BTS A MESÉKBEN

5.Piroska-Rapper NagyI és egy dal, ami "megment"

Jungkook ott ült az erdőben, egy csipkebokor mellett és már közel két órája pánsípozott, mikor is végül levegőhiány miatt abba kényszerült hagyni. Na, és akkor tűnt fel neki a nagy, gyanús, vagy inkább gyanúsan nagy, vagy nagyon gyanús, egyszóval szokatlan csend. Pánsípját a zsebébe süllyesztve kelt fel a bokor mellől és nagyot nyújtózkodva kémlelt körül.

-Hahó! – kiáltott bele az erdő sűrűjébe, de pár madár kétségbeesett csipogásán kívül semmilyen válasz nem érkezett. – Ajjaj! – rezzent össze Jungkook, miután rájött, hogy a nagy pánsípozás közepette észre sem vette, a többiek csak úgy ott hagyták. Teljesen kétségbeesett, és azon gondolkozott, hogy a többiek mennyire aggódhatnak most érte és, hogy biztos összevissza keresik mindenütt. Nos, Jungkook nem tudhatta, hogy a kegyetlen igazság az, valójában senkinek sem tűnt fel, hogy rohadtul nincs ott.
Szóval Jungkookie felkapva a takaróját – és azt gondosan a fejére terítve – indult el egy irányba, amit helyesnek vélt. Mondanom sem kell, hogy előtte minden bátorságát össze kellett szednie, ami nála nem tartott tovább kerek harminc percnél. És ez még a jobbik eset volt.

Jobbra indult, legjobb megítélése szerint észak felé. Egy darabig minden rendben ment, de mivel Kook nem látott a látását nagy mértékben korlátozó takaró miatt, így fejjel ment neki egy méhkasnak. Artikulálatlanul üvöltve kezdett rohanni az ellenkező irányba, de egy felbőszült bűzösborz útját állta és Jungkook nem elég, hogy elbotlott benne, még rettenetesen büdös is lett. És mivel az eséstől beverte a fejét, kis csillagokat kezdett látni és mintha egy percre felbukkant volna előtte Yoda. De a képzelgéséről hamar kiderült, hogy csak egy nyúl volt az, órával a kezében(?). Ezt Jungkook sem tudta mire vélni, ő azt hitte ez Piroska meséje és nem Alice világa, de hát ugye a mai világban semmiben sem lehetünk biztosak. Ezt Kookie is nagyon jól tudta, így a megérzéseit követve elindult a Yodának hitt zsebórás nyúl után. Már jó ideje követte az ugrándozó jószágot, amikor az hirtelen eltűnt. Na, nem egy gödörbe esett, hanem szimplán elragadta egy sas. Nem volt szép látvány, az biztos. Jungkook össze is tört legbelül, de olyannyira, hogy lelki nyomorában nekiállt sajtos krékert enni. De mivel rohamosan kezdett sötétedni és Jungkookie is igazán kezdett bepánikolni, a többiek pedig látszólag nem jöttek érte, el kellett induljon. Na de merre? Egyenesen nem mehet, mert ott járt pórul a nyúl és Kook értelemszerűen nem akart úgy járni, mint az állat. Jobbra nem mehetett, mert arra látott egy medvét és nem akart a prédája lenni, mert a medve hiába hasonlított erősen Micimackóra, azért mégiscsak medve volt. Balra pedig a méhek várták. Úgyhogy nem maradt más lehetősége, mint hátra fordulni és elindulni arra. Mellesleg az az út egy aprító felé vezetett, de Jungkook még időben letért az útról és a helyes ösvényre kanyarodott, miután egy látomásban megjelent neki Bang PD női ruhában és azt mondta neki, hogy „ayo Hitman Bang", amitől Kook annyira megijedt, hogy inkább letért az útról. Ezután pedig tíz perc gyaloglás után meg is érkezett a takaros kis házikóhoz, ahová a többiek is. Éppen időben érkezett, mert csöpögni kezdett az eső.

A fura rockernek hitt, de amúgy rapper nagyi eltűnt az ajtóban, a fiúk pedig döbbenten és azért valljuk be, kissé kíváncsian néztek utána.

-Én be nem teszem oda a lábam! – kezdett rögtön tiltakozni Jimin.

-Akkor tedd be a kezed – mondta Tae.

-Mi?

-Azt mondtad nem teszed be a lábad. Akkor járj kézen.

-Taehyung, te idióta! – csóválta a fejét Jimin és segélykérően körbepillantott a többieken. – Nem akartok bemenni, ugye?

-Nem is tudom – vakarta meg az állát Jin. – Sosem találkoztam még hasonló kisugárzású emberrel ebben a korban és nagy valószínűséggel segítségünkre lehet a kijutásban.