Master of shadows (Az árnyak mestere)

Kelletlen

A férfi gyorsabban mozdult, mint ahogy azt követni lehetett volna. Karja kilőtt a törzse mellől, akár egy csúzli és izmait megfeszítve szabadjára engedte fegyverét. A kerítésnél álló, még fel sem eszmélt, mikor a támadó már társára vetette magát.
Marissa próbált oldalra vetődni, de egy szikla fogta közre testét. Mikor megérezte, merre fog lendülni Jacob már próbált elvergődni az irányából, de az az agyatlan varangy nem engedte. Előre látta már a végkimenetelt, hogy Frye pengéje elé berántja a monstrum és véletlenül őt szúrja le tásra. Így hát mindent megtett, hogy a két férfi közül kikerüljön. Ám a kar, még mindig szorította, így csak a fejét húzta arrébb és összeszorította a száját.
Harvy egy hatalmasat ordított mellette, amitől egyből elkezdett csengeni a füle. Ám a szorítás gyengült. És valami meleget érzett a karján. Visszanézett, oldalra és meglátta mi történt. Jacob az óriás vállába vágta a kését, abba a vállába, amelyiken Mara volt. Azonnal lerázta magáról a kezet és kipördült oldalra. Mozdulat közben a kabát belsejébe nyúlt és előhúzta kiskaliberű coltját. Az ordibáló Harvy helyett, aki vérző válla ellenére elkapta Frye nyakát és kezdte fojtogatni a másikat, Jonit vette célba.
- Tedd le! - kiáltott Harvyra.
Az, felnézett rá és olyan gyűlöletes pillantást vetett a lányra, hogy Mara megirigyelte. Arca torz vigyorba fordult és látszódott az ujjain, hogy még jobban megszorítja Jacob nyakát, aki vörösödni kezdett. Újra felemelte a karját, hogy lecsapjon vele, de a kétajtós szekrény elkapta a sebzett karjával és hátra csavarta a csuklóját.
- Engedd el, vagy szétrobbantom a haverod fejét! - mondta hűvösen és hátra húzta a kakast.
- Ezt, én is mondhatnám lányka! - kuncogott fel előtte Joni. Mara a férfira nézett és egy revolver torkolatcsövével nézett szembe.
- Lőjj már! - nyögte Jacob. A hangja erőltetett volt és fulladozott.
- Nana! - csóválta a fejét Joni. - Kettő egy ellen! Kettő egy ellen! Ha nem akarsz ma meghalni kislány, jobb ha leteszed azt a pisztolyt, hátatfordítasz nekünk és elsietsz, még mielőtt le talállak lőni! -Marissa nem mozdult. Egyik lábáról a másikra helyezte a testsúlyát és oldalra pillantott, az immáron kékülő Frye-ra.
- Gyerünk már! - köhögte. - Az Istenit már!
- Fogd be! - szólta le Marissa. - Engedjék el Mr. Frye-t és akkor ígérem, egyikőjüket sem fogom megölni.
A két fickó ekkor összenézett, majd fejüket hátravetve röhögni kezdtek.
Ekkor egy pisztolylövés dörgése szakította fel a levegőt. Mind a ketten egyszerre fogták be a szájukat és Marissára meredtek.
Mara még mindig csak állt ott és előreszegezte a fegyverét. Összenézett először Jacobbal, majd a két Kőfejűvel is, aztán lenézett magára, hol kaphatott találatot. Sértetlen volt. Mind a négyen azok voltak.
- Senki sem öl meg senkit! - dörögte egy hang az alagút sötétjéből. Mara a hang irányába sandított, és meglepődve vette észre ki volt a lövés leadója.

Benjamin O'Brien arcán nyugalom tükröződött, ám látszott, hogy ugrásra készen áll és feszülten figyeli a jelenlevőket. Biztos meglátta, amint "kikísérik" Marissájékat és utánuk nézett. Jól tette. Marissa kicsit lejjebb eresztette a pisztolyát, ám még az irányzék mögött volt a Kőfejű. O'Brien közte és a két támadó férfi között mozgatta a pisztolycsövét, ám nem lőtt.
- Mi folyik itt? - kérdezte nyugodtan, ám annál erélyesebben.
Joni arca megfeszülni látszott és dühödten prüszkölt, mint egy ló.
-Ahhoz neked semmi közöd kidobó! Már nem vagyunk a boksz klub területén, nem sértjük meg ezzel a házirendet! Már ha annyira ügyelnétek rá...
- Ó, igen. Már nem vagytok a kocsma területén, de attól nekem még baszhatja a csőröm, ha a bejáratunk előtt vérfürdőt rendeztek! Le a pisztolyt mindenki, vagy agyonlövöm a társaság összes tagját! - morogta és Marissára tévedt a tekintete. Még jobban összeráncolta a szemöldökét és a lány úgy érezte, őt veszi majd először célba.
- Te meg mit keresel itt?- kérdezte tőle vádaskodóan.
- Próbálnám megvédeni magam, meg azt a barmot ott, a másik barom karja között. - fejével Frye felé bökött.
- Szóval segíteni Clarenc-nek mi? Látom is!
- Ha nem dugnának a fejemhez pisztolyt, talán már elindultam volna a rendőrőrsre, nem gondolod? - Mara megrázta a fejét. "Ne ezzel a fickóval veszekedj, most épp fojtogatják Evei bátyját! Ha nekem ez meghal...mit kapok a fejemre?!" - Engedjék el a Mr.-t és leteszem a fegyvert! - mondta.
Joni állt ott, mint a cövek és még mindig a lányra tartotta a pisztolyt. Mara közelebb sasszézott Jacobhoz.
- Ígérem. - mondta és egyik kezét felemelte. Ám a másikban még mindig tartotta a colt-ját.
Joni mintha elgondolkodott volna ezen, majd egy ravasz mosollyal az arcán megmozdult. Az irányzék Jacob fejét vette célba.
- Végül is, a kisasszonnyal nincs semmi problémánk, csak rossz időben rossz helyen volt. - A kidobó felé nézett, aki rátartotta a pisztolyát. - Elengedjük a lányt sértetlenül, de az úrral elbeszélni valónk van!
- Nélküle nem mehetek. - szólt közbe Marissa. - Én vagyok a felelős érte, ha elvesztem kapok a fejemre.
- Oh, szóval már a dajkám is vagy?! - fortyant fel Frye, mire Harvy még jobban megszorította a nyakát.
- Neked kuss van. - hordta le, a hónalja alá.
- Mi lenne, ha ezt a "ti kis ügyeteket" egy másik alkalommal bonyolítanátok le? - kérdezte Mara Joni-nak. - Amikor kop egyedül lesz, nincsen se kísérője aki bezavarhat, - magára mutatott. -se szemtanúk, akik miatt vesződni kellen. - ekkor pedig O'Brien-re. Joni arca elhomályosult gondolkodás közepette. Marissa keze már zsibbadt, annyira szorította a markolatot, és a nyaka is viszketett, ahol megszúrták, de nem mozdult. Addig nem, míg enne vége nincs. O'Brien nekitámaszkodott az ajtófélfának, míg Harvy a testsúlyát másik lábára helyezte. Végül visszanézett a lányra Joni és sötéten, de bólintott. - Harvy, engedd el azt a rohadékot. Nem éri meg vesződni, majd legközelebb főbe lőjük.
Harvy szorítása apránként gyengült, míg végül fel nem emelte a karját, és Jacob ki nem esett belőle a földre. Mara még közelebb oldalazott hozzá és kezet nyújtva felsegítette.
- Áll az alku, hogy békén hagytok minket most, míg Jacob Frye egyedül nem lesz? - kérdezte Marissa a két Kőfejűtől.
Joni és Harvy szinte egyszerre köpték a porba: - Áll az alku. - morogták.
O'Brien is lassan leeresztette a pisztolyát és végignézett rajtuk.
- Barmok. - dünnyögte és az övébe dugta a fegyvert. Marissához fordult és rámutatott. - Így már duplán adósom vagy kislány! - figyelmeztette.
Mara állta a tekintetét, majd egyenes derékkal válaszolt: - Alig várom visszatörleszteni. - mondta, majd Jacobot vállon ragadta és hátat fordított a díszes társaságnak.