BTS A MESÉKBEN

6.Mulan-Serpi ereje/Végjáték

Az ajtó teljes erejéből kivágódott és harcosok egy csapata özönlötte el a termet.

-Mi van már megint? Nem tudtok csendben lenni?! - jajgatott Jimin a sarokban és még arra sem vette a fáradságot, hogy egy percre felnézzen, úgyhogy őt egyedül a hangoskodás zavarta, az nem, hogy éppen krízishelyzet alakult ki a nindzsák miatt, akik amúgy nem nindzsák voltak, de én le akartam írni, hogy nindzsa, úgyhogy ez van.

-Na jó, nem hinném, hogy meghívtalak volna titeket az esküvőmre - állt meg a harcos szamurájok, vagy mik előtt Hobi csípőre tett kézzel.

A harcosok nem igazán tudták, hogy most úgy amúgy mi van, meg nem is számítottak efféle megnyilvánulásra.

-Ja, hogy itt most esküvő van? - kérdezte az egyik harcos megrökönyödve.

-Khm, igen! - jegyezte meg Hoseok elég bosszúsan.

-És minket tényleg nem hívtak meg - felelte egy másik harcos szomorúan.

-Akkor most énekeljem a "Szomorú szamurájt"? - szólalt meg Tae a karaokegép mellől.

-Az csak rontana a helyzetemen - legyintett a harcos. - Valami vidámat nem lehetne?

-De, hogyne - bólinott Tae és egy darabig elTAEtovázott azon, hogy mi is legyen az a dal, de végül megállapodott egynél.

-Remélem ez megfelel - mondta, és rá is kezdett. Volna. Csakhogy ekkor az egyik harcos felkiáltott.

-De srácok! Ez Mulan!

Hangos zúgolódás támadt, aztán a harcosok előrántották a kardjaikat és vicsorogva megindultak Tae felé.

-Most mi van? - akadt meg Tae. - Akkor énekeljek, vagy ne?

-Nem akarok rád ijeszteni Tae - lépett mellé Yoongi -, de szerintem meg akarnak ölni - veregette meg Taehyung vállát.

-Mi? De minek? Még nem is hallottak énekelni!

-Lehet, hogy nem is akarnak.

Eközben a harcos-nindzsa-szamurájok (wow, hibridek) egyre csak közeledtek Taehyung felé, akinek viszont eszében sem volt hátrálni, vagy ilyesmi. Mellesleg a többiek sem erőltették meg túlságosan magukat, semmilyen téren. Már majdnem elértek Taehyungig, amikor is végül Jin mozgósította magát és Tae és a harcosok közé vetette magát, csukott szemmel, a serpenyőjével csapkodva maga előtt, mindeközben fura hangokat produkálva, ahogy azt már egyszer valamikor korábban is tette. Elbeszélése szerint, legalábbis.

A harcosok megtorpantak, mert hát eléggé nem értették (újfent), hogy mi történik, de ez a döbbenet nem tartott túl sokáig. Újra megindultak, és az egyikük Jin felé suhintott a kardjával, mire Jin a magasba tartotta Serpit, és két kézzel szorította. A serpenyő vakító fénnyel felizzott és hatalmas lökéshullámot generált, amitől a harcosok egytől-egyig hátravágódtak és négykézláb igyekeztek kivánszorogni a helyiségből. Mikor az utolsó is eltűnt és becsapódott mögötte az ajtó, Jin leengedte a serpenyőjét, ami már nem világított. Olyan volt, mint előtte.

-Hát ez durva volt - jegyezte meg elsőként Vilmos, miután felocsúdott a sokkból.

-Nagyon durva - motyogta Namjoon is.

-Nem lehetne egy kicsit csöndesebben?! - fogta be Jimin a füleit.

-Megmentettél - motyogta Tae. - Én hősöm! - kiáltott fel és kitárt karokkal futott Jin felé.

-Ugyan, ezt igazán nem k... - dünnyögte Jin meghatottan, csakhogy Tae nem őt akarta megölelni. Ó, nem. Kikapta a kezéből Serpit és magához ölelte. - Na de kérlek! - csattant fel Seokjin. Tae azonban nem figyelt rá, egyre csak Serpit ölelgette.

-Én ezt nem értem - szólalt meg Jungkook.

-Én sem - horkant fel Jin. - Az ember mit meg nem tesz értetek, ti meg csak itt gorillafingoskodtok. Az eszem megáll.

-Nem, nem azt - legyintett Kookie. - A serpenyődnek egész végig varázsereje volt?

-Ugyan, kérlek, hová gondolsz?

-De hát akkor mi volt ez az előbb?

-Nos, kedves Jungkook, azt hiszem semmi közöd hozzá - mondta Jin karbatett kézzel és még a nyelvét is kinyújtotta Jungkook felé. A fő, hogy éretten viselkedett.

-Befejezzük az esküvőt? - kérdezte Hoseok erősen sürgetve a többieket.

-Nekem elment a kedvem - felelte Jin sértetten.

-Akkor mit csináljunk?

-Menjünk innen, unom ezt a helyet - mondta Jin, majd Vilmosra nézve hozzátette - No offense meg semmi, ez nem ellened irányul.

-Hogyne, persze, tudom - bólogatott Vilmos úgy, mint aki Jin egy szavát sem hiszi.

-Na de hogy jutunk ki? - töprengett Jungkook.

-Van egy ötletem - csillantak fel Yoongi szemei.

-Nem ölünk meg senkit - intette le Namjoon.

-Pedig olyan vicces szórakozás. És amúgy is...az egyik harcos már halott, láttam, hogy a társai rángatták ki az ajtón.

-Lehet, hogy csak elájult.

-Áltasd csak magad ezzel - legyintett Yoongi. - Na mindegy, az az ötletem, hogy talán közösen kéne karaokéznunk, hogy kijussunk innen.

-De én még friss házas vagyok, nem akarom itthagyni Vilit - biggyesztette le a száját Hoseok.

-Ne aggódj, majd tartjuk a kapcsolatot - lépett mellé Vilmos.

-Hát jó.

-Na és...mit kéne énekelnünk?

-Tae, javaslat?

-Hmm, olyan kéne amivel kijuthatunk. Talán ha elkezdjük énekelni, hogy dasi run, run, run, akkor tényleg kifutatt minket a mese.

-Mi az, hogy kifutatt? Szerintem ilyen kifejezés nem létezik.

-Nem mindegy? A lényeg, hogy működjön.

-Jó, na énekeljünk. Jimin, toldd ide a segged!

-Ajj már - fintorgott, de jobban el akart már tűnni onnan, minthogy hisztizzen.

-Hát akkor, kezdjük - indítványozta Taehyung és elindította a számot.

-Gondolok majd rád, Vilmos - integett Hobi, Vilmos pedig visszaintett, és mikor már a refrénnél jártak, megjelent a fekete füst, ők pedig felszívódtak.

*************
Az elkövetkezendő pár napban gyakran bombázlak majd benneteket részekkel, bár már csak Jiminie van hátra....

BTW, nem tudok címeket adni😭