Átlátszó (HP fanfic)

29. fejezet

Utolsó előre megírt fejezet. Őszinte leszek, az egyetem/koli jelentkezés, beiratkozás, tanévkezdés.... blablabla miatt jelenleg semmi időm írni, illetve a kezem sem javul, és így a prioritás inkább az, hogy meg tudjam írni a kritériumdolgozatot, valamennyire tudjak jegyzetelni, a kétheti hat órás laborról pedig nem is álmodom, hogy meg tudom csinálni. 

VISZONT. Biztos, hogy lesz folytatás. Kb. 3-4 fejezet hiányzik, utána vár az előre megírt 19-20 (nem emlékszem, pontosan mennyi) fejezet a jelenből, úgyhogy csak ezen kell túl lennem valahogy. Addig is, a türelmeteket kérem. 

Kellemes olvasást :) 

Elizabeth lendületesen levágódott egy fotelba Regulusszal szemben, és a fiú mögötti ablakra pillantva fájdalmas grimaszt vágott. A nagyterem mennyezete alapján kint egy felhő sincs az égen, és minden más klubhelyiség ablakából gyönyörködni lehet a napsütötte tájban, de nekik mi marad? A hülye tó feneke.

Lemondóan sóhajtott egyet. Regulus kérdőn nézett rá, a kezében egy levelet pörgetett, amin már fel volt törve a pecsét.

– A tanácsodat szeretném kérni valamiben – jelentette ki, mire Regulus egyik szemöldöke még magasabb szökött. – Szerinted innen mi illik hozzám a legjobban? – tolta a fiú elé a pergament, amin be kell jelölniük a választott tárgyakat. – Az egyik biztos, hogy a mugliismeret lesz, de másik...?

– Hogyhogy nem Remust kérdezed?

– Csak délután találkozunk, de nézd már meg a lapot! – szólt rá, mert még mindig a kezében forgatott levelet fixírozta. A felszólítására Regulus gyorsan átfutotta a tárgyakat, aztán olyan egyértelműen látszott rajta, hogy gondolkodik, hogy Elizabeth ebből biztos lett benne, hogy csak tetteti.

– Háát... – kezdte vontatottan, és egy gyors oldalpillantást vetett a levélre. – Édesanyád szerény véleménye szerint...

– Te elolvastad a levelem?! – csapott az asztalra Elizabeth, de olyan erősen, hogy az előbb ráhelyezett pergamen majdnem lerepült róla.

– ...vedd fel az LLG-t különben megátkoz – fejezte be zavartalanul.

– Regulus – szólalt meg vészjósló hangon, és nem kerülte el a figyelmét, hogy a fiú egy kicsit kisebbre húzta magát a teljes neve hallatán. – Kérdeztem valamit.

– Csak azt nem értem – kezdte vigyorogva –, hogy miért kérdezel rá olyan dologra, ami egyértelmű.

Elizabeth hátradőlt, és kifújta a levegőt.

– Kikészítesz – jelentette ki, de már nem tudta tovább visszafojtani a mosolyát.

– És egyébként is, te talán csak hetekkel később, a vonaton, hazaúton olvastad volna el, amikor már felvetted a jóslástant és a mugliismeretet – magyarázta a fiú felbátorodva, és amikor Elizabeth szemébe nézett, mindketten olyan hangosan kezdtek el röhögni, hogy többen is megbámulták őket.

~~~

– Remus! Remus! – kiabálta Elizabeth, amikor befordult az egyik legutolsó polc mögött a könyvtárban, és levágódott az ablak melletti asztalhoz. – Te is kaptál ilyen...

A kérdését már nem tudta befejezni, mert Madam Cvikker, aki Elizabeth szerint két másodperccel ezelőtt még tuti, hogy a könyvtár másik felében adott ki néhány könyvet egy hollóhátasnak, most a félelmetes porolójával rácsapott az asztalra a lány mellett.

– Ááá, mi a jó élet... – pattant fel az asztaltól teljesen egyszerre Remusszal, aki a biztonság kedvéért még a bűbájtan könyvét is felkapta.