Master of shadows (Az árnyak mestere)

Nem várt meglepetés

Más helyzetekben nem ijedt volna meg egy megfigyelőtől Marissa, hiszen már kismilliószor követték vagy hallgatták ki, vagy- mint ahogy most is- figyelték meg. Ilyenkor általában még kicsit fel is vidult, hogy borsot törhet az orruk alá a kémkedőknek valamiféle aljas trükkel, vagy azzal, hogy eltűnt, mint a kámfor előlük. De most ott voltak a kutyái is...és sajnos ebei nagyban csökkentenék az esélyét az elmenekülésre. Itt hagyni, pedig kizárt volt őket. Ez a három kutyus adta belé a vidámságot és az életerőt, éppen ezért csak vér árán fogja őket cserbenhagyni. Vagy az ellenségei vérével...vagy pedig a sajátjával.
Úgy tett, mintha a park fáit csodálta volna távolról, de igazából le se vette a szemét a boltajtóról, amin az álruhás férfi lépett be az imént. Ha megfordul és újra elindul a férfi követni fogja... Ha futni kezd előle, akkor felfedi önmagát a kémkedő előtt és akkor ki tudja milyen eszközökhöz nyúlna a fickó, hogy utolérje. Lenézett kutyái kobakjára, Rolf lihegve fordította felé a fejét, mintha csak megérezte volna gazdája tekintetét. A lány elmosolyodott és megvakarta a fejét, majd újra előre fordult. Kieszelt egy tervet, és ha minden aszerint fog alakulni...talán beválhat.

Lazított a pórázok fogásán és elindította kutyáit előre, a parkkal ellenkező irányba. Mara próbálta a legtermészetesebb viselkedését elővarázsolni, mintha nem tudna semmiről, ami körülötte történik. Ahogy várta. A férfi kisvártatva kilépett a boltból, majd görnyedten folytatta útját a lány irányába. Mara ezután nem nézett többet hátra, nem is volt rá szükség, mivel érezte a férfi tekintetét a hátán. Kár, hogy most vett fel ruhát és utcai cipőt. Ha egyszerű cipőbe lenne, már jóval messzebb jutott volna az utcán, de most a legközelebbi kisutca is megteszi.

A nő egyre gyorsabban sétált, előtte kutyái feszítették a pórázt, bizonyára ezért kapkodta utánuk a lábait. Neki mindegy volt, úgyis tudja, a nő nem tud elbújni vagy elfutni előle, ilyen ruhában. Rossz napot választott a piperkőcködésre a némber. Na de hát a hiúság... A férfi megpróbált visszalassítani, hogy úgy tűnjön tényleg egy öregember botorkál a járdán, de a célpont egyre fürgébb lett. El kellett ismernie, a nő elölről is csinos volt, na de, hogy most hátulról látja, sétálás közben... Mintha szándékosan ringatta volna a fenekét jobbra-balra, bele a férfi képébe. Annyira belefeledkezett az oda-vissza mozgásba, hogy mikor egy jobbkanyarral eltűntek a szeme elől, a férfi meglepetésében felkiáltott. Itt volt az esély, feltűnés nélkül közelebb kerülni hozzá. Aztán elkapni, egy kicsit beszélgetni vele... Megszaporította hát lépteit, s sietősen befordult a szűk kis mellékutcába, ami felett egy téglákból összevakolt boltív terpeszkedett. Miután befordult az utcára meglepetten elkáromkodta magát. Az utcán csak a három kutyát látta maga előtt vagy tíz méterre, mind a három várakozva figyelte őt, de nem mozdultak egy tapodtat sem. Az idegen férfi megborzongott és ideges riadalom járta át minden porcikáját. Hol a nő?! Szemét villámgyorsan végig járatta az előtte elterülő utcaképen, még a házak tetejére is felnézett, s aztán megakart fordulni, hogy a mögötte terpeszkedő területet is átvizsgálja, de lassú volt. Lassú és oktondi volt, ez azonnal tudatosult is benne, mikor megérezte a tarkójának ütköző fém hideg keménységét.
- Máskor próbálj kicsit feltűnésmentesebb lenni, már ha megfigyelsz valakit, haver.... - búgta mögötte a nő, halálos dallammal.

Marissa amennyire csak cipője engedte, bekocogott a sikátorba, még mielőtt a követője utolérhette volna. Amint befordult a félhomályos, nyirkos és büdös utcácskába, amit két bérház fogott közre, eléggé kellemetlen látvány tárult elé. A vakolatlan, vizes-vagy valami folyadékkal lelocsolt- falnak egy nő támasztotta a hátát, előtte pedig egy kissé rongyos kabátban, egy férfi próbálta meghágni azt. Foghíjas és cicomás öltözékéből ítélve örömlány lehetett a nő, a férfi pedig...hát a kuncsaftja. Marát meglátva a nő semmilyen meglepődés vagy szégyen nélkül ránézett féloldalról és elvigyorodott. A férfi is meglátta a lányt és mogorván odaszólt neki.
- Tűnés innen! Nem látod, hogy ez a kapualj már foglalt?! - morogta az és megpróbált közben a nő dekoltázsába nyúlni.
Mara pislogott párat, hogy kiűzze a fejéből a látványt és megköszörülte a torkát. A háta mögé nyúlt, s közben elindult a párocska felé, a kutyáival. A férfi, amin észrevette a bestiákat azonnal elugrott a nőtől, és hátrálva próbálta visszahúzni a nadrágját a helyér.
- Takarodj innen azokkal a korcsokkal te cafka! - hadonászott maga előtt a kezével. A prostituált visszaengedte a szoknyáját a combjára, kissé feljebb húzta a mellén a ruhát és a falnak simulva meredt a kutyákra. Eközben Marissa előre húzta a kezét, s benne a kiskaliberű revolverjét. Meglátva a lánynál a fegyvert, a pár falfehérré sápadt és megdermedve figyelték a fegyvert.
- Ké-kérem, kérem hölgyem...én...- dadogta mellette a nő, de Marissa elcsitította őt.
- A kutyáim nem harapnak, mint ahogy láthatják. - mondta nyugodtan. - De én igen.- alátámasztva kijelentését felemelte az ég felé a fegyvert. - Szóval: gyerünk! Egy-kettő, iszkiri, sipirc vagy amit csak akarnak, de azt ajánlom azonnal szedjék a sátorfájukat és pucoljanak innen. - meglóbálta a fegyvert, mire a két szerencsétlen egymást lökdösve elszaladt az utca végébe, s onnan szétválva futottak más-más irányba.
Mara sóhajtott egyet, majd hátrafordult. Még nem érte el a fickó. Hány perc lehetett ez az incidens? Egy? Kettő? Nem számít. Most gyorsan kell cselekednie!
Kutyáit arra a helyre parancsolta, ahol az előbb a férfi rostokolt, ő pedig visszafordult oda, ahonnan bejöttek. Nagy kínszenvedve bebújt két fémkuka közé és a másik oldalban húzódó utcát lesete, mikor jön a barátja.
Áldotta az eget, amiért gyorsan tudott cselekedni, mivel párom lélegzetvétel után befordult a követője is.
Nem vette észre Marát, még csak nem is méltatta szemrevételezni azt a helyet, ahol ő megbújt, csak egy pillantást vetett arra, majd a kutyák felé fordult. Láthatólag ledermedt a kutyák láttán, de Mara tudta, hogy megrémült a fickó, hogy ő maga nincs a kutyák közelében. Alig észrevehetően látszódott, hogy a férfi feje mozog, bizonyára a környezetét vizsgálta Mara után. Most kell lépnie, amíg előnyben van. Macskákra jellemző ruganyossággal kilépett a fedezéke mögül és maga előtt tartva a pisztolyát, a férfi mögé osont, majd pozícióba helyezkedett. Csak, hogy értesítse a követőjét arról, ki is áll fölényben a másikkal szemben, határozottan, ám nem erősen meglökte a fickó tarkóját a pisztoly torkolatcsövével.
- Máskor próbálj kicsit feltűnésmentesebb lenni, már ha megfigyelsz valakit...haver. - a fickó nem mozdult. - Fel a kezekkel. Ne is próbálkozz semmivel. Mielőtt előhúzhatnál bárit is, lelőlek és meghalsz. Ha mégis sikerül pisztolyt vagy kést rántanod, és ártalmatlanítani engem, a kutyáim rád vetik magukat, szétmarcangolnak és meghalsz. Értetted?
A férfi néma maradt.
Marissa közelebb lépett fél lépéssel és újra meglökte a tarkóját.- Értetted? - ismételte meg.
- Értettem. - válaszolta a férfi határozottan. - Megértettem Mara.
Mara pár másodpercre összezavarodott és lejjebb eresztette a fegyverét. Ismerte ezt a hangot. Túlságosan is jól. És nem egy öregember hangja volt ez, hanem egy harmincegy éves férfié.
- Mi a fene Jess?! - Mara hangja dühöd értetlen és meglepett volt egyszerre. -Mi a francos fene?!
A férfi lassan körbefordult a tengelye körül és hanyagul a csípőjére tette a bal kezét. Három fejjel magasabb volt Marissánál, peckes testtartással állt meg előtte. Jesse Stanhel egy erős állkapcsú, jóvágású fickó volt, lehengerlő modorral és roppant lepcses szájjal megáldva. Szőke haja a válláig ért, így állandóan hátra fogva vagy kis kontyba hordta. Mogyoróbarna szeme melegséggel töltötte el az embert.
- Én is üdvözöllek téged Holmer. - vigyorodott el a férfi.
- Idióta! Mi az ördögnek követtél? Miért vagy egy vénembernek beöltözve te barom?!
- Hát...tudod drágám éppen megfigyelésen vagyok, de ne aggódj, nem téged kell nyomonkövetnelek. Ne, meg se próbálj belevágni, elmagyarázom oké? Szóval megbízáson vagyok, egy olyan személy kell szemmel tartanom, aki igen fontos tisztséget tölt be valahol, igen, elég ennyit tudnod róla. Nem, nem baj, ha elhagytam a helyem, mivel éppen egy boltban válogat az emberem, na szóval, visszatérve a tárgyra. Még tegnap este, a főhadiszálláson mondta a góré, hogy ha látlak téged, adjak át neked egy üzenetet.
- Miért nem hívatott személyesen? Miért pont téged kért meg, hogy add át nekem az üzenetet? És a legfontosabb...Milyen üzenetet kell átadnod? - Mara még mindig nem rakta el a pisztolyát, s óvatosan méregette munkatársát. Az, megértve, mikre céloz a lány, mosolyogva megcsóválta a fejét.
- Ne aggódj szépségem, nem kell se megöljelek, se megsebesítselek, se elrabolnom téged. Tudja Lackwood, hogy mostanság felénk se dugod a pisze orrodat, szóval arra bízta a üzenetet, akit a legrátermettebnek vélt.
- És persze a leghűségesebbnek...- mondta Mara éllel a hangjában. Jess megvonta a vállát és lazán hátra mutatott a kutyákra.
- Ugye most már leállítottad őket rólam?
- Eddig se voltak rád állítva. - Mara felvonta a szemöldökét és állával a férfi felé bökött. - Kinyögöd végre, amit tudni akarok?
- Aha. Tehát, ott vagyok az irodájában. A fejes meg rám se néz, csak szivarozik meg olvasgatja az újságját, és csak úgy félvállról odaveti nekem, hogy üzenetet kell kézbesítenem. Én meg megkérdezem kinek. Ő meg felné--
- Jó, jó. Nem kell teljesen a legelejéről kezdened. - Mara a kezével hadonászva elcsitította Jess-t. - Annyit mondj, hogy mit akar.
- Azt, hogy van számodra egy feladata. Eléggé szűkös határidővel.
- Mondd meg neki, hogy most nem érek rá. Majd jelentkezem, ha tudok. - legyintett Mara és a kutyái felé lépett, de Jess tétován elé húzta a kezét. Lágyan visszatolta a mellkasánál és bizonytalanul áthelyezte a testsúlyát.
- Nem ilyen egyszerű a helyzet Mar.... Lackwood bepipult rád, hogy ennyire torlódik a munkád, meg hogy sose csinálod úgy a dolgokat, ahogy ő akarja. Már én is félek a következményektől, ami várhat rád. - közelebb hajolt a lányhoz, hogy az hallja a suttogását. Mara hangtalanul megszagolta a férfi parfümjét, ami mindig is nagyon tetszett neki. Most is az volt rajta. Bódító, csábító, mint a vörösen és vadul szikrázó parázs.
- Mit tervel Lackwood számomra? - kérdezte kissé szorongva.
- Nem tudom, de abban biztos lehetsz, hogy nem jó dolgokat. Egy elég kényes melót sózott a nyakadba. Azt mondtam senki más nem vállalhatja el, senki más nem segítget neked, és ha nem teljesítés a munkát, akkor....- Jesse nyelt egyet.
Marissa érezte, hogy a szívverése felgyorsul, és hideg borzongás járja át egész testét. Ha az, amire gondol...
- ...Mara, ha nem teljesíted a megbízást Lackwood kirak a vállalkozásból....- lehelte a férfi.