttem a mai napért. Azért, hogy személyesen is köszönetet mondhassak, hogy érezd és lásd, mennyit jelent ez nekem. Hogy mennyit jelentesz TE nekem. Szóval...
Shawn köszönöm! Köszönök mindent! Rettentően hálás vagyok minden egyes apró dologért, amit az emberekért tettél/teszel! Iszonyatosan hálás vagyok azért, amit értem tettél, hisz az volt életem egyik legnehezebben szakasza és senki más nem volt ott nekem. Senki nem támogatott, nem mondta azt, hogy minden rendben lesz, nem mondta azt, hogy tartsak ki, nem tett senki semmit értem, egyedül te. Úgyhogy köszönöm! Köszönöm... - fejeztem be mesém már sírva.

Shawn nem mondott egy árva szót sem, csak magához húzott, körém fonta erős karjait, és szorosan átölelt. Ott ültem azon a kissé öreg és rozoga padon, zokogva, a számomra egyik legfontosabb ember kezei között.

Akkor, ott, abban a pillanatban minden fájdalmam megszűnt létezni, hisz erre vártam már mióta. Elfelejtkeztem az első szerelmemről, a családi balhékról, a baráti árulásokról, az iskola általi folyamatos stresszről, mindenről.

- Minden oké! Minden rendben lesz, megígérem! Itt leszek neked és vigyázni fogok rád. - suttogta, miközben a hátamat simogatva próbált megnyugtatni.

- Köszönöm! - mondtam ismét, a sírástól elcsukló hangon.

Kis idővel csillapodni kezdtek a dolgok, így Shawntól már arrébb húzódva törölgettem a szemeim.

- Hé... - simított végig a karomon - sajnálom! Nem akartam régi sebeket felszaggatni. Ha tudom, hogy ennyire fájó pont, akkor biztosan nem kértelek volna meg, hogy elmond.

- Ne! Kérlek szépen, ne sajnáld! Jól esett ez a kis sírás. Jól vagyok és mostmár legalább tudod mennyit jelentesz nekem. Na, meg azt is, hogy miért. - mondtam egy óriási mosollyal az arcomon.

- Komolyan mondom, te hihetetlen vagy. Kevesebb mint két perce meséltél el egy rendkívül felkavaró storyt az életedből, most meg itt vigyorogsz... Ki vagy te? - csodálkozott nevetve, mire én is csatlakoztam - Tényleg. Igazán szeretném tudni ki is vagy, hogy ki az igazi Maja... - váltott újból suttogtásra.

- Miért? - kérdeztem, ugyancsak csendesen.

- Mert, te olyan más vagy mint a többi lány. Te nem rohantál le, mint az összes eddigi rajongó. Intettél egyet és élvezted tovább a show-t. Nem voltam nagy szám, de mégis imádsz. Ez a visszafogottság, sőt inkább fegyelem... Annyira lenyűgöztél, hogy arra szavak nincsenek. Ha nem megyek oda hozzád, szerintem most nem lennénk itt.

- Az biztos. Tuti nem lett volna bátorságom odamenni. - kuncogtam.

- Nagyon örülök, hogy végül így alakult. - mondta Shawn miközben a kezeimért nyúlt - És ha már lelkizünk, akkor elmondom, amit a parkolóban nem akartam.

- Rendben. - válaszoltam és bátorítóan megszorítottam a kezét.

- Hát nem is tudom igazából, hogy mit mondjak, honnan kezdjem. Egyébként mindennel képben vagy, csak össze kell rakni a darabkákat... Nos, a koncertnek van köze hozzá, neked és az én érzéseimnek. Öhm, mivel rajongó vagy, akkor valószíneg azt tudod, hogy hiszek a szerelemben első látásra, igaz?

- Igen. - feleltem, de sejtésem se volt hová akar kilyukadni.

- Na, igen... Ezidáig hittem benne. - mondta sóhajtva.

- Mi, miért? - kérdeztem.

- Mert, vannak olyan dolgok, amikben addig hiszel ameddig meg nem történnek. Van rá példa, tengernyi, hogy megvalósul. Ez alkalommal rajtam volt a sor... Ahogyan azt említettem, hittem a szerelemben első látásra, amíg ma este egy váratlan valami ezt megfordította. Egy lány, akit Majának hívnak...

- Hogy... Hogy mi? - döbbentem le, sőt még fel is álltam a padról, mert nem tudtam egy helyben maradni - Értelek viszont mégsem. Végig mondanád? Kérlek!..

- Maja... - Ő is feltápaszkodott, majd odalépett elém, az oldalamra helyezte hatalmas tenyereit és folytatta - én nem tudom, hogy mi ez a hirtelenség, engem is rohadtul összezavar, de nagyon nagyon kedvellek...

* * *
Szerintetek mi lesz Maja reakciója Shawn kis vallomására?🙊🙈
_____
2018.09.16.