Átlátszó (HP fanfic)

2. fejezet

A fiúk azonnal, és sokkal hevesebben reagáltak Narcissa a megjelenésére, mint az előbb Elizabethére, aki lebukott Remus ágya mögött, és magában rimánkodott Merlinhez, hogy az érkező nehogy észrevegye. Gyáván viselkedett, és az a keserű gondolat fordult meg a fejében, hogy nem véletlenül került oda, ahova. Sirius, James és Narcissa hangos szóváltásától zengett a kórterem, és Elizabeth tudta, hogy háztársa viszonylag hamar eljut a szájkaratétól a tettlegességig.

– Potter, a helyedben befognám azt a nagy pofámat, és meg sem szólalnék, te madárfészekfejű véráruló!

James motyogott valamit az orra alatt, amire Sirius dörmögött érthetetlenül halk választ.

– A szemembe mondjátok, idióták. Szívesen kiátkoznám a beleiteket a testetekből, de sajnos sietnem kell, csak azt a semmirekellő Averyt kerestem.

Elizabeth még kisebbre húzta össze magát Remus ágya mellett szorosan a falhoz lapulva, és visszafojtott lélegzettel várt. Az ágy alatti résen látta, hogy Narcissa lábai az ajtóhoz közelednek.

– Még egy gyűlést kihagy az a szerencsétlen, és biztos, hogy én átkozom szét a fejét, nem Lucius – bosszankodott félhangosan, és Elizabeth, legszívesebben elsüllyedt volna, hogy a falon át kipottyanjon az alattuk lévő folyosóra. Kivágódott az ajtó, és majdnem megkönnyebbülten sóhajtott, de korai lett volna.

– Miss Black, veszekedni jött ide? Még egy ilyen, és kipenderítem mindkettejüket. – A gyógyító megenyhülhetett Narcissa tekintetétől és halk bocsánatkérésétől, mert máris visszafordult, de még hallani lehetett a rosszalló motyogását. – A betegeknek pihenésre van szüksége, hogy nem lehet ezt megérteni...

– Elza?! – Keresője elfojtott hangon szólalt meg, de egyértelmű volt, hogy hatalmas őrjöngés lesz a klubhelyiségben.

– Mit szeretnél, Cissy? – tápászkodott fel a lehető legtermészetesebben, és egy szempillantás alatt Narcissa mellett termett, aki a pálcája hegyét a mellkasának nyomva a falnak szorította.

– Na, ebből magyarázd ki magad, Elizabeth – sziszegte fenyegetően a képébe, és a lány attól félt, hogy teleköpködi az arcát nyállal, ha még sokáig ebben a testhelyzetben maradnak.

– Annyi eszed sincs, mint egy tyúknak – dühöngött elég halkan ahhoz, hogy Madam Pomfrey biztos ne halljon meg semmit. – Most jól beleköptél a levesembe.

– És te beszélsz vissza?! – nyomta még inkább a mellkasába a pálcája hegyét Narcissa, és Elizabeth érezte, ahogy lassan lyukat éget a talárján keresztül, és fájdalmasan perzseli a bőrét. – Várd csak ki a végét, hogy mit fog szólni a bátyád, ha ezt megtudja – sziszegte, további nyálcseppekkel áztatva ezzel a lányt.

Elizabeth ajkai lassan gonosz mosolyra húzódtak.

– Arra én is kíváncsi leszek – válaszolta nyugodtan, és próbálta figyelmen kívül hagyni az izzó pontot a mellkasán. – Tekintve, hogy engem és Regulust bízott meg azzal, hogy kémkedjünk a Tekergők után.

– Akkor másodikos voltál, évek óta szó sincs arról a feladatról – vicsorgott Narcissa a képébe, de legalább így nem köpködött.

Elizabeth vett egy mély levegőt, és mintha egy óvodáshoz beszélne, elkezdett magyarázni.

– Az lehet, de én azóta is folyamatosan szállítom az információkat Arthurnak, amint megtudok valami említésre méltót. Ha nem emlékeznél, volt is belőle balhé, hogy Regulus képtelen teljesíteni a feladatot – sziszegte, minél közelebb hajolva a lány arcához, de csalódnia kellett a sziszegve-köpködő képességében. Látta Narcissa arcán a szép lassan szétterjedő felismerés hatását, ahogy a tekintetébe félelem költözik, és Elizabeth mérhetetlenül büszke volt magára. – És most menjünk, be kell számolnom a többieknek, hogy sikerült belerondítanod a feladatomba – suttogta, és maga után rángatta Narcissát. Amikor becsukta az ajtót, döbbent tekintettekkel találkozott, és világossá vált számára, hogy valószínűleg minden szót hallottak.

Már a sötét, hűvös folyosókon haladtak végig, amikor Narcissa először megtörte a csendet.

– Még mindig nem világos, miért bujkáltál Lupin ágya alatt.

– Egyértelmű – forgatta a szemét, mintha Narcissa már megint valami tökéletesen nyilvánvaló dologra kérdezett volna rá. – Előled menekültem, egyrészt mert a hitelesség kedvéért el kell játszanom, hogy igazából tökre utállak bennetek, másrészt nem tudhattam, hogyan fogsz reagálni. Bár én inkább attól féltem, hogy könnyedén elsiklasz a tény felett, hogy ott találtál engem, a Tekergőket látogatva, ami mit ne mondjak, logikus és ésszerű lépés lett volna. De nem, te képes voltál elfelejteni a feladatom – puffogta. – Mit gondolsz, Mugliismereten is jókedvemből döglök harmadév óta?

A másik lány kis ideig csendben emésztette a hallottakat, és amikor Elizabeth rápillantott a szeme sarkából, egy szorongó, kezét tördelő embert látott. Határozottságot erőltetett magára, és visszhangozva dobbanó léptekkel közeledett a folyosó vége felé.

– Elza – fogta meg a karját hirtelen Narcissa, és megállásra kényszerítette. Elizabeth tettetett bosszúsággal fordult felé.

– Most meg mi van?!

– Mi lenne, ha nem említenénk meg ezt az apróságot? – kérdezte halkan.

– Apróságot?! De Cissy, most miattad újra hónapokig fog tartani, mire legalább egy-két töredékinformáció eljut hozzám. Amúgy sem kedvelnek túlságosan, ez után a beszélgetés után, szerinted? – háborodott fel.

– De Lucius...

– Nem érdekel, te is ezt tennéd a helyemben, gyere – fogta meg a karját, hogy maga után rángassa.

– Elza, kérlek – rimánkodott, mire a lány nagy kegyesen újra felé fordult.

– Mondd.

– Jövök neked eggyel. És ezt az ígéretem bármikor felhasználhatod, ha szorult helyzetbe kerülsz. Melléd fogok állni. De kérlek...

Elizabeth az időhúzás és a hatás kedvéért sóhajtott egy hatalmasat, és párszor körbeforgatta a szemgolyóját a szemüregében.

– Rendben, legyen – egyezett bele vonakodva, és tovább indult a klubhelyiség irányába. Narcissa enyhe fáziskéséssel követte.

~~~

A kórteremben mindenki egy emberként fordult Remus felé.

– Na, mit mondtunk? – kérdezte James.

– Rajtad keresztül szállítja az infókat rólunk, ez csodálatos – horkantott gúnyosan Sirius.

– Ezt csak azért találta ki, hogy kimagyarázza magát – győzködte őket.

– Nem tűnt fel, hogy bármikor bármiből kimagyarázza magát? Pontosan olyan, mint az öcsém, csak egy fokkal rosszabb, mert bátrabb. Hidd el, eleget voltam már velük összezárva egy házba. – Sirius, mint egy kutya, rázta meg magát, hogy elűzze az emléket.

Remus tekintete egy pillanatra elfelhősödött, és ez nem kerülte el a többiek figyelmét, így még nagyobb erőbedobással kezdték győzködni.

– Tőlem semmit nem fog megtudni a Tekergőkről, ne aggódjatok – nyomott el egy ásítást a fiú, mire James és Sirius egyszerre hagyták abba a monológjukat, és mire válaszoltak volna, a Remust elnyomta az álom.

Mindhárman összenéztek, és pár percnyi elmélkedés után Sirius törte meg a csendet.

– Audrey Adamson a Hugrabugból egész jó csaj, Ágas.

– Szerintem is – válaszolt az említett, ahogy hanyatt fekve két karját a feje alá támasztotta, és a magasba emelt lábfejét vizsgálgatta. Alig látszott az átok nyoma, csak a lábujjai végei voltak csak szürkék és érzéketlenek. – De én most Melissával vagyok öhm... – kereste a megfelelő szót.

– Szexkapcsolatban? – kotyogott közbe Peter mindentudóan.

– Olyasmi – hagyta rá. – Szóval Tapi, hajrá.

– Én ezt nem értem. Lilybe vagy szerelmes, mégis más csajokat kergetsz.

– Ezt nem is értheted, Pete.