Master of shadows (Az árnyak mestere)

Váratlan vendég

1869 feb. 5
Az éjszakai vihar hajnalra sem állt el, a szürke felhők hosszú és tömény takaróként függeszkedett London felett. A szennyvíz- és elvezető csatornák színültig teltek sáros vízzel és hömpölyögve áradtak szét az alacsonyabb fekvésben lévő utcákon, irdatlan szagot árasztva szét.
A találka egy whitechapel-i gyárcsarnok előtt lett megbeszélve. A két várakozó alak a gyár nyitott falú részében álltak, a kinti vízözönt figyelve. Az ereszek felettük recsegtek és zörögtek a munkájuk alatt, azzal fenyegetve, hogy bármely pillanatban elengedhet tartásuk és aláhullnak a földre. A gyár még nem nyitott, így csak pár kora-reggeli munkással találkoztak, akik az esti beosztásúaktól köszöntek el, és ébresztették a kohók mellett szunnyadó gyerekeket, akik meleg otthon hiányában a még parázsló kohók oldalában tértek nyugovóra.
Két hatalmas nagy gabona tároló állt még a gyárterületen, kopott szürkés, néhol rozsdálló lemezekből tákolt hatalmas hengerek.
- Biztos vagy benne, hogy alkalmazható? - szólt a magasabb alak, mély, recsegő hangon.
- Én, csak az anyagot szállítom. A minőséget neked kell ellenőrizni... Majd meglátod. - válaszolta Ruth Semmens színtelen hangon.

Amint a Nap felemelkedett a felhők között, a tompa szürkület lassan világossággá erősödött, s már a távoli házak tégláinak is látszottak vöröses árnyalatai. A férfi robosztus válla megfeszült, amint vett egy mély levegőt, majd türelmetlenül kifújta és keresztbe fonta karjait.
- Ha nem jön öt perc múlva, nincs semmi felvétel vagy ilyesmi. - morogta, amint porkabátján nagyot rántva megigazította azt.
Ruth kényelmesen áthelyezte súlypontját a másik lábára, pont úgy, hogy a férfi felé tudja nyomni csípőjét.
- Eljön. - ellenkezett a nő. - Ismerem a fajtáját, eljön.
Váratlanul egy fekete alak tűnt fel előttük. A gyár és a tárolók közti sáros úton sétált feléjük, arcát hosszan előre lógó csuklyával takarva. Az esőtől homályos horizonton csak egy elmosódott feketeségnek tűnt, abnormálisan kevés mozgással, mintha nem sétálna, hanem lebegne feléjük.
- Magát a kaszást szerezted meg, mi? - merengett a férfi enyhe gúnnyal a hangjában.
Ruth rá se hederített, a közeledőt figyelte. Mikor már elég közel ért az idegen, végre kilátta a karcsú alak rövidkabátját, felette egy porkabátot és hosszú fekete haját, ami gubancos fonatban a vállán lógott.
- Nő? - kérdezte élcelődve társa, amint látni lehetett járásában a csípője ringását.
- Az. - válaszolta provokatívan a nő.

Marissa mikorra már három méterre volt a párostól lehúzta csuklyáját, s hagyta, hogy a kabát fülledtségben átizzadt nyakát lehűtse a zuhogó eső. Átlépve a gyár tetőboltozatán lerázta válláról a vizet és ölbe tett kézzel megállt a nő előtt.
- Ms. Semmens. - biccentett a nőnek, majd érdeklődőn a férfi felé fordult.
Mielőtt bármit mondhatott is volna, Ruth megelőzte és a megtermett fickó elé nézett.
- Mr. Gordon, bemutatom Miss. Hudsont. - Marissa felé intett, mire a lány mereven biccentett. Szemét először végig pásztázta a férfin, felmérve kivel is áll szemben. A fickó egy fekete, itt-ott lyukas bőrkabátot viselt, egy szürke vászonmellényt és bőfazonú testőrségi nadrágot. Marissának egyből egy ponyvaregényekből kilépett vadnyugati cowboy jutott a megjelenéséről eszébe, hát, ha még kalapja is lenne a hátán lógva.
Érdekes megjelenésétől eltérően, -amely kissé komikussá változtatta itt, Londonban a férfit- az arca már kevésbé tetszelgett egy westernhős heroikus vonásaival. Fél arcán, az áll mentén égésnyomok éktelenkedtek, mitől jobb felén egyáltalán nem is volt alsó ajka. A lány már hozzá volt szokva az anatómia könyvekben az égések ábrázolásához, de a valóság persze sose tükröződik tisztán a leírtakkal. Nyelt egyet és pár pillanatnyi vizslatás után elszakította tekintetét a sebről. "Ha úgy látja bámulod, még a végén nem fogsz tetszeni neki, és akkor lőttek a bandázgatásnak Marissa!" figyelmeztette önmagát. "Uralkodj magadon! Uralkodj a viselkedéseden és leplezd az érzéseid!" A tekintete áthaladt a szán, az orron és találkozott a férfiéval. A fickó szemei sárgásbarnák voltak, mint a whisky és bizalmatlanul, megvetéstől összeszűkülve figyelték Marát.
Mint mindig, most is a legjobb fegyvert alkalmazta: semmi érzelem, semmi reakció.
Érzéketlenül rábámult és már-már szemérmetlenül sok ideig ment kettejük között a farkasszemnézés, mire Semmens végre megtörte a csendet.
- Miss. Hudson, az úr mellettem Laurenc Gordon. - a marcona férfi haloványan elvigyorodott, mire a szája egy megsült szalondarabhoz hasonlóan összegyűrődött és színpadiasan meghajolva köszöntötte Marissát.
- Üdvözlöm asszonyom. - nyájaskodott a férfi, mire Mara gyomra rándult egyet. - Kismadarak azt csiripelik maga igen jártas a gyilkolászásban. Ha szabad hinnem a híreknek, valósággal "profi" a művészetében.
Marissa érezte a hergelés szándékát a férfi hangjában, de eldöntötte, nem játszik a kezére. Öntelten elmosolyodott és bólintott, majd egy szempillantás alatt lehervadt mosolya és halálos tekintettel a férfi szemébe nézett.
- Igen, valóban az volnék. - hagyta jóvá a lány. Gordon mosolya az arcára fagyott és feszülten köhintett.
- Azt majd eldöntöm. - hangja átvette ugyanazt a rideg stílust, mint a lányé.
Ruth oldalt állt és csöndben nézte a két társát. Egyik sem vette le a másikról a tekintetét, és tudta a nő, hogy most felérne egy végítélettel megzavarni őket. Most próbálják felderíteni, kinek mekkora hatalma van, ki birtokol nagyobb tiszteletet. Mint az állatoknál a dominancia eldöntése. Mint két harcra kész kóbor macska. Marissa igaz jóval kisebb volt Laurenc-nél, de szinte sugárzott belőle az agresszivitás és, ha meg kellett volna tippelnie, ki nyeri a párbajt, a tüzes lánykára szavazott. De mivel nem áll az egész nap a rendelkezésükre, valahogyan mégis muszáj volt véget vetni a kakaskodásnak. Óvatosan köhintett egyet. Semmi. Kicsit közelebb lépett és megköszörülte a torkát. Még mindig egymást bámulták. Mielőtt megszólíthatta volna őket, a távolban felvillant az ég, fehérre színezve körülötte, az amúgy szürkésfekete felhőket, majd pár pillanattal később mennydörgés rázta meg a dobhártyájukat. Ez a hang volt a záró kong, mérkőzésükben. Gordon morgott és elszakítva a lányról a tekintetét Ruth felé fordult.
- Legyen hát. - egyezett bele egy fel nem tett kérdésre, de Semmens tudta, mire érti a férfi. Gonoszan a lány felé sandított, aki végre elszakította tomboló szemeit a férfi fejéről.
- Üdvözöllek a bandában Marian. - nyújtotta kezét a lánynak legelőször. Mara előbb rá, majd Gordonra nézett egy kérdő pillantással, majd belecsapott a nő kezébe és kezet ráztak. Ezután a férfi nyújtotta a kezét, s mikor a lány belehelyezte saját tenyerét a fickó izomból megszorította a kézfejét. Marissa elkendőzte hirtelen belé nyilalló fájdalmát és ugyanannyira, ha nem erősebbe szorította vissza, jól megnyomva az ízületeknél és a bütyök porcainál, hisz ott fáj, a legjobban.
- Üdv a pokolban zöldfölű! - vicsorgott Laurenc Gordon. - Mint friss tag, jár neked a megtiszteltetés, így hát első dolgod az lesz, mikor elviszlek a fiúkhoz, hogy beszélj Potty-val. - Marissa esküdni mert volna rá, hogy a férfi szeme enyhén megrándult, mikor azt mondta, hogy a fiúkhoz. Az érzést, ami megszállta ekkor, már rég barátjává fogadta, és megtanulta ártó mivoltát tanító célokra felhasználni. A gyanakvás és a rossz előérzet elöntötte, lelkét megkeményítve, elméjét felélesítve.