Átlátszó (HP fanfic)

34. fejezet

Szegény szerencsétlen elhagyatott történetem :(  Miközben azon gondolkodom, hová menjek doktorizni, eszembe jutott a létezése. Régi szép idők, amikor érettségire tanulás helyett írtam :'(

 – TE KOMOLYAN KÉPES VOLTÁL ELHÍVNI SIRIUST? – ordította Elizabeth, miután Dorcas hozta az örömhírt, hogy nem Adammal jön a partira.

– Nem értem. Úgy gondoltam, ha nem Remust hívom, hanem az egyik barátját, abból nem lehet baj – válaszolt megszeppenve, és kicsit ijedten nézett az előtte őrjöngő Elizabethre.

– Siriust! – ismételte, mint aki nem tudja feldolgozni. – Ezt egyszerűen nem hiszem el! – puffogta, de Dorcas szemmel láthatólag még mindig nem értette, hol itt a baj, ezért Elizabeth úgy döntött, hogy egy mindenki számára közérthető indokot választ a kiakadását magyarázva. – Az mindenkit csak megdug, aztán meg eldob, hogy vagy képes egy ilyennel mutatkozni?!

– Nem összeházasodni akarok vele, ez csak egy parti – vonta meg a vállát Dorcas, és még értetlenebbül bámulta a barátnőjét. Mikor lett Elizabeth ilyen erkölcsös?

– Ó, Merlin – fogta a fejét. – Arra nem gondoltál, hogy Regulusszal sem kedvelik egymást, meg Perselusszal sem, ja, és Lilyvel sem nagyon, aztán velem, na, arról ne is beszéljünk... – rázta meg a fejét. – Ezzel minddel arra akarok kilyukadni, hogy előre is bocsánat, ha senki értelmes nem fog szót váltani veled, vagy harctérré alakul a terem. Esetleg felrobban. És oké, hogy csak egy parti, de azzal, hogy meghívtad, tudod egyáltalán, mire hívtad? Nem mondott volna igent, ha nem az lenne a célja, hogy rád má...

– Figyelj, szerinted én nem ugyan azt akarom? – szakította félbe Dorcas olyan természetességgel, mintha csak azt közölné, hogy kedve támadt ebédelni menni. Mert Elizabeth már nagyon éhes volt.

– Heh? – hökkent meg. – Lefeküdni Siriusszal?

– Miért is ne? – Elizabeth szóhoz sem jutott, csak bámulta a lányt. – Figyelj, te szűz vagy? – váltott témát Dorcas, amikor rájött, hogy a beszédpartnere nem fog válaszolni.

– Aha – hazudta, és kezdte azt érezni, hogy ez egy nagyon, de nagyon morbid társalgás.

– Szóval ti régen jóban voltatok, mégsem akart tőled semmit, nem? – vonta le Dorcas a szerinte egyértelmű következtetést. – Mi a garancia rá, hogy tőlem akarni fog?

– Az, hogy elmegy veled. Én meg több okból is tabu vagyok, gondolom, a másik meg, hogy előbb robbantom darabokra, minthogy... fújjmár, váltsunk témát – forgatta a szemét.

Dorcas elgondolkodva bólintott, és Elizabeth remélte, hogy amikor legközelebb megszólal, azt fogja felvetni, hogy induljanak el a nagyterembe, de a lánynak teljesen más kérdés járt a fejében.

– Várj... Akkor te még Regulusszal sem...

– Fúj, de rohadt undorító vagy! – kiáltott fel. – Dorcas! – Néha teljesen ledöbbent, hogy a lány milyen természetesen hoz szóba olyan témákat, amit egy normális embernek eszébe sem jutna megkérdezni, vagy ha mégis, akkor az a minimum, hogy rákvörös fejjel tenné. – Tudod mit? Tök összeilletek Siriusszal – hagyta faképnél.

~~~

– Hová megyünk Narcissáék nélkül? – kérdezte Regulus, miközben Elizabeth maga után húzta, és egyértelműen Lumpsluck partijának helyszíne felé tartottak.

– Remushoz – felelte egyszerűen.

– És nem tudnál nélkülem randizni? – méltatlankodott a fiú, és láthatóan feszengett az öltözékében, ráadásul minden egyes lézengő diák megbámulta őket. – Baromi jól jönne egy olyan nylonköpeny ilyenkor.