Serendipity [ SZÜNETEL ]

3. Felfoghatatlan

Akárcsak az előző előadóban, Mø-ben is pozitívan csalódtam. Hatalmasat. A dán énekesnő hihetetlenül jó koncertet adott, iszonyatosan közvetlen volt a közönséggel. Még arra is volt példa, hogy a rajongók közé vetette magát, vagy bemászott hozzájuk.

Mø showja után néhány STAFF-os ember lépett a színpadra és bekonferálták a következő programot. Nem, még nem Shawn volt az. Pompom party néven futott ez a valami és annyiból állt, hogy szétosztottak pár színes szurkoló eszközt, amit egy zene ütemére kellett össze-vissza rázni.

Nos, nekünk pompom nem jutott, de izgalom annál inkább. Az óriási kivetítőkön mindvégig látni lehetett egy visszaszámlálót. Ahogyan pörögtek a percek én egyre több lelkesedést, izgalmat, türelmetlenséget és ezek velejáróit éreztem magamban túlcsordulni.

10...9...8...7...6...5...4...3...2...1...0

Számolt vissza elképesztő hangerővel a nagy tömeg. A libabőr is végig futott rajtam. Szédületes érzés volt.

A nagy várakozás közepette megszólalt a fesztivál turné intrója és másodpercekkel később megpillantottam Őt...

- SZIGET! - ordította el magát Shawn - Énekeljetek velem! - szólította fel a közönséget a There's Nothing Holdin' Me Back-et gitározva.

Számomra felfoghatatlan, hogy lassan 2 év rajongás után ide is eljutottam. Eddig csupán csak játszottam a gondolattal "Hm, vajon milyen a hangulat?", "Milyen lehet élőben látni azt, ahogyan a lelkét is kiénekli csak, hogy az emberek jól érezzék magukat?" stb... És végre teljesül. Teljesül eddigi életem legnagyobb álma. Itt állok Shawn Mendes első magyarországi koncertjén, könnyes szemmel és élvezhetem azt, amit ezidáig csakis valamilyen képernyőn keresztül láthattam. Felfoghatatlan...

Amint meghallottam a hangját, automatikusan én is énekelni kezdtem. Fogjuk rá, hogy az, az volt.. Egyáltalán nincs hangom.

Rögtön az első szám után megcsörrent a telefonom. Kim volt az.

- Sziaa! - köszöntem minél hangosabban, hogy halljon. Semmi.. Nem értettem egy szót sem abból, amit mondott aztán eszembe jutott, hogy mit beszéltünk korábban.
"- Ha oda akarsz jönni hozzánk, akkor csörgess meg, én felveszem, közben pedig felteszem a kezem és úgy odatalálsz hozzánk. - mondtam neki."

Gyorsan feltettem hát a kezem és fél perc sem telt el, ott állt mellettem örömkönnyek áztatta szemekkel a barátnőm. Azonnal átöleltük egymást és együtt kezdtük énekelni a Nervous-t, a következő dalt.

Sokadjára mondom, tudom, de fantasztikus, csodálatos, lenyűgöző, ámulatba ejtő, és varázslatos volt az egész. Megmagyarázhatatlan érzés ott állni a kedvenced előtt, látni, hogy ott létezik, és többek között neked is énekel. Egyszerűen csak, WOW...

A harmadik szám a Lost in Japan volt, miután egy gyors vetkőzés következett. Shawn ugyanis egy szürkés ingben, alatta egy fehér ujjatlan pólóban lépett színpadra. Valószínűleg a nagy meleg és az, hogy szívét-lelkét kitette a jó hangulatért, megizzasztotta. Az inge levetését hatalmas ováció övezte. Még egy ok, amiért fangörcsöt lehetett kapni.

A Stitches-t kísérő aranyos táncmozdulatokat, a Bad Reputation-nel járó ámulatot egy mini beszéd követte.

"Tudjátok ez az első évem, hogy fesztiválokon játszom, és mikor gyerek voltam és elképzeltem milyen lenne több ezer ember előtt fellépni, pontosan ezt láttam a zászlókkal és ezzel a gyönyörű környezettel ami itt van. És azt hiszem a legcsodálatosabb dolog most, hogy ebben a közönségben minden egyes országból látok zászlókat. Szerintem, tudjátok, a válaszom minden egyes alkalommal amikor valaki azt kérdezi, ezt nagyon nehéz megválaszolni, de ha valaki megkérdi, "Mit jelent neked a zene?" mindig azt mondom, hogy a zene azon nagyon nagyon nagyon ritka dolgok közé tartozik, amely képes több ezer embert összehozni az egész világból, hogy különböző nyelveken beszéljenek, mert EGY dolgot szeretnek, és ez a ZENE és ez olyan mintha össze lennénk kapcsolva. És a tény, hogy ezt csinálhatom a megélhetésemért, hogy eljöhetek ide és játszhatok nektek srácok, valóban olyan dolog, ami annyira csodálatos számomra."

Egész idő alatt Őt figyeltem a színpadon.. Éreztem, ahogy az első könnycsepp végig gördül az arcomon. Szavak nélkül maradtam.

Nem sokáig, ugyanis hamar kizökkentett a következő dal. A Ruin jött. A hatalmas tömeggel együtt ringatóztunk mi is és ahogy az Shawn szokása, a szám végén lassan lebattyogott a közönséghez és elfutott ameddig csak tudott, közben pedig lepacsizott a tömérdek mennyiségű fesztiválozóval. Visszafelé haladt már, amikor a színpad előtt elfordult balra és felénk vette az irányt. Nagyon nagyon reménykedtem, hogy valahol közel hozzánk fog megállni. Így is lett, 2-3 méter választott el tőle. 2-3 MÉTER! Istenem, olyan közel volt.

Miután visszatért jól megszokott helyére, folytatta a már amúgyis őrületes showt.
A Ruin után egy cover volt a soros, a Thinkin' About You, Frank Ocean-től. Ezt a Youth követte aminek a közepén ismételten egy kisebb monológot hallhattunk tőle.

"Hogy őszinte legyek veletek srácok, mikor a YOUTH (fiatalság, ifjúság) szóra gondolok nem olyan szó jut eszembe, amely az életkort írja le, inkább egy szó, amely a szabadságot és a boldogságot jelenti. És őszintén, a dal is erről szól. Azt akarom, srácok, hogy tudjátok, ez nem egy adott pillanatról íródott, hanem mindenről általánosságban és minden egyes ember, aki itt áll ma este, MI vagyunk azok, akik képesek a világot jobbá változtatni, ezt tudnotok kell! Most pedig... Amikor ezt a következő versszakot éneklitek, olyan hangosan énekeljetek, amennyire csak tudtok, és szívből szóljon oké?" Fejezte be.

Na, rendben van. Ennyi. Kész. Én hivatalosan is meghaltam. Újból megríkatott, megint szótlanul álltam a tömegben. Ez a gyerek - aki nem mellesleg már felnőtt - szinte minden egyes érzelmet képes kiváltani belőlem és még csak nem is ismerem. Hihetetlen.

A megmaradt dalok közül a Mercy jött. - Az a szám, ami anno a legtöbbet segített. - Ezt a Where Were You in the Morning, és a Fallin' All in You követte. A Never Be Alone-t a gyönyörű fényáradatban élvezhettük, majd az egyik legújabb dalt, az In My Blood-ot hallgattuk.

Zárásaként pedig a Use Somebody/Treat You Better-t adták elő Shawnék.

Fenomenális hangulatban éreztem magam egész este. Bizton állítom ez volt eddigi életem legeslegjobb élménye. Shawn és a banda, - Zubin, Dave, Mike és Eddy - mindannyian iszonyat nagy bulit varázsoltak a Hajógyári szigetre.

Miután a színpadon kihunytak a fények elindultunk kifelé a tömegből. Csak mondom, hogy ez egy lehetetlen kísérlet. Mindenhol emberek voltak. Egy négyzetméteren legalább 6, ha nem több. Én már egyébként a koncert végére is alig kaptam levegőt a nagy nyomorgásban és reménykedtem, hogy utána fellélegezhetek. Hát nem..

Valahogy, valami isteni segítséggel, úgy 10 perc tolongást követően kijutottunk a Sziget felirathoz, ahol helyet is találtunk. Leültünk szépen a fűbe és ettünk. Milyen régen ettem, istenem. Nagyon jól esett akkor az az összenyomódott szendvics.

- Na jó. Most, hogy halljuk egymást, szeretném mégegyszer megköszönni, hogy segítettél eljutni ide, hogy tartottad bennem a lelkem, mert nélküled ez tényleg nem sikerült volna. Köszönöm!

- Aw, nincs mit!! Nagyon örülök, hogy segíthettem és, hogy megismerhettelek.

- Én is! Annyira imádlak! - mondta, s megölelt.

Evés után Kim szólt, hogy mennie kell, mert az apja kint várja és annak nem lesz jó vége ha késik, szóval elköszöntünk egymástól. Annyira örültem, hogy végre találkozhattunk. Egy kisebb pihenőt követően - 20 perc - anyával visszamentünk a nagyszínpadhoz. Most jóval hátrébb találtunk helyet, de az legalább szó szerinti hely volt, levegővel. Kygo volt a hétfői utolsó nagy név, ő zárta az estét.

Őszintén megértem miért a mai napi jegyek fogytak el először. Nagyon nagyon jó előadókat hívtak erre a napra. Ja és én csak a főfellépőket láttam, ki tudja még milyen csodás zenészek lehettek itt.

Épp a norvég DJ dalaira táncoltam, amikor egy ismerős alakot véltem felfedezni az emberek között.

- Ilyen nincs. Nem, ez nem lehet. Tuti csak a képzelőerőm, na meg a sötét. Igen, igen, biztos a sötétben nem látok jól. - Vitattam meg fejben a dolgokat, majd az illető, irányunkba fordította fejét.

Ez nem lehet igaz...