Talking to the moon (JooSon/Jackheon ff.) --SZÜNETEL--

7. Fejezet

Jackson

Még be sem léptem otthonunkba Chanyeol mély orgánuma már is megüti fülem. A nappaliban vitáznak anyámmal a jókora asztalnál, amelyen rengeteg papír díszeleg, sőt még a földön is akad egy pár.

Hadarják a koreait, amiből nem értek semmit, lehet kínaiul se menne, mert orvosi dolgokról eshet szó. Anyám folyékonyan beszéli a koreait, de említette, hogy fiatalabb korában itt élt. Túl természetes számára ez a nyelv, én mégsem érzem magam elég tanulékonynak, hogy valamikor is ilyen szinten beszéljem.

Azt várják tőlem, hogy még ezen a nyelven is érettségizzek? Már előre megjósolom, hogy ebből óriási bukfenc lesz.

A nagy eszmecserében lehullott egy papiros, így felvettem szerencsétlent, és próbáltam kiolvasni pár szót, hátha rájövök miben ügyködnek, de csak a farkas megnevezés esik le. Na szép, én nem járhatom az erdőt miattuk, de ők még kutatnak is utánuk.

Egyáltalán miért kell az átlagos orvosoknak erről vizsgálódniuk? Inkább visszatettem az asztalra, úgy is bonyolult még nekem.

– Jackson, ha éhes vagy a hűtőben még találsz a tegnapi vacsiból – nézett fel az olvasott anyagból.

– Rendben. Miért itt vagytok, és nem a dolgozószobában? – kérdeztem anyanyelvemen.

– Mert itt jobban elférnek a feljegyzések, nincs különösebb oka – szólalt fel Chanyeol kínaiul.

– Várj, te tudsz kínaiul? Akkor miért nem úgy beszélsz velem, szívatsz? – háborodtam fel.

– Ez egyszerű, eddig nem kérdezted, és eddig csak a koreaival próbáltál kommunikálni velem. Nézd a jó oldalát, fejlődik a szókincsed – kacagott fel, amitől úgy nézett ki, mint egy kisgyerek.

– Nagyon vicces vagy – nyitottam ki a hűtőt, és vettem elő a megenni kívánt ételt, majd raktam be a mikróba.

– Sokan mondják. Ne haragudj Jacks, csak olyan aranyos a makogásod – vigyorgott, mint a mérgezett egér.

– Nem vagyok aranyos, és már fejlődtem, nem kell kinevetni. Holnaptól segítségem is lesz a tanulásban.

– Chan, ne cukkold, inkább koncentrálj a munkádra – szólalt fel anyám védelmemben.

– Jó, de mégis kit találtál magad mellé? – kíváncsiskodott.

– Az egyik osztálytársam felajánlotta, hogy segít.

– Még vannak rendes emberek, bocsi, szar lennék tanárnak – vakarta meg tarkóját.

– Nem baj, nem mindenki született tanárnak – vettem ki a kaját, majd a nappali kanapéján kezdtem neki a falatozásnak.

– Min dolgoztok annyira? – tettem fel a kérdést, ami nagyon is böki a csőröm.

– Semmi különös, egy csomó latin cucc, úgy sem értenéd – hárította a válaszadást Chan.

– Farkasokról van szó, igaz? Ne nézzetek hülyének – töröltem meg szám.

– Nem nézünk annak, csak nem tartozik rád – közölte anyám a tényeket, néha elég nyílt, és bunkó tud lenni. Nem mondom, hogy érzéketlen, de azért mégis törődhetne a fiával is, ne csak a szakmájával.

– Nemsokára megérkezik Heechul is – nézett a colos az órájára.

– Remek, már hiányzott, végre újra láthatom – fedeztem fel anyámon egy kósza mosolyt. Ki a fene lehet az a Heechul?