Talking to the moon (JooSon/Jackheon ff.) --SZÜNETEL--

25. Fejezet

Jackson

– Bevésődtél nekem – szinte suttogta a szavakat, de úgy is értettem. Szemei tele voltak félelemmel, nem láttam még ennyire elveszettnek. Rettegett.

Mindketten csak bámultak rám, nem szóltak egy szót sem, ahogy én sem. Nem tudom, mit is gondoljak a dologról, annyira összezavarodtam.

Beszéd helyett csak felálltam, és felhúzva a nyúlcipőt indultam el a szobámba.

Jooheon utánam szólt, és már követni is akart, de anyám megállította, miszerint egyedüllétre van szükségem. Nem tévedett, épp elég felfoghatatlan ez az egész vérfarkas dolog, és még fokozzák ezzel a bevésődéssel.

Az életem fenekestül felfordult egy éjszaka alatt, de nem gondoltam, hogy ennyire.

Vérfarkasok, vadászok, bevésődés, és még anyámnak is köze van hozzájuk, ahogy most már nekem is.

A szobámba érve visszamásztam az ágyamba, és újra magamba roskadtam.

Ez nekem sok, Jooheon már kitudja mióta, talán az első találkozásunk óta a párjának tekintett, pedig az sem tudta ki vagyok, már ha hihetek a hallottaknak. Anyám próbálta Jooheont elűzni mellőlem a tudtomon kívül, ami úgy látszik Jooheon részéről is szükséges.

Mi van, ha nem is vonzódik hozzám, és csak a farkas énje miatt kezdett ki velem? Csak összetéveszti a szerelmet az ösztöneivel.

Anya is megjárta ezt az utat, és neki sem happy end lett a vége. Félek, hogy a múlt megismétlődik. Az emberek és farkasok közötti viharosnak mondható viszonyt csak tovább rontanánk.

Jooheon húgának már olvastam a bevésődésről, én hülye azt hittem, hogy csak egy bugyuta, gyerekeknek kitalált mese, de ez maga a valóság.

"Egy örök életig tartó, szoros kötelék két farkas között."

És akkor mi a helyzet kettőnkkel?

Lehetetlenségnek érzem, hogy ember létemre képes voltam bevésődni neki. Mégis ott motoszkál a fejemben anya szavai.

Ő a lelki társának nevezte egykori legjobb barátját, aki a szerelméért, és értem adta az életét. Anya tudja a legjobban, mennyi fájdalommal is jár a bevésődés.

Anya ember létére is érezte a bevésődést, lehet, hogy mai napig. Én képes leszek rá valaha?

Hiába szeretem Jooheont, ő többet vár tőlem. Mélyebb érzései vannak, mint azt valaha hittem volna. Ő egy életre választott engem. Tudom én viszonozni ezt? Boldoggá tudom tenni?

A lelkem mélyén örülök, hogy én lehetek a társa, még ha csak az ösztönei akarták, de egyben meg is rémít.

Most már értem, miért félt a falkájától, hisz ez bűnnek számít a szemükben.

Hogyan közli ezt velük?

Egyáltalán fel akarna vállalni, vagy örök hazugságban élnénk?

Már tudnának rólunk? A bevésődést érzi más is Jooheon-on kívül?

Ha jól rémlik, a fiatal alfa beszélni akart Jooheonnal, valószínű, hogy rólam. Bevallom, kicsit megijedtem az alfától, pedig velem egyetlen szót sem váltott. Mély hangja még engem is engedelmességre bírna, pedig nincs köze hozzám.

Jooheon meg fog bűnhődni, amiért velem van.

A szívem őrült tempót diktált a mellkasomban, és nehezen jutottam az éltető oxigénhez. Levert a víz, a fejem lüktetett a fájdalomtól.