BTS A MESÉKBEN

1.Herkules-Csúszda a parasztokhoz

Szerencsére a baba Herekulcs...khm, akarom mondani Herkules túl kicsi volt ahhoz, hogy a későbbiekben emlékezzen arra a borús (csak számára, mert amúgy napfényes) napra, amikor is hét igen furcsa kinézetű szerzet bámult bele egyenesen a képébe. Emlékezni ugyan nem emlékezett rájuk, de a rémálmaiban azért néha-néha meglátogatta egy lángolófejű, ám meglepően jóképű ablaktörlő.

-Én nem akarok hozzáérni - jelentette ki Jin a csendben gügyögő Herkulest nézegetve.

-Te inkább ne is. Még a végén felgyullad és szénné ég - dörzsölte Jimin a homlokát gondterhelten.

-Akkor lehet, hogy mégis hozzá kéne érnem - fontolgatta.

-Megbotlottam egy felhőben - szólalt meg ekkor hirtelen Namjoon a semmiből, majd fel is kelt onnan.

A többiek fáradtan a kamerába néztek, de egyébre már nem méltatták Namjoon barátunkat.

-Jungkook, csinálj vele valamit. Mégiscsak te vagy az apja - javasolta ekkor Yoongi, és a többiek is mind várakozóan Jungkookra pillantottak.

-ÉN?! - mutatott magára Jungkook egyre emelkedő hangsúllyal kiabálva, ami egy egyszótagú szó esetén igazán csodálatra méltó teljesítmény, valljuk be.

-Ne pánikolj, arra itt van Hoseok - intett Yoongi a valóban elég idegbetegen fel-le járkáló Hoseok irányába.

-Én...nekem fogalmam sincs hogyan kell bánni egy gyerekkel. Én is az vagyok! - hisztizett Jungkook.

-Ugyan, kérlek. Nem azt kértük, hogy pelenkázd be, vagy hogy nevelj belőle értelmes embert. Tudjuk, hogy egyikre sem lennél képes. Mindössze annyi kell, hogy szépen legurítod a hegyről a parasztoknak - magyarázta Yoongi, a többiek meg mind bólogattak.

-Megvárjuk míg felnő, aztán én elveszem feleségül - húzta ki magát büszkén Taehyung.

-Ezt most gondold át - suttogta neki Jimin.

-Átgondoltam - bólintott Taehyung. - Mire felnő, én is éppen kész leszek elköteleződni.

-Nem ezt kellett volna átgondolni, de mindegy.

-Én meg majd utánaküldöm Pettyest és Fánkot...

-Pech és Pánik - vágott közbe Jungkook fáradtan.

-...nem érdekel - folytatta Jin. - És közösen megpróbáljuk kinyírni.

-És ez nekünk miért jó? - kérdezte Hoseok idegesen.

-Mert gondolom csak így juthatunk ki erről az istenverte helyről - toporzékolt Jin, mire kicsit kigyulladt a feje. Megint.

-Szóval csak gurítsam le? Mint egy bowlinggolyót? - morfondírozott Jungkook a halántékát vakarva. - Mi van, ha meghal?

-Valamelyikünknek át kell vennie a helyét és beállnia a parasztok közé, hogy aztán kijutasson innét.

Ebbe mind belegondoltak. És senkinek nem tetszett.

-Javasolnám, hogy óvatosan gurítsd - mondta Jimin, mikor Jungkook végre eltökélte magát és nagyot sóhajtva a bölcsőhöz lépett.

-Előtte nem kéne megitatni vele valami löttyöt, hogy ne legyen egészen...isten? - töprengett Kook, ahogy a bölcsőben gőgicsélő, feláldozásra szánt kisbabát figyelte.

-He? - értetlenkedtek mind.

-Jin, te vagy Hádész. Nincs nálad valami? - fordult hozzá.

-De. Egy serpenyő - emelte fel az említett tárgyat Jin. De esküszöm neked, ha ezzel leütök valakit, az utána egyáltalán nem fogja istenien érezni magát - vihogott.