Átlátszó (HP fanfic)

41. fejezet

Csapó 1: Hatalmas káosz van a fájlban, amiben írom a sztorit, még fejezetekre sincs bontva. xd Szóval ha nem szól valaki (köszi ), fel sem tűnik, hogy máshogy kezdtem tagolni lol Ezen kívül amúgy még egy fejezetnyi szöveg van a jelenből, és basszus, még mindig nem telt el egy hónap a sztori legelejétől pffff. Viszont a kövi rész amit hozok, valszeg a félbehagyott flasback részeket fogja folytatni, csak, hogy itt is minden káoszba boruljon. Ott még kb 2-3 fejezet van hátra - remélem tényleg, mert az egész flasback 1-nek indult összesen.

Szóval itt az igazi 41. fejezet.

Csapó 2: Haha elhittem, a Wattpad is szarakszik :D Ha esetleg ezt a szöveget most jól látod LilyLia1, tudnál majd jelezni? Letöröltem és újratettem :P 

Elizabethet elmondhatatlanul irritálta az a rengeteg tanulnivaló az ágya végébe halmozva, ezért Dorcas könyveivel megpakolva lépett be a nagyterembe.

– Úgy tűnik, végre észhez tértél – futott össze rögtön Lilyvel. – A helyedben én is tankönyvekkel járnék ebédelni.

Elizabeth köszönésképpen biccentett egyet, aztán kikerülte a lányt.

– Dorcast keresem, hogy visszaadjam neki – mondta.

Lily a másodperc tört része alatt újra előre termett, ha nem tudta volna, hogy itt nem lehet, azt hinné, hogy hopponált.

– A saját könyveid nem tudod, hol vannak, Dorcas betűről betűre tudja az összeset, semmi szüksége rájuk, neked meg gondolom már ma este is kelleni fognak, nem? – vonta fel a szemöldökét, emlékeztetve ezzel arra, hogy Lily és Remus jóvoltából minden nap más és más tanárral randevúzhat, csak a változatosság kedvéért.

Elizabeth tovább haladt a Hollóhát asztala felé, de Lily szorosan a nyomában maradt. A szemével pásztázta a diákokat, és már majdnem feladta a keresést, amikor egy különös párbeszéd ütötte meg a fülét.

– És az sem érdekel, amit nemrég olvastam az elefántok székletéről, hogy...

– Te nem hallod a füledtől, amikor azt mondom, hogy HAGYJ BÉKÉN?

– ... ha összenyomod és a szád fölé tartod, akkor értékes nedvességet tudsz belőle kisajtolni, ami jól tud jönni, amikor a szomjhalál szélén állsz a sivatag közepén.

– Adam. Meg tudnád mondani, melyik állat széklete a legmérgezőbb? Csak mert szívesen a szádba tömködném...

Elizabeth pár lépéssel a turbékoló pár között termett, és hollóhátas lány kezébe nyomta a nagy halom könyvet. Dorcas úgy nézett Elizabethre, ahogy csak egy szarról pofázó szerelmes háztárs elől megszabadított ember nézhet a megmentőjére, tekintve, hogy Adam, ahogy a lány bevágott közéjük, észrevétlenül felszívódott, hogy mást boldogítson.

– Hálám örökké üldözni fog – sóhajtotta, és nagy lendülettel lecsapta a köteteket az asztalra, aztán rájuk mutatott. – Ezeket meg minek hoztad ide?

– Gondolom meg akar bukni minden tárgyból – vont vállat Lily, kissé sértődötten. Elizabeth meglepetten pillantott rá.

– Na, azért ennyire ne nézz hülyének!

– És így miből fogsz tanulni? – kérdezte Dorcas.

Mindketten várakozóan néztek rá, ezért színpadiasan sóhajtott, és már éppen a lehető legkecsesebb mozdulatokkal előhúzta a pálcáját, pedig Elizabeth úgy általában minden volt, csak nem kecses, de Regulus megzavarta.

– Gyere már, feltűnést keltesz – mutogatott az asztaluk felé, ahol rögtön kiszúrta Narcissát és Luciust, akik tényleg elég feltűnően pusmogtak őt figyelve.