Átlátszó (HP fanfic)

6. fejezet

Ez a fejezet viszonylag hosszú lett:)

Elizabethet mérhetetlenül frusztrálta a Mardekár klubhelyiségében uralkodó általános légkör, és el sem tudta képzelni, Regulus hogyan képes itt tölteni a délutánjait. Neki folyamatosan a bátyja fürkésző pillantásait kellett elviselnie, a szobatársai felváltva hordták a megírandó házi dolgozataikat, Lucius és Narcissa ki sem szálltak a másik szájából (csak a szokásos), de ez még a jobbik eset volt. Amikor Arthur kitalálta, hogy dicsőítsék a Nagyurat, és egyre többen álltak köré a szertartásos körbe, ahol fejre húzott kapucnival bevett szokás volt biztosítani önmagukat és társaikat a Sötét Nagyúr iránti megkérdőjelezhetetlen, örök hűségükről, és gonosz terveket forralni, Elizabeth azonnal szedte a sátorfáját. Nem volt kedve ehhez még annál is többször, mint ahányszor kötelező. Meglepetésére Regulus azonnal a nyomába szegődött.

- Hát te?

- Úgy gondoltam, szükséged lehet a segítségemre - felelte egyszerűen, és szótlanul haladtak egymás mellett.

A könyvtárban nehézségek árán ugyan, de letelepedtek egy kívül eső asztalhoz. Elizabeth kipakolta a táskájából az előzőleg belehajigált pergameneket, és elküldte Regulust néhány könyvért.

- Azokat csak takarásképp hozattad ide, vagy tényleg ennyit fogok kínlódni jövőre? - Regulus éppen a mellette lévő széket próbálta átváltoztatni pihe-puha párnává, csak az ő verziójából szálkák álltak ki.

- Is-is. Arra rá nem feküdnék - bökött a fiú művére.

- Még mindig nem tökéletes - bosszankodott, és ingerülten újrapróbálta, de az eredmény nem változott.

Elizabeth felállt, hogy visszategyen egy könyvet, de egy pillanatra megfeledkezett az átokról, ami még mindig nem múlt el. Seggen csúszva ütközött neki az egyik polcnak.

- Merlin szakállára, komolyan mondom... Regulus, segíts! - kérte, miután a földre esett három kötet, és úgy tűnt, nem érkezik több.

Amikor többe kevésbé magabiztosan állt Regulusba karolva, egy könyvkupac jött vele szemben, ami, mint kiderült, Lilyt rejtette. A lány lehajította a könyveket egy közeli asztalra.

- Ezek milyen leckéhez kellenek? - nézett meghökkenve Elizabeth a feltornyozott kupacra, amire Lily most dobott egy újabb kötetet. A lány meglepetten kapta feléjük a fejét, és elég érdekes tekintettel mérte őket végig.

- Hé, ezekben talán van megoldás - lökte meg Regulus teljesen szükségtelenül, tekintve, hogy éppen egymásba kapaszkodva álltak. Elizabeth elvesztette az egyensúlyát, és kis híján vele együtt bukott orra.

- Megoldás? - vonta fel a szemöldökét Lily.

Elizabeth végigfuttatta a tekintetét a Lily által összeválogatott kötetek gerincén. Csupa átoktöréssel foglalkozó könyvek sorakoztak előtte, egyik-másik rendkívül hasznosnak tűnt a címe alapján, mint például a „Hosszantartó átkok feltörése" és a „Bosszantó átkok és rontások".

- Mindre szükséged van?

- Remus kérte, hogy vigyem fel ezeket, mert az az idióta Potter eltiltotta a könyvtártól. Ki hallott már ilyen eszement baromságot?! - Elizabeth halkan megköszörülte a torkát, míg Regulus a visszafojtott nevetéstől csuklani kezdett, de Lily mindezt tökéletesen figyelmen kívül hagyva folytatta. Ez is csak annyit jelentett, hogy hozzászokott már a furcsaságokhoz Elizabeth környezetében. - Egyébként üzent neked valamit, csak nem találtalak, úgyhogy meg akartam kérni Narcissa Blacket - enyhén elhúzta a száját, jelezve, milyen ellenszenves neki a lány -, hogy adja oda.