BTS A MESÉKBEN

7.Alíz Csodaországban-Futókaland Jikookkal

-Nem tudom, mit mondhatnék...

-Talán jobb, ha nem is mondasz semmit!

-Na de ez az összhatás!

-Nem érdekel! Ne. Beszélj. Róla.

-De hát olyan gyönyörű.

-Francokat gyönyörű! Mi ezen a gyönyörű?

-Az egész. Esztétikus.

-Esztétikus. Hogyne.

-Mondjatok már ti is valamit!

-Szerintem olyan, mint egy vattacukor.

-Kicsit hasonlít az unokahúgomra.

-Jól áll neki a kék.

-Szép fényes a haja.

-Dugnám.

Mindenki döbbenten meredt Jungkookra és úgy pislogtak rá, mintha még sosem látták volna. Jimin meg hátrált pár lépést. De azért nem olyan sokat.

-Most mi van? - nézett velük farkasszemet Kook. - Taehyung azt mondta, mondjak valamit. Mondtam. Hát nektek semmi se jó? - tárta szét a karjait és drámaian felsóhajtott.

-Nekünk nagyon sok minden jó, de örülnénk, ha szalonképesen fogalmaznál - nézett rá Hoseok bosszúsan.

-Jó. Akkor úgy mondom, hogy szívesen részesíteném testi örömökben. Most jó?

-Nem, ez még mindig undorító.

-Lehetne, hogy nem beszélünk többet erről? - szólt közbe Jimin.

-Felőlem - vont vállat Kook.

-Mi lenne, ha mozgósítanánk magunkat?

-Mégis minek?

-Minek, minek...hát, hogy a történet végére jussunk - zsörtölődött Seokjin.

-Hová sietsz? Még csak most értünk ide. Élvezd ki - suttogta a fülébe Yoongi.

-De srácok - szólt Jimin. - Bevág a szoknyám.

-Hát úgy jártál.

-Gonoszok vagytok - bámult maga elé Jimin szomorúan a kék szoknyácskájában és ahogy az aranyló szőke haja keretezte az arcát, tényleg igazi mesehősnek nézett ki.

-Jól van na - lépett mellé Hoseok és átkarolta. - Tudod, hogy nem úgy gondolták.

-De akkor is rosszul esett. Nekem tényleg bevág a szoknyám és úgy érzem senki nem veszi elég komolyan ezt a problémát, pedig kéne! - fakadt ki.

-Igazad van, Jimin - bólogatott bőszen Kook. - Gondolnunk kellett volna arra, milyen kényelmetlen lehet neked. Szeretnéd, hogy megszabadítsalak a szoknyádtól? - meredt Jiminre perverzen vigyorogva.

-Na jó, ennyi elég is lesz - lépett közbe Seokjin. - Ez eddig is gyerekbarát kontent volt....na jó, javarészt gyerekbarát volt, nem most kezdünk el "közelebbről ismerkedni" - rajzolt idézőjeleket a levegőbe. - Világos voltam? - bámult Jungkookra felvont szemöldökkel.

-Mint a nap - dünnyögte Jungkook.

-Helyes.

-Helyes, mint Jimin - vágta rá Kook azonnal.

-Ne kelljen alkalmaznom a serpenyőmet, Kook - nézett rá Jin eszelősen.

-Oké, oké, visszafogom magam.

-Ajánlom is.

-Yoongi, mit csinálsz? - hangzott fel ekkor a hátuk mögül Namjoon kiáltása, mire mind megfordultak és csak azt látták, hogy Yoongi elszalad.

-Jé - kiáltott fel Tae. - Nem is tudtam, hogy Yoongi tud futni.

-Ahogy mi sem - értett egyet Hoseok.

-Na de hová szalad?

Futó pillantást váltottak, aztán egyszerre indultak Yoongi nyomába.

-Várjatok! - lihegte Jimin. - Ebben a cipőben nehéz szaladni!

Jungkook bevárta Jimint és a kezét nyújtotta felé, amit Jimin némi hezitálás után végül elfogadott.

-Hová futunk? - kérdezte Taehyung a mellkasát szorítva, ami beszúrt neki.

-Hát Yoongi után - felelte Namjoon.

-Na jó, de Yoongi hová fut?

-Senki sem tudja.

-Yoongi sem? - döbbent meg Tae.

-Hát...ő talán - bizonytalanodott el Namjoon.

-Micsoda kaland! - kiáltotta Hoseok futás közben is fülig érő vigyorral.

-Ja, ez ilyen futókaland - vágta rá Jin és úgy elkezdett röhögni, hogy majdnem hasra esett. Hát, ha már egyszer nem mondta futás előtt, hogy "utánam!", valahogy csak el kellett esnie. Hiszen ugyanúgy védjegye, mint a serpenyője.

-Meddig futunk még? - fulladozott Taehyung. - Nem is tudjuk, merre kell menni. Már nem is látjuk Yoongit.

-Futunk, amerre a lábunk visz - mondta Namjoon, aki szintén igencsak a halálán volt.

-És mi van, ha engem a lábam egy kivégzőosztag tagjai közé visz?! - riadt meg Taehyung és teljesen kétségbeesett fejet vágott. - Nem bízom a lábaimban.

-Tae - kezdte Namjoon megfontoltan. - Ugye tisztában vagy vele, hogy te magad irányítod a lábaidat?

-Tényleg?

-Tényleg.

-Menő. Akkor elvihetem magam akár az Atlanti-óceán közepére is? Besétálhatok, egyenesen a közepére?

-Jézusom! - kiáltott fel Jimin a homlokára csapva.

-És tényleg, ő is sétált a vízen - jegyezte meg Hobi vigyorogva.

-Tae, én a helyedben azért nem próbálkoznék a vízen járással - lombozta le Namjoon.

-Hagyjad, hadd csinálja - mondta Seokjin röhögve. - Ha ez az álma.

-Jajj komolyan mondom, meddig futunk még? - jajgatott Jimin.

-Nézzétek, ott van Yoongi - mutatott előre Hoseok. Mind lelassítottak, és lihegve, köhögve, fulladozva indultak meg immár sétálva Yoongi felé. - Van nála valami, nem?

-De, valami kicsi fehér.

-Nézzük meg! - javasolta Jimin és megrántva Kookie karját, maga után húzta.

-Yoongi, Yoongi! - kiabált neki Hoseok, mire Yoongi megfordult és intett egyet. Erre viszont az a valami, amit a kezében szorongatott, most elszabadult és elugrált.

-Neee! - kiabálta utána Yoongi. - Nem szökhet el!

-Megoldom - kiabálta Jimin és hiába szűk cipő, meg bevágó szoknya, nagy hévvel bevetette magát az erdőbe, hogy a nyúl után iramodjon. 

***********
Még egy rész mára, mert miért ne XD
Basszus, tényleg bepörögtem😂😂😂