7. fejezet

591 39 24
                                    

Sziasztok! Először is, hoztam egy képet Elizabethről, ahogy én elképzelem. Nagyon sokat kutattam, valahogy senki sem akart megfelelni, de ő pl. pont valahogy így is öltözködne, ha lenne rá lehetősége, úgyhogy ebben is passzol :'D

Szeretnétek, hogy hozzak majd még ilyeneket több karakterről, hogy én hogy képzelem el őket? :D Vagy csak bezavar?

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

Szeretnétek, hogy hozzak majd még ilyeneket több karakterről, hogy én hogy képzelem el őket? :D Vagy csak bezavar?

És akkor a fejezet:


Elizabeth szokásához híven ismét karikás szemekkel, kialvatlanul ébredt. Már ha lehet ébredésnek nevezni a procedúrát, amit leművelt. Napok óta alig aludt valamit, és úgy tűnt, ez már sok a szervezetének. Egész éjjel Remus levelén gondolkodott, újra és újra elolvasta a pálcája fényénél. A végén már nem is a tartalmára figyelt, hanem inkább a betűk formájára, a pacára a lap alján, és a teljesen összefolyt k betű vonalaira. Szívesen kiszellőztette volna a fejét, de a hálótermükben még ablakot sem lehet nyitni. Átváltoztatásra menet még mindig szédelgett a fáradtságtól, ahogy Annabell oldalán kóválygott, pedig már túlvoltak egy megrendítő Sötét Nagyúr dicsőítésen, és végighallgatták, ma reggelre hány mugliszületésűt tett el láb alól.

- Lehet, nem rám tartozik, de mégis mit szoktál csinálni alvás helyett? - nézett rá a lány.

- Hmm? - morogta.

- Hát például Regulusszal a klubhelyiségben.

- Semmit - fogta rövidre. - De ma éjjel például az ablakoktól kaptam frászt.

- Ablakoktól?

- Elég egy pillanatra elhúznom a függönyöm, és máris egy félig szétmállott, ismeretlen lény hullája néz velem farkasszemet, amint lassan a tó mélyére libeg, szerinted?

Köztudott tény volt, hogy Elizabeth gyűlölte a szobájukat. Igazából gyűlölt mindent a Mardekár klubhelyiségében, de a szobatársai láthatták tőle a legtöbb undorodó pillantást, és általánosságban nem osztották a véleményét. Amióta másodikban Laura megátkozta, mert a faliszőnyeget kezdte szidni, a legtöbbször inkább csendben maradt. Vagy legalább erősen próbálkozott.

- Ó, hát, az nem kellemes - húzta el a száját Annabell. Vele beszélt a legtöbbször, mert a többiek között nem örvend olyan hatalmas népszerűségnek a félvérsége miatt, de Elizabeth tisztában volt azzal, hogy jó, ha vigyáz vele. Érzéke volt ahhoz, hogy feszültséget keltsen, és addig húzza az idegeit, hogy folyosó közepén találja magát, amint átkokat lődöznek egymás felé - igaz, ehhez Laurával elég fél mondatot beszélniük. Ráadásul általában az undorító, csicsás ruhái a féltékenység tárgya, amiket a családja varrat neki. Nem tudta elképzelni, mi okból akar valaki olyan göncökbe öltözni, mint ő, Regulus meg még páran. Kényelmetlen és ronda. De persze mindig rá mondják, hogy semmivel sem elégedett.

Átlátszó (HP fanfic)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora