BTS A MESÉKBEN

1.Herkules-Herekulcs a színen

Hoseok felélesztése nem volt egy embert próbáló feladat; Alfréd kétszer arcon nyalta, és már ébren is volt.

-Te meg mit keresel itt? - néztek a tigrisre mindannyian teljes döbbenetben.

-Jöttem segíteni - jelentette be büszkén, kihúzva magát.

-Rafaellel mi van? - kérdezte Jin, aki nyilván kicsivel jobban tisztában volt a dolgokkal, tekintve, hogy elsősorban ő maga találta ki ezeket az otromba nagy baromságokat. Hogy most éppen mi történt, senki sem tudta.

-Szabadságon van. Neki még nem egészen sikerült kihevernie a dolgokat - magyarázta Alfréd.

-Na és akkor most mi lesz? - csapott bele Yoongi, aki valószínűleg már igencsak meg akart volna szabadulni az öltözékétől. Meg a hajától. Meg a kényelmetlen alsóneműjétől. De utóbbiról nem beszélünk.

-Felgyorsítjuk egy kicsit az időt, így nem kell tizenhat évet várnotok. Illetve, igen, de 5 percnek fog tűnni.

-Király - lelkesedett Jungkook.

-Az. Szeretnék már esküvőt - tapsikolt Taehyung.

-De mi van, ha elrontjuk?! - tört elő a pánik Hoseokból (nem meglepő módon).

-Hát az bizony pech - bólogatott Namjoon előre beletörődve a sorsába (nem meglepő módon).

-Majd én megoldom a dolgokat - emelte fel a szigonyát Jimin büszkén, de erről igazán leszokhatna, mert ismételten majdnem újra felnyársalta az embereket maga körül.

-Hogyne. Puszedli - horkant fel Jin gúnyosan, mire kis szikra kezdett pattogni a fején. Ennek nem örült.

-Nyugalom, nem tudják elrontani - mondta Alfréd, mire mind döbbenten néztek rá, mivel hát mindenről is híresek voltak, de a dolgok zökkenőmentes kivitelezése semmiképpen nem tartozott közéjük. - Átírták a kódot, konkrétan minden megoldás jó megoldás és mindenképpen kijuttok majd innen, csináljatok bármit is. Bizonyos kereteken belül - tette hozzá, mivel Jinnek már gyanúsan felcsillantak a szemei a "bármi" szóra.

-Tehát nem számít Namjoon hány emberéletet tesz tönkre egyetlen érintésével? - vidult fel Jungkook.

-Ez nem volt szép - szomorkodott Namjoon.

-De igaz - mondta Yoongi.

-Szóval...Készen álltok elvegyülni az embertömegben? - nézett végig rajtuk Alfréd, de azt kívánta bár ne tette volna. Ennyi bolond fejet vágó cosplayesnek kinéző fura alakkal még életében nem találkozott. Ez hazugság. Nemhogy találkozott velük, de az egyikhez még hozzá is ment.

-Készen - lelkesedett Tae, aki úgy tűnt, igencsak szeretne már Herkules neje lenni valami fura okból kifolyólag.

-Eh - vont vállat Jin.

-Nem - rázta a fejét bőszen Hoseok.

A többiek hellyel-közzel bólogattak.

-Akkor rajta - bólintott a tigris, majd csettintett (menő, csettintő tigris), és a fehér felhők közé vegyülő fekete füst lassan belepte nem mindennapi hőseinket, hogy előrerepítse őket tizenhat évvel.

három perccel, de amúgy tizenhat évvel később, az ókori Görögország csodálatos szigetén, egy lepukkant, sötét pajtában

-Na mi van, este lett? - pislogott körbe kérdőn Jin, az imént feltett kérdésén gondolkodva.

-Áááááá - üvöltött fel Hoseok. - Valami hozzáért a lábamhoz.

-Én voltam - hangzott fel Tae hangja.

Ekkor tompa puffanás hallatszott, majd Namjoon fojtott hangja:

-Ez meg én.

-Szép. Tizenhat év alatt mit sem változtatok - csóválta a fejét Jin. - Menjünk ki innen. Utánam!

Aztán, hát ugye, elbaszódott.

-Faszom - motyogta, miközben kiköpött egy adag szalmát. És nagyon remélte, hogy csak azt.

Nagy nehezen sikerült kitapogatnia a pajta ajtaját és kitárva azt fényárba úszott a helyiség, ők pedig szépen kimasíroztak a derűs, nappali fénybe.

-Nahát Yoongi - tátotta el a száját Jimin, amint kiértek a napfényre.

-Mi van?

-Most már tényleg te vagy AFROdité - kuncogott Jungkook, utalva ezzel Yoongi igencsak dús, göndör hajára.

-Az istenit - lapogatta a hajat két kézzel. - Feltalálták már a kondicionálót?

-Csakis - dünnyögte Jin.

-Mi csokis? - kérdezte Jimin, de sajnos semmi nem volt csokis.

-És most amúgy...mi van? - tette fel az örök kérdést Tae.

-Nem tom - vontak vállat mind.

Ekkor, mintegy végszóra, a távolban felderengett egy széles vállú, vádlijú, meg úgy alapjában véve egy igen kiterjedt személy az úton.

-Szerintem ott jön Herekulcs - mutogatott Jin.

-Herkules - javította ki Jungkook, bár ugye mind tudjuk, hogy tök hiába.

-Jajj, mi lesz, ha észrevesz? - pánikolt Hoseok.

-Vegyen is - jelentette ki Tae eltökélten, és mintha kicsit feljebb is húzta volna a szoknyáját. Biztos azért, hogy még jobban szellőzzön a feneke,

-Szóljunk neki? - kérdezte Namjoon, de megfontolniuk se volt idő a dolgot, Jin már javában kiabált.

-Herekulcs! Itt vagyunk, a pajtánál!

Herkules, mert kiderült, hogy tényleg ő az, egyre közelebb ért és ahogy felderengett isteni alakja, úgy rogyott meg egyre jobban Tae lába is.

-Istenem - szipogta Jungkook. - Olyan gyorsan felnőnek - azzal a takarójába törölte a könnyeit.

Herkules ekkor ért oda olyan távolságra, hogy szemügyre vehette a kis csapatot, ami minden volt, csak nem hétköznapi.

-Hello - integetett Jimin a szigonyát lóbálva, de olyan lendületesen, hogy kicsúszott a kezéből és isteni erejének köszönhetően egyenesen Herkulest kólintotta fejbe.

Mindenki döbbent csendben várta, hogy meghal-e, ahogy ugye általában náluk szoktak a szereplők, de Herekulcsot nem olyan fából faragták. Hanem másmilyenből.

Ő ugyanis elkapta a szigonyt és teljes erőbedobással visszadobta a feladónak.

-O-ó - hangzott fel Jimin szájából, ahogy nézte a felé repülő gyilkos eszközt, és mozdulni sem bírt.

(Alfréd, kívülről figyelte az eseményeket, és a fejét fogva nézte a jelenetet, de aztán megállította, besétált a játéktérbe, arrébb rakta Jimint, majd visszatért a játéktéren kívülre, és újra elindította.)

A szigony elsüvített Jimin feje mellett, ő meg csak pislogva heverte ki a történteket.

-Mi a faaaaaaasz? - képedt el Jin. - Így kell bánni a rokonaiddal? - tette csípőre a kezeit, és feddőn bámult Herkulesre, miközben lángokban állt a haja.

-Kik vagytok? - bámult rájuk Herkules lángoló tekintettel.

-Jajj, Herki, hát meg sem ismersz? - kacarászott tinilány módjára Taehyung, mire mind amolyan "ez megbuggyant" tekintettel fordultak a magát illegető Tae felé.

-Öhm, nem - rázta a fejét Herki.

-Hát az bizony baj - váltott stílust Taehyung. Hirtelen iszonyú mély lett a hangja és ha ölni tudott volna a pillantásával...nem tette volna, mert rendes ember.

-Áááááá - kezdett újra pánikolni Hoseok, de Jin egy jól irányzott serpenyőcsapással leterítette.

-Azt hiszem ideje lenne tárgyalnunk - nézett frakasszemet Herkulessel, aki szegény nem tudta mibe csöppent éppen bele, de hogy nem valami jóba az is biztos.