Talking to the moon (JooSon/Jackheon ff.) --SZÜNETEL--

5. Fejezet

Jackson

Újra a jól ismert tisztáson üldögélek egy koreai nyelvkönyvvel ölemben, próbálva belevésni a fejembe a szavakat, hogy ne égjek be holnap az iskolában. Nem lesz könnyű beilleszkednem úgy, hogy meg sem szólalok, legalább az alapokat tudnom kell.

Anyámtól sem kértem segítséget, sőt nem is nagyon kommunikáltunk egymással, azóta, hogy újra összekaptunk. Nem tetszett neki, hogy kijárok az erdőbe, szerinte veszélyes, amiben igaza is van, de mit tehetek, ha ennyire nyugtató hatással van rám. Megtiltotta az itt tartózkodásom, amit nem úgy fogadtam, ahogy ő magának elgondolta, így az udvaron kezdett el hisztériázni.

Chanyeol is próbált rám hatni, hogy anyám jót akar, amit magamtól is tudtam, nem pedig a konfliktust generálni kettőnk között.

Chanyeol nem volt olyan elviselhetetlen, mint képzeltem. Orvos létére nem csak a kórlapokat bújta, mint anyám, többször is kereste a társaságom, de azt hitte nem veszem észre, hogy valami nincs rendben vele, és anyámmal.

Rejtegettek előlem valami fontosat, amit még mai napig nem tudom mi lehet. Furdal a kíváncsiság, mit beszélhettek a Chanyeollal való első találkozásom napján. Az erdő az egyetlen nyom, amin elindulhatok, a farkas támadásról már tudok, de ezen kívül is kell hogy legyen valami furcsa, gyanús dolognak, amiért tiltanak tőle.

Már egy hete járom a megszokott útvonalat, de nem láttam egyetlen farkast sem a bizonyos éjszaka óta. Feleslegesen aggódok, már biztosan szétcincáltak volna, ha még itt tartózkodnak a fenevadak. Esetleg távolabbi pontokon tanyáznak, vadásznak.

Már egy órája szenvedek ezzel az oldallal, de semmit sem jegyeztem meg, a gondolataim jobban lekötöttek.

Jooheonnal sem futottam össze, hiába is vártam, hátha felbukkan, de ez nem történt meg. Annyi kérdésem lett volna hozzá, amit lehet csak ő tudna megválaszolni.

Dühösen csapkodtam a könyvet, reménytelen vagyok, ebből nem lesz semmilyen beszéd, csak gagyogás. Chanyeolt kértem, hogy tanítson, de nem kívánom senkinek, hogy olyan „tanórán" vegyen részt, mint amilyet ő tartott. Borzalmasan magyarázza a nyelvtant, nem sikerült felfognom miről beszélt, amennyit tanított magamtól is ment volna.

A tanítása után döntöttem el, hogy a tisztáson tanulok, itt annyit motyoghatom a koreai mondatokat, amíg akarom, és nem vonja el a figyelmem semmi. Megunva az értelmetlen magolást álltam fel, majd indultam vissza házunkhoz.

Anyám a vacsorát főzte, így nem zavartam, addig inkább szobámban olvasgattam. Holnap iskola, amit egyáltalán nem várok, bár ki várja.

Busszal fogok járni, de az első napon anyám van olyan kedves, hogy gondoskodik arról, hogy biztosan beérjek, ne lógjak meg, így autóval elfuvaroz.

Már elbóbiskoltam a könyv felett, csak anyám rázogatására ébredtem meg.

- Jackie, kész a vacsora, gyere le enni - mosolygott.

- Rendben - egyenesedtem fel íróasztalomról, s nyújtóztam egy jó nagyot. A lépcsőn lebattyogtam, majd leültem az asztalhoz, ahol a kedvenc ételem fogadott, aminek senki nem tudna ellenállni.

- Jó étvágyat - simított hajamra anyukám, azt sem tudom mikor csinált ilyet legutoljára, talán kiskoromban.

- Köszönöm - tömtem magamba a finom falatokat.

- Az egyenruhád felviszem a szobádba, már kivasaltam - hagyott egyedül.

Ma sem vacsoráztunk együtt, de nem is vártam többet, már régóta nem ettünk egy asztalnál. A vacsorám lassan elfogyott, így elmosogattam magam után, majd én is lezuhanyoztam, úgy bújtam be puha ágyamba.