Talking to the moon (JooSon/Jackheon ff.) --SZÜNETEL--

11. Fejezet

Jackson

Az éjszaka arra ébredtem, hogy forróság járja át a testem, olyan, mintha egy kályhán feküdnék, mégis kellemes érzéssel töltött el. Kicsiket pislogva nyitottam ki szemem, majd a sötétben tapogatózni kezdtem, mit is ölelek szorosan magamhoz.

Egyenletes szuszogás tölti be a szoba csendjét, a fejem fel-le emelkedik a „párnámmal" együtt. Jooheon mellkasán feküdhetek, ami megnyugtat, el kellene szörnyednem, hogy úgy bújtam hozzá, mintha a párja lennék, és egy romantikus éjszakát pihennénk ki kora hajnalban.

Őrületesen jó illata van, felfedeztem a saját tusfürdőm jellegzetes aromáját, de rajta mégis másabb, erőteljesebb.

Erőt véve magamon felkapcsoltam az éjjeli lámpám, majd kimásztam mellőle, és a mosdóban elintéztem a vízügyeimet.

Belenéztem a tükörbe, és akkor tűnt fel, mennyire nyúzott vagyok, még pár óra alvás rám fér, de még annyi sem lesz elég. Kezet mostam, majd visszabújtam az ágyba, a lámpát még nem kapcsoltam le, inkább szemügyre vettem Jooheon békésen alvó arcát.

Kicsi szemei olyanok, akár egy kismacskáé, szája kis résnyire ki van nyitva, gondtalanul alussza az igazak álmát, nem is törődve azzal, hogy mocorgok mellette.

Ma, vagyis tegnap meg akart csókolni, amit szívem szerint viszonoztam volna, de az eszem megálljt parancsolt. A kapcsolatunk, már ha azt szeretne kettőnk között, nem működne, mindketten akaratosak vagyunk, könnyen összekapnánk, és a kialakult barátságunk bánná.

Most is csak figyelem, le sem tudom venni róla a szemem, megmelengeti a szívem.

Szépen ívelt szája már majdnem az enyémeken éreztem, szörnyen bánom, hogy elutasítottam, helyette itt sóvárgok ajkai után.

Kihasználhatnám az alkalmat, ha már itt fekszik mellettem, nem is sejtve arról, hogy megrögzötten bámulom, de nem merem, még felébred a végén, és magyarázkodhatok, miért törtem rá alvás közben.

Mozgolódni kezdett, meg is ijedtem a lebukás veszélye miatt, hogy alvás helyett őt méregetem, de nem ébredt fel, csak motyogott álmában.

Hirtelen nevem hagyta el a száját, amitől szívem kihagyott egy ütemet, a gyomrom görcsbe állt. Tényleg érezne irántam valamit, vagy csak félreértettem volna?

A pulzusom az egekben, egy nagyobbat nyeltem, majd lassan közelítettem párnácskáihoz. Hülyeséget művelek, de nem tudom kordában tartani a vágyaim, hogy összeérintsem ajkainkat, még ha csak pár pillanatra is.

Csak egy apró csók lesz az egész, és elfelejtem egy életre ezeket az érzéseket, mert mi nem lehetünk egy pár.

Nekem még szoknom kell a gondolatot, hogy egy férfihez vonzódok, férfi létemre.

Megcsókoltam.

Egy gyengéd puszi lett csak belőle, de ez nekem pont tökéletes volt. Puha ajkai az enyémeken, egy bizsergető érzés az alhasamban.

Telhetetlen vagyok, mert azt hittem ennyivel meg leszek elégedve, de nem így lett, ez igenis kevés volt.

Bárcsak visszatekerhetném a tegnapi délutánt, és viszonoztam volna a közeledését, akkor többet is kaphattam volna Jooheonból, de én bolond voltam.

Betakartam, lekapcsoltam a lámpát, majd megpróbáltam minél hamarabb elaludni, mielőtt még több marhaságot művelek.

Égett az ajkam, bűnösnek érzem magam. Ha reggel felkelünk erősnek kell lennem, és nem úgy viselkedni, mint egy szerelmes tinilány, hanem felnőttek módjára megbeszélni a helyzetet.