Master of shadows (Az árnyak mestere)

Hableányok bája

1869. feb. 9
Arlie "Potty" Potinsky fájó ízületei ellenére fürge kézzel megkeverte a kártyákat a party tagok előtt, hogy mindenki nyugodtan azt gondolja, fair meccs lesz ez is. Ügyesen kettéválasztotta a paklit, kezeiben megkeverve mindkét felet, ujjai közt csúsztatva a lapokat. Ügyes mutatvány volt, és ráadásul nagyzó is, így mindenki álmélkodott, a keverés módján, nem figyelve arra, hogy gyűrűs ujjával bal oldalt becsúsztatott két lapot a kabátujjába, jobb oldalt pedig előhúzott két másikat.
Újra stócba rendezve a kártyákat, még utoljára suhogtatva összekeverte azokat, majd egy széles mozdulattal az asztalra terítette mindet.
- Uraim. - engedte át az asztalt a játékban levőknek, és az új játékvezetőnek. Szabálytalan lett volna elmennie, ha már ő kezdte el keverni a lapokat, de egy ilyen helyen, mint a Sellő vajmi keveset számított ez. Ide általában lerészegedni, verekedni és elverni a pénzüket jönnek az emberek, nem pedig, hogy szabályokat kövessenek.
Nadrágzsebéből előhúzva egy szivart kikapta füle mögül a gyufáját és letelepedett a pulthoz. Cooper, a nyúlánk pultos legény egyből mellette termett a semmiből és már töltötte is Potty szokásos bourbon-ját, a kártyaasztalokat fürkészve.
- Ma egész sokan vannak. - jegyezte meg a tömegre bökve. - Csodálkozom is, hogy nem jön egyből egy újabb valaki piát kérni.
Potty horkantott, az asztalra könyökölve hörpintett italából, pár pillanatig a szájában öblögetve a nedűt, majd nagyot nyelve megszólalt.
- Csodálkozol? Jön az ünnepnap, mindenki bő lére ereszti ilyenkor a mulatozásait. Inkább azon csodálkozzál, hol vannak már a mi kis kígyócskáink. A bandának már rég gyülekeznie kéne.
- Késni fognak a fiúk. - libbent melléjük egy karcsú nő, kék szaténruhában.
- Madame Bexley! - hajolt meg Potty ültében, s nedves csókot nyomott a felé tartott, púderezett kézre. Margarita Bexley vékony derekú, magas asszony volt, dús ajkakkal és pompás zöld szemekkel megáldva. Ő volt az egyik legtöbbet elért Feketevipera tag bordélyháza segítségével. Lányai London legtöbb kerületében nagy elismertséget és kedveltséget vívtak ki maguknak, s mized a Feketeviperákat erősíti. Bexley félresöpörte arcából rozsdabarna fürtjeit, s leülve Potty mellé, keresztbe vetette lábait.
- Elnézésüket kérem az uraknak, de fültanúja voltam a beszélgetésük nagy részének, így kötelességemnek éreztem tájékoztatni önöket, a birtokomban álló információkról. A fiúk késni fognak, Kétujj mondta, hogy még meglátogatnak egy gyárat.
- A lányok? - kérdezte Potty.
- Rendben vannak, készen a fogadásukra. Bár fájó, hogy kételkedik bennem afelől, hogy pontosan tudom a lányaimat szalonképesre varázsolni. - A nő fintorogva felhúzta az orrát, elfordulva Pottytól, a pultos fiúhoz fordult.
- Coop, egy bloody mary-t.
- Azonnal, Madame! - hajolt meg a fiú, s újra eltűnt a pult alatt.
A Sellő távolabbi oldalából, ahol az elfüggönyözött kanapék voltak kiáltozás és dulakodás csendült fel. Az egyik bíbor függöny mögül egy lány esett ki, lila selyemköntöse a vállán szét volt szakítva. Mögötte egy piros arcú, csapzott férfi lépett ki, széthajtott öltönnyel.
Bexley sóhajtva lecsusszant a székről, majd gyorsan, de peckesen, csípőjét ringatva a dulakodás felé sietett ellökve maganelől a bámészkodókat.
- Mi folyik itt?! - hallotta Potty a nő éles kiáltását.
Érthetetlen beszéd-próbálkozás következett, s a lány felsírt, mire Potty kíváncsian a jelenet felé fordult. A részeg kuncsaft megindult a lány felé, de aztán megakadt a szeme a Madame-on. Sunyi mosollyal a nő felé kapott, de az, mielőtt a kéz elérhette volna fenekét a fickó halántékába vágta öklét, rajta hatalmas arany gyűrűivel, mire a fickó hangosan nyögve a padlóra csapódott.
-Csakis az én szabályaim szerint használhatják a lányokat! - jelentette ki a nő, miután a jajgató felett megigazította a szatén ruhája fodrait. - Aki nem tartja be azokat mehet innen a bús picsába! Világos ez mindenkinek?!
A teremben elhalkultak a beszélgetések, s mindenki szemét lesütve tért vissza saját asztalához. Csak néhonnan volt hallható egy-egy halk "ojjé" és "egen", s már folyt is tovább az élet a klubban.
Bexley magához utasította a lányt és két kidobót. A kurtizán ruhája szétszakadt, aminek javítását a fickó számlájára fognak írni, s a szabályszegésért is pénzbírság járt a Sellőben. A kidobók durván galléron fogták a padlón fekvőt, s elvonszolták az ajtó melletti kiülőbe, hogy ott miután felébredt tisztázzák vele a kifizetés módját, Margarita Bexley pedig visszalibbent hozzájuk.
- Vademberek...- fújtatott fáradtan, majd halántékát mutató-és középső ujjával masszírozva visszafordult italához. - Barlanglakók!
Potty szórakozottan elkezdte felvázolni, igazából miért is szerencsés, ha egy férfi részegre issza magát, és bajt keres náluk, amit ki kell fizetnie, Bexley pedig lesújtóan hallgatta munkatársát.
- Milyen haszon ez? Kifizetni, ki kell neki, de ha nem tudja? Mi hasznom van abból, ha megveritek vagy megölitek vagy tudom is én csináltok vele. Nekem a pénz kell, a kártérítés, vagy egy ugyan olyan ruha és a lány vállán a foltok eltűntetése. Ezt ki csinálja meg nekem? Ti férfiak, ti..!
Hátuk mögül egy itt-dolgozó lány izgatott kiáltásai hangzottak fel. Elsasszézva az asztalok és box-ok mellett egyenest Margarita-hoz sietett.
- Jó estét Madame! Potinsky úr! -kapkodta a levegőt. - Egy hölgy van itt, és önt keresi uram.
Bexley oldalvást Potty-ra mosolygott kacéran, Cooper pedig poharakat törölgetve, a pultba mélyesztve tekintetét halkan füttyentett. Potty töprengve a szemöldökét ráncolta és elgondolkodott, vajon milyen hölgy keresheti most őt.
- Nem beszéltem találkát mára senkivel. - nézett fel a lányra maga előtt, s meg akarta mondani neki, küldje el a szóban forgó hölgyet, mikor a lány gyorsan hozzátette:
- Azt mondja sürgős beszélni valója van magával, Mr. Gordon utasítására.