Szeress, hogy veszíts |Bakugo × Reader - Befejezett|

5. - Mutasd meg

Amint észbe kaptam, már törölközőben álltam a szobám közepén, miközben Katsuki még a mosdót látogatta. Mégis mi a francról beszélt nekem a fürdőben? Komolyan gondolta a szavait? Én pedig mégis mit teszek, hogy mindezt hagyom neki? Nem erőszakoskodik, és tudom, ha rászólnék, leállna. Azonban nem teszem. legbelül, jól esik ez a fajta törődés, és valószínűleg azért, mert még nem tapasztaltam meg és ez az első alkalom. Viszont furcsa érzést kelt bennem, és nem tudom, hogy jó, vagy rossz ez az érzés.

  - Ember - jelent meg a szőkeség az ajtóban, és egyből be is csukta azt maga után - Akkor ez a ház, hogy elveszek benne.

  - Szerintem nem olyan nagy - vontam vállat - Kimennél? Felszeretnék öltözni.

  - Hogy aztán anyukád csodálhassa a "barátod" csodás testét? - vigyorgott rám.

  - Nem fogja csodálni - bár igazából van, hogy kibaszott jó teste van... - Szóval menj ki, légy oly szíves.

  - Attól tartok, hogy ez nem fog összejönni - vont vállat, közben bezárta az ajtót.

  - Azt meg minek zártad be? - néztem rá kérdően, és kicsit összerezzentem.

  - Hogy senki se zavarjon - két kezét derekára tette, ahol egy fehér törölköző foglalt helyet.

  - Hé, mit akarsz csinálni? - szólaltam meg ijedten, és addig hátráltam, míg az ágyra nem estem.

Katsuki megindult felém, és pillanatok alatt fölém magasodott. Megijedtem, nem is kicsit. Mégis mit akar velem tenni? Mit akar tőlem? Mielőtt bármit is tudtam volna tenni, ajkait az enyémre nyomta, és csókolni kezdett. Próbáltam vele felvenni a tempót, de túl gyors volt. Amint megérezte ezt, egy vigyorog mellett távolodott el. Kezeit az oldalamra tette, és egyből mozgatni kezdte ujjait. Gyorsan kezdett el csikizni, nekem pedig a számon kiszakadt a nevetés.

  - Ha..hagyd..abbah! - kapkodtam a levegőt, ahogy egyre jobban csinálta.

Percek elteltével megkegyelmezett rajtam, és végre elengedett, miután már a könnyeim is kifolytak.

  - Aranyosan nevetsz - nevetett ki, majd egy puszit adott a számra.

  - Te olyan nagy szemét vagy. Alig kaptam levegőt! - néztem rá morcosan.

Katsuki megfogta az egyik kezével az arcomat, majd összenyomta.

  - Olyan vagy, mint egy nagy pamutfelhő... - szorongatta az arcomat, majd elengedte, s megcsókolt.

Finoman csókolt, most nem nem sietett el semmit sem. Várta, hogy én is hozzászokjak a csókjához. Hiába volt annyira durva stílusa korábban, mégis gyenge volt velem. Nem az volt, amit csak ő szeretett volna. Ha azt mondtam volna, hogy állj, leállt volna. Nem nem tettem. magam sem tudom, hogy miért nem.
  Miután ajkamról elszakadt, nyakamat látta be puszikkal. Nem volt durva, sőt. Inkább gyengédnek lehetett őt mondani. Vigyázott, mintha egy tölthető tárgy lennék.

  - Ugye tudod, hogy nem fogok megállni a nyakadnál? - suttogta a bőrömbe.

  - Tudom... - nyeltem aprót.

  - Akkor jó - akasztotta ujjait a törölközőmbe, és le is szedte rólam, majd az ágy mellé hajította.

Szemeivel végig mért, nekem pedig egyre nagyobb vörösség jelent meg az arcomon.

  - Gyönyörű vagy, [Név]... - látszott rajta, hogy teljesen rabul esett a látványnak, és alig akart ebből kiszabadulni.

Ajkait a kulcscsontomra vezette, majd lassú csókokkal jutott el a hasamig. Ott megállt, s apró puszikkal lepte el a bőrömet. Jómagam remegő ujjaim közé fogtam az őt fedő törölközőt. Lassan elkezdtem lefelé húzni, míg teljesen lent nem volt róla. Lenti nemességére futott a tekintetem. Basszus...Miért van neki ekkora? Sokkal nagyobb, mint azt gondoltam. És már rendesen merevedik.