Master of shadows (Az árnyak mestere)

Kamillás szoba

1869 jan. 29.
Irene Adler megköszönte a felszolgáló fiúnak a kihozott teát, majd a mellé kapott ezüstkanállal elvegyítette benne a tejet. Megkavarta és az orra elé emelte, hogy beleszippantson a friss feketetea bódító illatába. Óvatosan belekóstolt, csak hogy érezze a koffein erősségét. Keserű íz áradt szét a szájában és kicsit grimaszolt. Gyorsan dobott bele egy kockacukrot, újra megkavarta, majd megint belekóstolt. Pont jó.
- Nekem is rendeltél remélem egy csészével. - szólt egy hang a háta mögött. Irene félig elmosolyodott, majd újra elkomolyodva hátrafordult, a jövevényt üdvözölni.
- Nem, de ezt orvosolhatjuk. Gyere, foglalj helyet Marissa. - Irene előre szólt a lánynak, hogy ez egy olyan találka lesz, ahova csak formai öltözetben szabad megjelenni. Elvárta és bízott is benne, hogy szót fogad a lány, ám az, hogy valóban ruhában jelent meg Marissa, meghökkentette.

Mara remélte, Irene "klubja" nem csak teát és süteményt fog neki kínálni, hanem alkalmat új, és hasznos információk megszerzésére, talán még pár titkot a Feketeviperákról.
Otthon azonban bajban volt. Nem számolta pontosan, de talán jó másfél órát eltöltött azzal, hogy átnézegesse a ruhásszekrényében lapuló rongyokat. Ugyanis sejtelme sem volt róla, miben kéne megjelenni egy ilyen partin. Violett azonban még ott volt nála, mikor készülődött és segített neki. Olett, aki veterán volt az ilyen teapartik és egyéb társas összejövetelek szempontjából, mint egy katonatiszt, osztotta Marissának a parancsokat, mit hogyan vegyen fel, mit mivel válasszon ki.
Való igaz, Mara nem vallotta magát az úri dámák és gazdag nagykutyák feleségei közé, akiknek az élete volt ilyen meghívásokat elfogadni, és megjelenni tisztes öltözetben. Hordani, hordott ruhát -már ha muszáj volt neki - és volt is pár szép darabja, amit még vagy Irennel vett, vagy Evei-vel választott ki, de igazán sose szerette a szoknyákat és a szűk ujjú felöltőket. Úgy érezte, lekötik és korlátozzák, nem tud bennük önmaga lenni az állandó hadonászásaival és mozgásformuláival. Végül, már majdnem a végére hagyva, felvette az egyik kedvencét. Alig hordta azt a darabot, mivel a félhavi lakbérével volt egyenlő az ára, de ez volt talán az egyetlen, amelyben kényelmesen mozgott és még tetszett is neki a ruha. Violett egyetértőn, ám komoly, gondolkodó kifejezéssel vizsgálgatta, majd mintha egy igen kényes és roppant fontos haditaktikát fogadna el, rábólintott a darabra.
- Ebbe fogsz menni, hidd el megfelel. - mondta komolyan, aztán nekiállt Mara kócos haját rendbe rakni.

Először egy kisebb hírértékkel rendelkező kávézóba beszéltek meg találkát, hogy Adler eltudja igazítani Marissát a szabályok felől, ismertesse a társaságot a lánnyal, és felvázolja társadalmi és politikai státuszuk leglényegesebb vonásait. Amikor Irene meglátta " alkalmi mentoráltját" megrökönyödve pislantott még kettőt.
A lány egy királykék ruhát viselt, derekán és nyakán szűkített résszel. A ruhához simuló mellény fekete gombokkal és fodrokkal tarkította a mellkast, hosszú ujjai sötétkék csipkében végződtek. A szoknyarészt bal combon fodrozva felvarrták, az alsóbb, selyemszoknyát szabadon hagyva. A bal oldali fodrok hullámozva végig haladtak a lány hátán is. A ruha olyan hatást adott a lánynak, mintha kifinomultabb és érettebb lenne koránál. Komolyabbá tette. Marissa haja hatalmas kontyba volt fogva, díszes hajtűkkel és csatokkal tűzdelve.
Visszafogott sminket viselt, amely kihangsúlyozta mélykék szemét, halvány pírral az orcáján, szamócapiros ajkakkal.
Marissa várakozva megállt az idősebb nő előtt, várva a véleményét és a reakcióját. Kicsit szeretett volna dicsekedni a ruhával, megmutatni Adlernek, hogy ő is tud ugyanolyan finomlelkű, ártatlan hölgy lenni, mint más. Tud uralkodni saját magán és tettein, és feltud nőni egy olyan komoly találkozásra is, mint ami előttük áll.
Adler először kissé értetlenül a szemébe nézett, majd gyorsan végigfuttatta a szemét az arcán, a haján, a ruháján egészen a feje tetejétől a cipőorráig. Mikor végzett a mustrálással visszafordult a lányhoz, és elismerően biccentett.
- Üljön le, hölgyem. - elismerően hümmögött egyet, és a vele szembe lévő széket ajánlotta Mara számára.
Marissa mosolyogva biccentett és helyet foglalt.
- Be kell, hogy valljam neked....Megleptél. És kellemesen. - Irene a lányra kacsintott, majd visszatért a teája szürcsölgetéséhez.
- Mondtam, hogy képes vagyok úrihölgy módjára tenni. Mint viselkedés, mind öltözet szempontjából. De ha már itt tartunk. Kérlek Irene, mondd el, mi is igazán ez a "Kamillás szoba"!
Irene sejtelmesen ráhunyorgott. Éppen ekkor hozták ki a Marissának kért teát, így maga Adler vette át a gőzölgő csészét és adta át a lánynak, mozdulat közben kicsit előrébb hajolva, hogy hallhassa a lány, ha suttog.
- Ez egy ajándék számodra. Tőlem. Vedd úgy, hogy ez az elkésett születésnapi ajándékod.
- Úgy kezelem.
- Helyes. - Irene nyelt egyet, majd semmi kertelés- bevezetés, elkezdett mesélni. - A Kamillás Szobának nevezett társaság egy klubb. Olyan, mint amikbe a gazdag, öntelt és együgyű férfiak szoktak járni, szivarozni, sport rovatokat olvasni, csip-csup dolgokat és a politika bagatell oldalát megvitatni. Na, ez egy ilyen klubb. Csakhogy nőkből áll az egész. És, mint tudjuk, a nők nem beszélgetnek hasznavehetetlen dolgokról. Jobban mondva, az okos és ambiciózus nők nem beszélgetnek hasznavehetetlenről. A Kamillás Szoba, drágám, Nagy-Britannia legbefolyásosabb és legmeghatározóbb nőit foglalja magában. Mindent meg találsz: olajmágnás feleség, gazdag örökösök, politikusok feleségei, lányai, nővérei. Mindenki, akinek csak egy kicsit is van hatalom és erő a kezében része a csoportnak.
- És erről én eddig hogy-hogy nem tudtam? - vonta fel szemöldökét Marissa fellengzősen.
- Úgy, hogy eddig nem is kerested szívem. Aki keres, az talál, mint szokták azt mondani. Bár igaz, titoktartás kötelez, és eléggé sok energiát fektetnek az alapítók abba, hogy a titok, titok is maradjon. De...gondolom neked olyan hölgy ismerősöd sincs, aki tagja lehetne ennek. Vagy tévedek?
- Csak a Királyságon belül lehet szó tagokról?
- Attól függ hogy érted. Például, egy amerikai hölgy, bármennyit is erőlködik, bármennyit fizetne, vesztegetne, fenyegetne azért, hogy tag lehessen nem lehet. Nem lehet tag, mivel nem brit az állampolgársága. De ha mondjuk van, egy nyolcvan éves banya, aki hetven évet Indiában élt le, és már maga is indiainak vallja magát bekerülhet probléma nélkül. Miért? Azért, mert Liverpoolban született. Igaz, élete korai és igen rövid hajnalát töltötte Liverpoolban, de ott született, tehát brit nemzetiségű. Így világos?
Marissa maga elé nézve mereven bólintott. "Vajon Violett tud erről? Ő is tagja lehet? És nem szólt volna róla?"
- Más kérdés? Vagy folytathatom? - Irene a tea utolsó pár cseppjét folyatta hol a csésze egyik részére, hol a másikra.
- Folytasd kérlek.
- Úgy kell elképzelni ezt az egészet, mint egy háztartást, ahol a férfi gyengeakaratú, és a nő irányít a család életében mindent, mégis az asszony, hogy megmentse férje befolyását és becsületét, úgy formálja a dolgokat, mintha minden a férfi kezében lenne, ő lenne az irányító, az úr a házban. Miközben a nő, szépen a háttérben irányítja valósan a dolgokat.
- Azt akarod nekem ezzel mondani, hogy ezek a nagyon gazdag, nagyon befolyásos nők azok, akik igazából vezetik az államot, hátulról a sötétből, mindenki tudta nélkül?
Irene Adler jóízűen felkacagott.
- Ugyan kérlek. Nem valami okkultisták ezek, akik az uralmuk alá akarják hajtani a földet...
- Hát akkor mit csinál, az a kis egylet?- mondta Marissa cinikusan.
- Nagyon egyszerű dolgokat. Legtöbbször mi nők döntünk egy-egy választáson, néhány parlamenti gyűlést mi bonyolítunk le, beleszólásunk lehet a tőzsdébe, a piaci árakba. De semmi nagyzás, ne félj. Sajnos, ami tényleg komoly ügy lenne, és befolyással bírna az egész női nemre, azokat még mi se tudjuk befolyásolni. Ne tudd meg hányszor próbáltunk sort keríteni, a női szavazatjog megadásáért, vagy azért, hogy az egyetemeken több női hallgató legyen, vagy külhonban egyáltalán legyenek női hallgatók. Emellett ott van a iskoláztatás, a munkavállalás, a gondviselés, a magántulajdon kezelés....
- Egészen szakszerűnek hangik a teapartik mellett ez az elszánt harc a nők melletti téma. Tetszik. Na és azt mondd meg, nekem mi hasznom származik belőle, ha én itt most megjelenek.
- Marissa, tényleg ennyire nem látod át a dolgokat? Szerinted a te drágalátos csoportjaid, akik után szeretnél kutakodni csak úgy a levegőbe lógnak? Hogy maguk építették fel a kis birodalmukat? Csak úgy, háttér nélkül?
- Vannak támogatóik a klubodból is? - Marissa megfeszült. Lassan letette a csészét az asztalra, le sem véve a szemét Alderről, majd még közelebb hajolt hozzá.
- Jaj ne vágj ilyen képet! Elcsúfítod a csinos kis arcocskádat ezzel az összehúzott szemöldökkel. Minden valamire való társaságnak van pénzügyi, politikai és még sok egyéb háttere. A kígyóid sem különbek. Ismerek egy hölgyet, aki a szabad tőke áramlását biztosítja a banda felé Írországból. Olyan összekötő féleség, de ő maga mindig élesen elhatárolódik minden barbár tettől, amit azok csinálhatnak. Azt mondja, amíg azok teljesítik az óhajait és segítenek neki az importját eladni és kamatoztatni, addig a pénzzel, amit a nő ad a bandának, csinálhatnak amit csak akarnak. Az már -úgy mondja- nem az ő dolguk, mire használják fel a kapott pénzt. Valamit valamiért. Ha sikerülne neked a közelébe férkőzni, és a bizalmát elnyerni....
- Talán beajánlana a Fekete viperákhoz is...?
- Ennek a megmondója csak a jövő lehet. Méghozzá az igen-közeli-jövő. -Irene Adler a háta mögötti falra nézett, ahol vadásztrófeák, festmények, poszterek és újságcikkek álltak. A fal közepén, két méter magasba ott lógott egy hatalmas óra, amelynek ketyegése, még a sok ezüstös csilingelés és halk beszélgetések közepette is elhallatszott hozzájuk.
- Mennyi időm van megtanulni a szabályaitokat?
- Megtanulni biztos nem fogod. Csak tartsd észben a legfőbbeket. Hát, talán van egy órám neked bemutatni, hogyan is mennek ott a dolgok.
- Akkor igyekezzünk Ross kisasszony. - Marissa közelebb húzta a székét, egyik könyökével rádőlt az asztalra és Adlerre meredt.
Irenen nagy levegőt vett, és elkezdte felvázolni Marissának a legfőbb szabályokat, amiket ismernie kell, hogy mit csináljon, mit ne csináljon. Hogyan szólítsa meg a tagokat, miket mondjon egy-egy specifikus kérdéskörre.