Talking to the moon (JooSon/Jackheon ff.) --SZÜNETEL--

3. Fejezet

Jackson

Nagyot szusszantva, szemem dörzsölve fordultam hátamra, majd a párnám alatt tartott telefonom halásztam elő, az idő megállapítása céljából. Tíz órát mutatott, ideje felkelnem a puha takaróm fogságából.

Előkerestem az az napi ruháim, majd a fürdőbe vezetett első utam. A kellemes meleg víz jó hatással volt kómás elmémre, mintha minden gondom leperegne rólam, mint a vízcseppek a testemről, egyenesen a lefolyóba.

A tegnap éjjel még mindig zavaros számomra, egyszerre volt félelmetes, és varázslatos.

A farkasok elől való rohanás nem tartozott a kedvenc sportjaim közé, de a megmentőm érkezése maga volt a csoda.

Az kérdés, hogy mit keresett ő is az erdőben, de neki köszönhetem az életem.

Csodaszép kék szemeire gondolva görcsbe rándult a gyomrom, magam se értve, miért vált ki ilyet belőlem.

A zuhany alól kilépve megtörölköztem, majd felöltöztem. A konyhában készítettem pár szendvicset, amiket tányérra raktam, s zárkóztam vissza szobámba.

Nem foglalkoztam azzal, hogy anyám hol lehet, már biztosan a munkahelyén van.

Bekapcsoltam a laptopom, az erdőről kell egy kis információ.

Megettem reggelim, közben kutakodtam a neten. Nem kellett sokat keresgélnem, hamar megtaláltam.

Nagyot nyeltem az olvasottak hatására. Egy olyan erdőbe keveredtem, ahol pár hónapja szétcincáltak egy embert.

A szerencsén múlott, hogy nem végeztem hasonlóképpen. Mégsem bántam meg, amiért oda merészkedtem, találkoztam vele. Az egész lénye azt sugározta, bízhatok benne, rá volt szükségem.

A meztelensége okozott nagy kérdőjelet, miért mászkált pucéron? Még a kedvenc pulcsimat is képes voltam odaadni egy idegennek.

Unottan nézegettem az oldalon a cikket, ami részletezte a farkastámadást, amíg fel nem kelltette az érdeklődésem egy kulcsmondat. Telihold volt, akár tegnap este.

Farkasemberek nem léteznek, csak a filmekben, nem járkálnak Jacobok az erdőben, az csak kitaláció.
A cikk végén a hozzászólások többsége viccként fogja fel a helyzetet, de ez egy ember életébe került.

Bezártam az ablakot, és videohívást indítottam legjobb barátommal, nemrég lett elérhető, így van kivel megbeszélni a történteket.

- Szia, Jacks - mosolygott rám a képernyőn keresztül.

- Szia, Henry - viszonoztam gesztusát.

- Mesélj milyen ott lenni? Ugye nem csináltál semmi hülyeséget? - kíváncsiskodott.

- Nem akarok itt élni. Anyámmal már a pakolászás közben összekaptunk - szomorodtam el.

- Jacks, mondtam, hogy légy férfi, és ne hisztizz - dorgált meg, mintha az apám lenne.

- Azt mondod hisztis vagyok? Kösz, jól esett - mondtam irónikusan.

- Csak az igazat állítom, nem hazudnék neked. Min vesztetek össze? - tért a lényegre.

- Elolvasta a beszélgetésünket, és számonkért, miért nem akarok vele élni, vitáztunk, majd leléptem - vázoltam fel az eseményeket nagy vonalakban.

- Mégis hová mentél? Nem ismered a járást Koreában - akadt ki.

- Az udvarunk egy kibaszott erdőbe vezet, és ott kötöttem ki - rántottam meg vállam.