Master of shadows (Az árnyak mestere)

Hidegvérű...?

Cletus Strain gyomra fel-le ugrándozott. Vadul dübörgő szívét a torkában érezte, s ahhoz képes, hogy a száguldó kocsijuk menetszele csapkodta az arcát, homlokán gyöngyözött az izzadtság. Tudta ki üldözi. Vagyis, egyvalakit tudott, a két támadó közül, akik az imént szedték le egy tucat emberét. Evei Frye nevét már hónapok óta ismerte, és ahányszor csak meghallotta az ő, vagy a bátyja nevét, végigfutott hátán a hideg és nyugtalanság fogta el.
Cletus most nem volt nyugtalan. Most halálfélelme volt, amint látta a háta mögött, hogy a kis kétkerekű egyre közelebb és közelebb ingázik hozzájuk a szekerek és hintók között.
Ráordított a mellette ülő bérencére, hogy az ujjpercei bánják, ha nem hajt gyorsabban, mire a fickó még nagyobb össze-visszaságba kezdte csapkodni a lovakat. Újra hátranézett, s ijedtében felkiáltott, mikor meglátta a két nő jeges, mindenre elszánt tekintetét, közvetlen a kocsijuk mögött.

Evei erősen tartotta a gyeplőt, nem hagyta, hogy a ló túlzott kanyarokat vagy szlalomokat tegyen, mindeközben eszeveszetten kiáltozott szegény lóra, mindenféle trágár szavakat, hogy ösztökélje.
Marissa, aki maga soha sem látta Evei Frye-t kikelni magából, döbbenten figyelte, ahogy barátnője szitkokat szórva, lobogó palásttal, szikrákat szóró tekintettel, eszelősen száguld a célpontjuk után.
Hirtelen egy fogat hajtott ki eléjük, egy keresztező utcából. Mara meglepődve felkiáltott és befordult Evei válla és a faburkolat közé, várva a frontális becsapódást, ám csattanás és fájdalom helyett hirtelen akkora lökést érzett oldalról, hogy majdnem nekiborult Evei-nek. Durván koccant homloka, a másik fémbetétes vállrészével, de nem történt semmi utána. Evei egy éles kanyarral kikerülte a fogatot, aminek köszönhetően az ő fogatjuk egy szekérre dőlt, s pár pillanatig úgy találta, oldalra is borul, de Evei villámgyorsan jobbra húzta a lovat, mire a fekete mén nyerítve jobbra húzott, s nagy recsegés, nyikorgás és csattanás közepette a szekerük visszazuttyant a kerekeire.
Marissa elfehéredett ujjakkal kapaszkodott az ülésbe és alig mert megmozdulni, nehogy kiessen és áthajtsnak rajta.
Cletus raklapos kocsija már csak pár méterre volt előttük, ha nagyon akarta volna, át is ugorhatott volna Mara. Evei újfent gyorsabb vágtára ösztökélte a lovat, aminek köszönhetően az állat megtáltosodott és előrehúzott a raklapos kocsi mellé.
Evei jobbra irányította a lovat, így a két jármű egymásnak koccant.
- Kapaszkodj! - kiáltotta neki társa. Evei élesen jobbra hajtotta a lovat. A fekete ijedten nyerítve nekiütközött Cletus szekerét húzó két fakónak. A három ló őrjöngve fújtatva, habzó szájjal, fej-fej mellett vágtatva haladt tovább. Marissa csikorgást és recsegést hallott lentről, így lebámult a kerekekhez. Strain első kereke vészesen közel forgott a saját kerekükhöz, majd egy újabb ütközést követően összeakadtak.
- Ne szorítsd le őket! - rángatta meg Evei vállát. - Szétfognak a kocsik menni! Evei! A mi kocsink is! A kerekek...!
- Ugorj át! - tanácsolta barátnője, amint fogcsikorgatva próbálta tartani a gyeplőt. - Marissa, nem tudom sokáig így tartani a fogatot! Igyekezz!
"Túl veszélyes lenne átugrani". - gondolta Marissa, miközben tekintete lovakra futott. "Szegény párák nem bírják sokáig..."
Hirtelen felszisszent, amint eszébe ötlött egy terv.
- Evei, ha szólok menj neki a fogatnak! De csak lökd meg, utána azonnal húzódj vissza! Rendben? - Evei homlokráncolva nézett hol rá, hol Cletus Strain-re, aggódó arckifejezése sejtette Marissával, tudja, hogy tervéből csak baj származhat.
- Mit akarsz!? - kérdezte vissza aggódva a mellettük magasodó házakat és fákat kémlelve.
Marissa nem válaszolt, felpattant a bakra, egyik csizmaorrát két palló közé szorítva, miközben erősen remegve, a kerekek instabilitása miatt, előhúzta revolverjét és a lovak felé fordult.
- Mara! - hallotta az ijedt kiáltást, de nem fordult hátra. Érzékelését leszűkítette a két lóra és a mögöttük zötykölődő szekérre. Minden más elhomályosodott, a zajok eltompultak, a színek elmosódtak.
A lovak között remegő támasztórúd forrasztva volt hozzáillesztve a kocsihoz, így azzal nem tudott mit kezdeni, ám a farúd, amely helyen tartotta a hátasokat a hátuk közepén keresztbe egy vaslánccal fogta össze a hevederjüket. Kis célpont volt, ráadásul közben a lány alatt is mozgott a kocsi...Ha lövés közben megremeg és véletlen egy állatot talál el....Talán a megbokrosodott ló eléjük hajt és akkor mindkét szekérnek vége, velük együtt pedig Marissáéknak is...
Megvetette a lábát, kissé berogyasztott, hogy azzal is tompítsa a rázkódást, majd előre emelte a pisztolyát és célzott.