RemusxOC/RegulusxOC, Tekergők kora!
Elizabeth Avery, mardekáros, leendő halálfaló és mugli orvos. Miközben a nemlétező szerelmi életét próbálja rendbe tenni, és lázasan tanul az RBF-ekre, a szülei a tudta nélkül a házasságát szervezik. És mire megy...
Először is, Áldott, Békés Karácsonyt szeretnék kívánni mindenkinek, aki idetéved! :) Másodszor pedig meg szeretném mutatni nektek a képet, amit JessTay_ készített a történethez, és ezúton is köszönöm! :) ( Lesz új borítókép is, amit szintén ő csinált, a 8-9. fejezet környékén cserélem le. :D)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Elizabeth késő estig írta a bájitaltan beadandóját, Regulus pedig csupa együttérzésből vele maradt, és nevetett a szenvedésein. Amikor már csak húsz centi kellett a kész dolgozathoz, hatalmas betűkkel kezdett írni, és teljesen összecsapta az egészet. Tudta, hogy Lumpsluck professzornak ezzel kellemetlen meglepetést fog okozni, de olyan fáradt volt, hogy nem érdekelte.
Nem tudta eldönteni, mi lepte meg a legjobban. Hogy Remus nélkül ilyen borzalmas a tanulás, vagy, hogy Remusszal olyan jó volt? A gondolataiba mélyedve meredt a maga elé polcozott könyvkupacra.
- Mi az? - emelte fel a fejét Regulus az asztalról.
- Ez mindig ilyen kicseszettül unalmas? - nézett végig a jegyzetein és az ingerülten átfirkált vázlatokon.
Regulus fáradtan bólintott.
- Ugye tudod, mi lesz bájitaltanon? - kérdezte felélénkülve.
- A negyedévesekén? - Elizabeth feltápászkodott, és szétválogatta a szemetet a hasznos információkkal teleírt pergamenektől.
- Nem úgy. A griffendélesekkel vagytok összevonva, nem?
Elizabeth végig magán érezte Regulus kárörvendő tekintetét, amíg megfelelően feldolgozta és értelmezte a hallottakat. Amikor már a temetését rendezte gondolatban, és a sírját majdnem elásták, miközben a pap imát mormolt, Reg a szívébe szúrta a következő kést.
- És prefektus vagy.
Ez a három szó Elizabeth számára felért egy (újabb) halálos átokkal. Lehajtott fejjel állt, és a cipője orrát bámulta, és azon gondolkodott, miért mindig őt hagyja el a szerencse. Regulus megbökte a vállát.
- Azért bele ne pusztulj.
A lány Regulus orra alá nyomta a dolgozata összecsapott befejezését.
- Szerinted ez elég ahhoz, hogy elvegyék a prefektusi címem? - kérdezte kétségbeesetten. - Mondd, hogy igen!
- Mit kell nézni? - hunyorgott a fiú az előtte kitekeredett pergamenre.
- Azt, ott - bökött Elizabeth a végére.
- Áhá, igen. A mindig precíz és pontos Elza rendezetlenül írt le néhány mondatot. Biztos vagyok benne, hogy még maga Dumbledore is megbocsáthatatlan bűnnek fogja tartani, és azonnali hatállyal eltanácsol - megveregette Elizabeth vállát, és őt kikerülve felmasírozott a hálótermébe.
