Master of shadows (Az árnyak mestere)

A nagyító mögött minden más II.

A vörös lisztű molnár (2.rész)

Lassan sétált az emeleten, nem akart semmiről se lemaradni. Egyrészt nem lehetett biztos benne, hogy a bűnténynek -már ha az volt, de Marissa mérget vett volna rá, hogy az- csak ahhoz a szobához van köze, másrészt, mivel sosem járt még kaszinóban ezelőtt, mindent meg akart csodálni. Így, elnéptelenedve, egészen szép és kellemes hely volt. Hosszú folyosók, közöttük keskeny, vörös bársonnyal bevont átjárók. Tág terek, ahol asztalok, padok, puffok és miegymás volt. Valahol lehetett biliárdozni, máshol dárcozni, megint máshol a terem közepén pódium volt, ahonnan előadásokat adtak elő, a nézőknek. A díszítés arany- és ezüstszínben ragyogott mindenhol, ahol pedig az ablakon átszűrődő fény rávetült nem is lehetett mást látni, csak a csillogást. Mégis a levegő nyomott volt mindenütt. Dohány, alkohol és bódító parfümök illata keveredett egy egészen émelyítő eleggyé. Festmények, portrék, tükrök és portrék lógtak a falakon, de a lány mindet túl elcsépeltnek látott, ezért kevés figyelmet szentelt rájuk. A második emeleten szinte ugyanezek a termek várták csak még cicomásabb kivitelben. Amint fellépett az utolsó lépcsőfokon, már egy két kabátos rendőrrel találta szemben magát. Az megállította és megkérdezte kivel van, miért jöhetett fel, de miután Marissa biztosította róla, hogy a nyomozóval van, aki történetesen a testvére is, akadálymentesen folytathatta az útját. A rendőr, mielőtt útjára bocsájtotta volnal, még elnavigálta a teremhez, amelyben a halálozások történtek. Mara három folyosón, öt termen és két kis rejtett ajtón ment át, mire végre elérte azt a szárnyrészt, ahol Sherlock tartótkodott. A kopók itt már végig elárasztották a folyosót, a lánynak jobbra-balra kerülgetnie kellett mindenkit, hogy a "Gyémánt szárny, Jobb-nyolcas terméhez eltudjon menni. Az ajtót eltorlaszolta két befelé bámuló hekus, így a lány nem tehetett mást, finoman oldalra tolta őket a válluknál. Végre beléphetett a bűnügyi helyszínre.

Ez a terem nem volt olyan nagy, mint az eddigiek. Az ajtaján két zár is volt, bent pedig az ablakok zsanérjai lakat zárta. A lány már látta ezt első pillantásra is, ez egy olyan terem volt, amelyet csak a leggazdagabbak tudtak bérelni. Puha méregzöld szönyeg borította az egész földet, a lámpáknak kristálykirakásuk volt, a falakat sötétbordó bársonnyal fedték be, ahogyan az ajtót is. Volt jobb oldalt a terem szélén egy álfal, ami nem ért egészen végig a termen, így eltakarta a helyiség negyedét. Kényelmes puffok, karosszékek és kanapék mindeütt, nehéznek tűnő dogányzóasztalok és kisszekrények, egy hatalmas szekrény bal oldalt, biliár- és pókerasztalok, koktélbár...minden, ami a nagyérdeműt szórakoztathatja.
- Húgocska. - biccentett oda Sherlock neki. - Gondolom te is látni kívánod az áldozatokat, nemde? Gyere, gyere csak beljebb, az álfal mögötti dohányzórészen vannak. Én magam már áttanulmányoztam őket. - Sherlock éppen az egyik billiárdasztal alatt feküdt és az alját tanulmányozta.
- Jut eszembe. - Összeráncolta a szemöldökét és hasra fordult. - Watsonomat hol hagytad?
- A portással és a takarítóval hagytam. Megvizsgálja őket, aztán jön ő is. -Mara beleszippantott a levegőbe. Elfintorodott. "Furcsa...." gondolta és elraktározta emlékezetében a szokatlan szagot. - Ha nem bánod, addig én is megnézem magamnak a klienseket...- erre bátyja kuncogni kezdett, de a közelben lévö rendőröktől csak mormogást kapott.
- Jut eszembe...Megkérhetem önöket, hogy amíg a nyomozást el nem végzi a nyomozóúr, addig legfeljebb csak egy ember tartozkodjon rajtunk kívül a tetthelyen? Gondolom tudják milyen nehéz nyomra bukkanni, ha mindent elmozdítanak az eredeti helyéről, meg effélék... - valószínűleg a rangidős rendőr volt az, aki kitessékelt mindenkit a folyosóra, aztán le a hallba, hogy ne legyenek lábalatt azok, akik nem tudnak a nyomozás segítségére lenni. Pár perc után a kis terembem már csak Marissa, Sherlock és az a rendőr maradt. A férfi némán odaállt az ajtóba örködni, - mind a folyosót, mind a testvéreket, nehogy valami olyan dolgot csináljanak, ami a Scotland Yard kedve ellen tenne. Így hát Mara, többé-kevésbé nyugodt körülmények között nekilátott körülnézni.
- Találtál itt bármi dulakodásra utaló nyomot? - kérdezte, miközben végigjárta a szoba széleit.
- Nem akarnád megézni a hullákat előbb? - kérdezte bátyja, aki eközben kimászott a biliárasztal alól, és a szekrényeket kezdte nagyítójával vizsgálni.
- Jobb szeretek kintről befele dolgozni...- Mara elfintorodott. Nem akarta elnevetni magát, hiszen ez mégis csak egy rendőri nyomozás, ahol emberek haltak meg.
"Az ülőbútorokon nem látok semmilyen újfajta karcolást, ami pedig van, az mind felületi karc és feltehetőleg a vendégek okozták az ittléteik alatt. A padló a székek, a biliárdasztal és a szekrény előtt megkopott és lelapult, mivel ott álltak és topogtak a legtöbbet." Néhány bor- és rúzsfolt a huzatokon és sár a földön, de mást nem talált, ami feltűnő lett volna.
- Mar...ia, - Sherlcok majdnem az igazi nevén szólította. A lány alig láthatóan kimeresztette rá a szemét, így gyorsan változtatott a megszólításon. - Maria. Valami? - a lány elmondta neki azokat, amikre a nyomokból következtetett és bátyja helyeslőn bólogatott. - Rendben, én is így vélem. Itt nem volt semmi érdekes számunkra.
- Megnézem a hullákat, te addig az összes fiókot kutasd át. - a lány otthagyta a kisszekrényt, amivel eddig babrált és átsétált az elfedett területre.
Meg kellett állnia az elkerítőfal és a valódi fal között, hogy be tudja fogadi a látványt. Szembe vele volt egy étkezőasztal, amögött pedig három szék. A középső széken kiterülve ült az egyik hulla. Marissa, hogy uralkodjon magán behunyta a szemét és vett egy mély levegőt. A halott férfi elernyedve csücsült a drága széken, lábai az asztal alatt kinyújtózva hevertek. Egyik karja a széktámlán feküdt, a másik pedig lelógott a szék mellé. A fej bal fele teljesen hiányzott. Az arc annyira eltorzult, hogy felismerni sem lehetett az áldozatot. A megmaradt szem véresen meredt fel a semmibe, szája szétnyílt és alvadt vér folyt le a szájszéleken. A hulla körüli egyméteres körzet vöröslött a vértől. A padlón és az asztalon agy és koponyacsont maradványok véres egyvelege hevert, ám a legmegrázóbb a férfi feletti fal volt a lány számára. Pontosan az áldozat felett egy portré lógótt Viktória királynőről. A királynőnek csak nyaktól felfelé lehetett látni a vonásait, a többit belepte a vér és az agyvelő. "Mintha egy véres burok lenne felette..." Marissa megborzongott. Ahogy végignézett a hullán akaratlanul is átvándorolt a tekintete a második tetemre is. Ez már nem volt annyira szétroncsolódva, mint társa, sőt, egyetlen egy karcolás sem látszódott a fickón. A padlón ült, félig az egyik széken. Olyan volt, mintha leesett volna róla, és most vissza akart volna rá mászni. Feje a mellkasára billent, melette egy törött borospohár volt, ám borfolt már nem volt látható a szőnyegen.
Mara először inkább vele akarta kezdeni a nyomozást.
- Megnézted már őket? - kiáltott ki bátyjának. - Úgy megnézted már őket?
Kis hallgatás után visszaszolt Sherlock.
- Vártalak, hogy gyere. Megcsodáltad a báratainkat hát?
- Igen, és minél hamarabb átvizsgáljuk őket annál jobb. - erre felfigyelt a rendőr is.
- Azt modta átvizsgálni hölgyem? - kiáltott be a lámyhoz.
- Igen. Muszáj átnézni. Értékes információkhoz jutunk az átkutatásukkal. - kicsit megvetést érzett a Scotlad Yard dolgozói felé. "Ha ennyire undorodtok az ilyen látványtól, miért mentetek el rendőrnek?"
- É-értem. Uram. - a hekus most a bátyjához fordult. - Nekem most muszáj kimennem, megnézni, hogy Lestrade és Abberline felügyelők nem-e akarnak részt venni a holttestek átvizsgálásán...Ha nem bánják--
- Persze csak menjen, mi nem tartjuk fel. - mondta Sherlock. Az ő hangján tisztán érződött a humorba csomagolt megvetés. - Mara padlórecsegést hallott, majd ajtócsukódást. Visszanézett a biliárdasztalokhoz, a testvéréhez.
-Jössz? - kérdezte, majd visszafordult a holttestekhez. Kisvártatva Sherlock is csatlakozott hozzá, hátul összekulcsolt kezekkel lépdelt a lány felé, de szeme a hullákon volt. - Nos hát, kezdjük! - mondta ünnepélyes hangon.
A testvérpár majdhogynem egyszerre guggolt le a tetemhez. Mara kesztyűt húzott és két kézre fogta a jéghideg arcot. Finoman maga felé fordította a fickó fejét és az állkapcsa alá nyúlt.
-