Talking to the moon (JooSon/Jackheon ff.) --SZÜNETEL--

12. Fejezet

Jooheon

Nem hiszem el, hogy Choa kivetette szerelmemre a hálóját. Jól ismerem a lányt, minden rezdüléséből süt, mennyire oda van Jacksonért, amit nem csodálok, a fiú vonzza magára a tekintetet, függetlenül attól, milyen nemű az illető.

A termünk előtt bájcsevegtek, Choa randira hívta a párom, Jacks pedig hezitálva mosolygott a csajra, hogy igent mondjon-e. Megelőzve őt szólaltam fel, ösztönösen mozdultam Jackson felé, és koptattam le a csajt.

– Délután Jackson velem tanul, nem ér rá – hirtelen a koreai tanulását vetettem fel indoknak, csak tűnjön el a képből.

– Oh, sajnálom, majd legközelebb. Sziasztok, srácok – sétált be a lány a termébe. Nem ellenkezett, ami furcsa volt részéről, tud ő akaratos is lenni, alapjáraton is hisztis, csak Jackson előtt próbál aranyos, és visszafogott lenni.

– Miért döntöttél helyettem? – háborodott fel. Én se repesnék az örömtől, ha szabotálnák a randim, de nem tehetek róla, hogy a hányinger kerülget, ha elképzelem, ezek egymásba szeretnek.

Jackson elméleteim szerint nem is érzi a köteléket, ezt csak is én érzem, belepusztulnék, ha mással látnám együtt, amiről ő nem is sejtene semmit.

– A koreai fontosabb, mint a kávézgatás – szinte morogtam, majd beléptem a terembe.

– Mi történt haver? Elég morcosnak látszol – vigyorgott rám Changkyun, de én csak Jacksont figyeltem, ahogy helyet foglal Jinyoung mellett, akivel vált pár szót, majd fejét a padra dönti.

Hiba volt elmondani neki, hogy tetszik nekem, csak kínossá tettem a kialakult barátságunk. Ha nem lettem volna idióta, most nem lenne ennyire maga alatt.

– Csak tönkretettem mindent – Changkyun kérdőn figyelt, várva, hogy kifejtsem a történteket.

– Majdnem megcsókoltam az erdőben – sóhajtottam fel keservesen.

– Gondolom nem úgy sült el, mint remélted – tapintott a lényegre.

– Egyáltalán nem. Azt hittem, van esélyem, de tévedtem. Olyan aranyos volt, tudom, hogy vonzódik hozzám, elpirult, nem vagyok vak, de ellökött magától – duzzogtam, mint egy óvodás.

– Sajnálom haver, de túl gyorsan akarsz haladni vele, neki időre van szüksége, a kötelék nem olyan erős, mint nálunk – biztatott barátom.

– Nem tudom, hogy igazad van-e. A vihar miatt nála aludtam, majd reggel bevallottam neki, hogy tetszik nekem. Válaszul megkaptam, hogy a férfiak nem hozzák lázba, és csak a barátjának tekint – szinte suttogtam a szavakat, nehogy meghallja a szóban forgó személy.

– Nem tudom, mit mondhatnék. Nem minden bevésődésből lesz szerelem, csak a szoros barátság részig jutnak el a bevésődött párok. Mino és Bobby is úgy viselkednek, mint a testvérek, bevésődtek, mégis mindketten a csajok után hajtanak.

– Utálom, ha igazad van – dünnyögtem inkább magamnak, mint neki.

– Tudom. Nekem mindig igazam van – kacagott fel.

– Köszönöm, hogy a nyomoromon nevetsz, igazi barát vagy – feküdtem el a padunk tetején.

– Nem arra értettem, nem akarnék neked rosszat, de ha bele éled magad nagyot fogsz koppanni. Nem szeretnélek összetörve látni, így is elég szarul festesz – vette elő táskájából az angol könyvet, mivel angol lesz az első óránk.

– Már késő, már szerelmes vagyok, ennek csak összetört szív lehet a vége – nyüszítettem fel, mire Jimin rám pillantott az első padból, ahol a barátnőivel beszélgetett, remélem nem hallotta, ami elhagyta a számat.