Átlátszó (HP fanfic)

Múlt+1. fejezet

Fogalmam sincs, ilyen utólag beszúrt részekről küld-e értesítést. Nem tudtam mit kitalálni a fejezetek számozására, mert rájöttem, hogy az egész elcsúszna. xD Már bánom, hogy nem egy külön könyvet kezdtem rá, hiszen már most hosszabb a szövege, mint az eddig meglévő jelenbeli sztori (bár, mivel oda rengeteggg tervem van, ezért ez változni fog nyilván). 

És el sem hiszem, de folytattam az írást, ez egy friss és ropogós rész, mivel a kezem miatt kb. teljes egészében hangalapú gépeléssel csinálok szinte mindent, lehetnek benne fura "elgépelések", sokszor átolvastam, de néha bennemaradnak félrehallott szavak. 

Ja és fogalmam sincs, hány rész van hátra ebből, a legutóbbi jelenbeli résznél azt írtam, 2-3, de eddig 6 fejezetre való megvan már, és még nem látom a végét :D

Na, de akkor a réééééééééész: 

Elizabeth Pihe ketrecet szorongatva, Lily nyomában szállt fel a vonatra. Az utóbbi napokban rosszul aludt, tudta, hogy előbb-utóbb vissza kell térnie a való világba, de mindent összevetve túl gyorsan eltelt ez a nyár. Szorongva tekintett körbe, mikor látja meg valamelyik fülkében a háztársait, akik valószínűleg epekedve várták a beszámolóját. Szerencsére ezen a nyáron csak egyetlen levelet kapott otthonról, mert Bellatrix sikeresen meggyőzte a többieket, hogy veszélybe sodornák az információszerzést. Az is éppen elég volt – Siriustól jött, és Elizabeth nem volt képes végigolvasni, miután rájött, miről szól. A fiú elhitte, amit mindenki más is, és soha nem fogja megbocsátani neki, hogy veszélybe sodorta Lilyéket.

Iroikus módon egyedül Arthur nem bízott benne. És szemmel láthatólag az sem tetszett neki, hogy a példaképe, Bellatrix ennyire jóban van a húgával, sőt, kiáll az ötletei mellett. Elizabeth tudta, hogy Arthurnak nincsenek ellene bizonyítékai, mindössze féltékeny a vélt sikereire, mégis, az utóbbi napokban csaknem felemésztette a kétség, hogy rosszul döntött, túl messzire ment.

Ráadásul jelenleg nem csak a szokásos társaságtól tartott, hanem Siriustól és Regulustól is. Gyakran éjszakákon át forgolódott, amiért magára hagyta Regulust abban a nyomasztó házban, miközben ő mindentől távol feltehetőleg a világ legkedvesebb felnőtteivel tölthette a nyár hátralévő részét. És minél jobban érezte magát, esténként annál nagyobb bűntudata volt. Olyankor nehezen tudta hibáztatni Regulust, hiszen annyira próbált tartozni valahová, de még Elizabeth is látta, hogy ehhez az egyetlen út előtte a szülei elismerése.

– Elza, gyere! Találtam egy üres fülkét – kiáltotta Lily több lépéssel arrébbról, mire Elizabeth felocsúdott a gondolataiból.

– Igen, haladjál már, vagy legalább menj az útból! – hallotta maga mögül, ahol már egy kisebb csoportosulás alakult ki.

Elizabeth gyorsan kikapta a kezét a zsebéből, ahol öntudatlanul is Remus már felismerhetetlenségig gyűrögetett képet szorongatta. Felkapta a kalitkát és megemelte a nehéz csomagját, és a tőle telhető legnagyobb sebességgel elindult. Lily előresietett, és átvette terhének egy részét.

Elizabeth első dolga volt becsukni a kabinajtót, és elhúzni a függönyt. Az ajtónak háttal megállt, és nagyot sóhajtott.

– Elza, nincs miért aggódnod, Siriusszal napi szinten össze szoktatok veszni, tudom, ez most kicsit nehezebb, mert rég beszéltetek utoljára, de hidd el, ha újra találkoztok, hamar minden rendbe jön. Ezért mondtam, hogy még a szünet alatt írj neki levelet, Pihe nemcsak Remushoz talál el. És biztos vagyok benne, hogy már Regulus is félretette a gyerekes sértődéseit – magyarázta Lily, miközben leült az ablak melletti helyre. Elizabeth még mindig egyhelyben állt a függönnyel behúzott ajtó előtt. Lily intett neki, ezért gépiesen leült a vele szemben.