Talking to the moon (JooSon/Jackheon ff.) --SZÜNETEL--

2. Fejezet

Jooheon

- Ma te vagy a felelős a fiatalabbakért - adta az utasítást falkánk alfája.

- Már mondtam, nem érzem magam olyan formában, hogy ügyeljek rájuk - jelentettem ki.

- Megtagadod a parancsom? Tudod, nem szeretek a rangommal kérkedni, de ezt a feladatot neked kell ellátnod - erősködött.

- Félek, hogy elbukok, nem fizikálisan vannak problémáim, inkább lelkileg vagyok kimerülve. Mi lesz, ha én is elvesztem a fejem, ki állítja meg őket? - aggódva pillantottam rá. Ő is tudhatná, nem vagyok mostanában a toppon.

- Túl sokat aggódsz, most pont ez kell neked, egy kis elterelés. Nálad jobb farkasra nem is bízhatnám, csak légy újra olyan magabiztos, mint kölyökkorodban - paskolta meg vállam.

- Könnyű ezt mondani - morogtam orrom alatt.

- Nincs választásod, Jooheon. A parancs az parancs, képes vagy mindenre, ha nagyon akarod. Ne okozz csalódást - mosolygott rám biztatásul.

- Jól van, megcsinálom, amire kérsz, de ha nem úgy sül el, ahogy eltervezted, nem róhatod fel nekem - húztam én is mosolyra szám.

- Ez a beszéd. Inkább mesélj, hogy érzed magad - célzott a bennem dúló feszültség okára.

- Még mindig reménytelen, semmi változás. Keresem Őt - tudtam volna le pár szóval, de ez neki nem volt elég.

- Ennyivel nem úszod meg. Ez egy fontos dolog, egy életre választod, ne zárkózz el mindenki elől, így sohasem találsz rá - oktatott ki, mint minden lelkizős beszélgetésnél.

- Igazad van, de már a velem egykorúak többsége megtalálta a társát a falkában, én egyedül maradok Hyung - mondtam szemeibe se nézve.

- Ha így állsz hozzá, lehet így lesz - gondolkodott hangosan.

- Köszönöm, hogy őszinte vagy - mondtam irónikusan.

Igaza van Yongguknak, egy szemnyi érdeklődést nem mutatok a falkán belül senki iránt sem. Kavartam már lányokkal, de egyik sem jutott el addig, hogy bevésődjenek.

- Ne búslakodj, még fiatal vagy, és amúgy sincs korhoz kötve, lehetséges, hogy évekbe telik.

- De én már nem bírom egyedül, éhezek valaki szeretetére, ragaszkodására, hogy csak az enyém legyen - vallottam be.

- Tudom, hogyan érzel, én is átéltem ugyanezt, még mielőtt bevésődött nekem Himchan. Sokáig hajtottam utána, mire sikerrel jártam - nosztalgiázott mosolyogva, mint egy bolond.

- Köszönöm, hogy meghallgattál, sokat segítettél - álltam volna fel, de karom után kapott.

- Ha nem érzed jól magad, vidd magaddal Changkyunt, úgy én is nyugodtabb lennék - bólintottam, majd elhagytam a szobát.
Nem sokáig maradt egyedül az alfa, hisz amint kiléptem a szobából, már élvezte párja társaságát.

Yongguk szerencsésnek vallhatja magát, ő megtalálta a másik felét. Az alfa sokunk példaképe, az idősebbek mégis ellene vannak.

A bevésődés fajunk alapvető tulajdonsága, amit lehetetlen szavakba önteni, mit is foglal teljesen magába. Ez farkastól függő, mikor, ki, milyen nemű, és korú, lényegtelen, ösztönből jön, nem tudjuk irányítani farkasunk.

Sokan úgy definiálják, hogy első látásra szerelem, van akinek ez be is válik, de az ellenkezője is előfordulhat, több évnyi ismeretség után vésődik be a másiknak. A legrosszabb eset, ha pár nélkül maradsz, ettől tartok én is, abba belepusztulnék.