Master of shadows (Az árnyak mestere)

Bejutás

Felkapaszkodott a legfelső gerendáig, majd ügyelve, hogy a lába szára, s karjai kapaszkodás közbe ne érjenek hozzá felhúzta bal lábát, s óvatosan rányomta a bakancsa talpát a drótra. Lábbelije talpa vastag gumiból volt, így nem érzett a tüskékből semmit, egészen addig, míg más részével nem ér hozzájuk.  Most jött a nehezebb rész, felkapaszkodni és átlendülni, kéz nélkül.
Másik lábával keményen elrúgta magát a fapalánktól, s először csak próbáképp megpróbálta felhúzni magátt. Ha jól időzít, s izmai nem hagyják cserben át tud ugrani biztonságban.
A kerítés alatta remegett, a vas nekicsapódott a fának, de még nem hallotta egyik eb közeledését sem. Újra elrúgta magát a kerítéstől, karjaival is rásegítve előre és fel tornászta magát, majd testsúlya egészét bal lábára helyezte, ahogy felnyomta magát állásba a kerítésre. Nagyot nyögött, lába izmai felsikítottak térdkalácsával együtt, de sikerült pár pillanatig megtartania magát, amíg biztonságban átlendítette a másik lábát a szögesdrót felett, s leugrott a másik oldalra. Mivel jobb lábbal landolt volna, hogy ne törje el a ránehezedő erőkkel a sípcsontját, inkább gyorsan csinált egy hanyag bukfencet, így csak a gerince sajgott a földetérés után.
A saras, lucskos földön cuppogott a talpa, ahogyan próbált minél gyorsabban előre haladni egy farakáshoz, mielőtt észreveszi valaki. Mielőtt behatolt volna a területre, alaposan megfigyelte az őrkutyák helyzetét. Mivel nappal volt, amikor kevesebb-vagy inkább nulla- esélye van annak, hogy valaki engedély nélkül belép a telepre a kutyák sem figyeltek annyira a környezetükre.
Kettő, hatalmas keverék összegömbölyödve szuszogott egy hodály melletti szekér lábánál, a harmadik pedig nem messze tőlük hempergett a sárban. Messze voltak, a lány locsogó léptei nem hallatszottak el odáig, legfeljebb annyiból jöhettek volna rá, hogy idegen van a területen, ha Mara szagát a szél feléjük sodorta volna. De a szél pont a lány arcába fújt, visszafelé, így szinte szellemként tudott mozogni a farakások között, míg az ebek mással vannak elfoglalva. 
Ha ideje előtt észreveszik, Marissának nem sok esélye lesz épségben megküzdeni három őrkutyával. Saját kutyái miatt tudja, három állat együttes rohama ellen nem sokat ér sem az erő, sem a gyorsaság. Ők úgyis erősebbek és gyorsabbak lesznek, legyen akármennyire ügyes is az ember. Mellesleg bántani sem akarta őket, hiszen csak azt csinálják, amire nevelték őket. 
Valahogy közel kellett hozzájuk kerülnie, mivel Sherlock altató nyilait csak pár méterről tudta kilőni a fúvócsővel. A tartó tokban, melyben roppant óvatossággal elcsomagolva tartotta a kis ambulákat csak öt üvegcse fért el, melyekben halványzöld, folyékony lé lötyögött. "Negyed óra, mély alvás, utánna semmi baja nincs, csak fáj a feje." emlékezett vissza fivére szavaira, miközben bemutatta a lánynak a szert. "Fél vagy egy perc alatt oszlik el a szervezetben nyugalomban lévő szívveréssel, izgatott állapotban legfeljebb tizenöt másodperc. Állatoknál is hatásos, nekik még gyorsabban hat, több ideig." Megkérdezte, mégis honnan tudja mind ezt az információt...bár ne tette volna. Sherlock hanyagul megrántotta a vállát, majd a pipájáért indult. "Gladston állandóan kéznél van. S mikor a jólelkű doktor téves oklevonása által -miszerint én megöltem a kutyáját- nekem akart rontani, véletlen...belé is röpítettem egy nyilat. Egyiknek se lett semmi baja, s nekem fél óra csend jutott."

Először azt kellett elkábítania, amelyik ébren volt, s a sárban hempergett. Mara ahhoz a farakáshoz osont, mely a legközelebb esett a kutyához, s mikor óvatosan kihajolt, hogy a fúvócsövet irányba állítsa pont az eb oldala mutatkozott neki. Ám az hörögve és csaholva dobálta magát, hol a hasára hol a hátára hemperedve, mindig csak egy fél pillanatra állva meg a mozgásában. Legfeljebb egyet hibázhatott, ha elvéti a lövést, bár nem volt benne biztos, egy elsüvítő lövedék felkeltené a kutya figyelmét, vagy forgolódna tovább. Pár pillanatig  a kutya nyakára koncentrált, ha megérzi a csípést, a hempergőzéssel ne tudja olyan könnyen kiszedni magából a tűt. Követte a kutya mozgását, majd egy pillanatban, mikor az a hasára gördült, s megrázta a fejét Mara hatalmas levegőt vett és kilőtte a tűt.
A sártól feketéllő szürke kutya felvinnyogott, mikor eltalálta a lövedék, s megugrott a földről, hátsólábával próbálta lekaparni a beléfúródott kis ambullát. Ám pillanatokkal később a lába rúgásai lassulni kezdtek, egyre renyhébbek és szertelenebbek lettek, majd nagyot szuszogva óvatosan lefeküdt a sárba, s lehajtotta a fejét. Pár lélegzetvétel elteltével a lány már hallotta is az ütemes horkoló hangot, s a kutya testének emelkedését és ereszkedését.
Egy sikerült. Maradt még kettő és még több ember.
A másik kettő egy piszkos fehér és egy tarka vörös bundájú keverék volt. A másodikkal sokkal könnyebb dolga volt, hisz az meg se moccant, így a nyíl egyenesen farba találta. Ám amikor elérte a kutya felvisított, társát felzargatva mellőle. A fehér is megpróbált felugrani, de a farában csüngő lövedék hamar elkábította, s csak egy-két pillanatra tudott lábra állni, mielőtt visszazuhant volna a földre, az oldalára. A vörös tarka morogva körözött egyet a társa körül, majd egy farakás felé fordulva felugatott. Aztán újra megpördült, a lány irányába. Nem vehette észre, mivel nem pontosan arra figyelt, ahol Mara volt, de pár lépést tett a fák felé. Marissa nem vesztegette az időt, a harmadik üvegcsét gyorsan a csőbe dobta és a kutya mellkasára irányította.