Szeress, hogy veszíts |Bakugo × Reader - Befejezett|

22. - Piszkos titok

Felkeltem Katsukiról, így neki szabad tér maradt ahhoz, hogy feltudjon kelni a puha ágyról.

  - Vársz valakit? - néztem rá teljesen meglepve.

  - Én ugyan nem - reagálta le gyorsan, majd egyből fel is ült.

A következő pillanatban már lefelé haladt a lépcsőn, én pedig, mint egy kiskutya, mentem szorosan utána. Amint leértünk az előtérbe, ő az ajtóhoz lépett, majd várta, míg az illető még egyszer csenget. Ez így is történt. Amint meghallotta a csengő következő hangját, a kilincsre helyezte a kezét, majd kinyitotta a barna ajtót. Mind a ketten kíváncsian néztük, hogy mégis ki állhat az ajtó másik felében. Amint teljes egészében megláttam az illetőt, meglepve néztem rajta végig. Egy magas, barna hajú férfi volt, barna szemekkel. Szemüveget viselt, szája fölött pedig apró bajusz viselte helyét. Kedves mosolya szinte már most elkápráztatott, holott nem is tudtam, hogy ki lehet ez a férfi. Katsukira néztem, azaz magam mellé. Ő teljesen le volt sokkolva, és szemei elkerekedtek. Nem szólt senki semmit, és a férfi volt az, aki megtörte a csendet.

  - Sziasztok - köszönt mind a kettőnknek, azután Katsukira nézett - Szervusz, fiam.

Itt hagyott ki egy ütemet a szívem. Ő lenne Katsuki apukája? De, hogy kerül ide és mit keres itt? Nem úgy volt, hogy Ausztráliában van, az új barátnőjével? Oké, hogy azt mondta a telefonba, hogy idejön, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar.

  - Mégis mit keresel te itt? - kérdezte, sokkolt hanggal.

  - Mondtam, hogy meglátogatlak a napokban.

  - Annyit mondtál csak, hogy a városba jössz! Erről nem volt szó! - emelte meg a hangját a szőke hajú fiú. 

   - Sajnálom, ezt elfelejtettem említeni. Remélem nem haragszol, amiért eljöttem hozzád.

Katsukira néztem, még mindig. Ajkait beharapta, majd közelebb lépett az apukájához.

  - Idióta, vénember... - azzal ahogy kimondta, úgy ölelte meg szorosan az apukáját.

A szívem teljesen meglágyult a pillanattól. Biztos hiányzott neki, annak ellenére, hogy itt hagyta őket. Katsuki apukája viszonozta az ölelést.

  - És a kis hölgyben kit tisztelhetek? - nézett át fia vállán az apuka, egyenest rám.

  - Apa, ő [Név], a barátnőm - válaszolt Katsuki.

  - Szóval találtál magadnak valakit. És micsoda bájos kis hölgy! - mosolygott rám kedvesen, majd a kezét nyújtotta felém - Bakugo Masaru vagyok. Örvendek, [Név].

  - Részemről a szerencse - ráztam vele kezet.

  - Üljünk le - hadarta el Katsuki, majd visszavonult a házba, egyenest a konyhába.

Mi követtük őt, és helyet foglaltunk egy-egy széken. Kíváncsi voltam, hogy az apukája miért is jött el hozzá.

  - Hogy van Alice? - nézett apjára a szőke hajú fiú.

  - Megvan, megvan - mosolygott a férfi - Egy óvodában dolgozik, és nagyon szereti.

  - Értem - reagálta le gyorsan.

  - És anyád, hogy van?

  - Hogy lenne? Mindennap részeg, mint a jó fene - nevette el magát kínosan Katsuki.

  - Fiam, ugye tudod, hogy nem azért...

  - Tudom - mosolygott nem túl boldogan, majd az ujjait kezdte el tördelni, melyek az asztalon voltak - Tudom, hogy nem leléptél csak úgy Alice-el. Hanem, mert eleged volt, hogy anya ennyit ivott. Ne aggódj, én sem bírtam volna a te helyedben.

  - Nem azt mondtad nekem, hogy azért kezdett el inni, mert apukád elment? - néztem kérdően barátomra.

  - Mert én is úgy tudtam. Tegnap délelőtt tudtam meg, hogy mi az igazság. Anya részegen elújságolta nekem - nevetett fájdalmasan.

Szóval ezért történt az valószínűleg, hogy átszakadt nála a gát és vagdosta magát.

  - Sajnálom, hogy így itt hagytalak vele. Meggondolatlanság volt a javamból. Nem kellett volna hülyének lennem. Miattam szenvedtél évekig - az apja hangjában hallani lehetett, hogy mennyire sajnálja.

Katsuki megrázta a fejét.

  - Nem te tehetsz róla. Miatta van sajnos az egész. Már hozzászoktam - mondta el abrátom, mire én felálltam - [Név]?

  - Csak a mosdóba megyek - néztem barátomra, majd távoztam a mellékhelységbe.

Amikor beértem, bezártam az ajtót, majd nekidőltem. Istenem. Egyre furább dolgok derülnek ki. Életemben nem gondoltam volna, hogy ez az igazság. Egy piszkos titokkal több. Mi lesz még ezek után? És mit keres itt az apukája? Valamiért úgy érzem, hogy nem szimplán csak beszélgetni jött.
  Amint összeszedtem magam, kinyitottam az ajtót, majd visszamentem hozzájuk. Illetve mentem volna, de a konyha ajtóban megálltam, ugyanis valami megzavarta a fülemet.

  - Ausztrália? - hallottam meg Katsuki hangját.

Nem voltam képes belépni. Lehet, ha bemegyek elhallgatnak. Tudni akarom, hogy miről van szó, még ha bunkó mód hallgatózok is.

  - Mi van Ausztráliával? - kérdezte meg újra a fiú.

  - Igazság szerint azért jöttem, hogy ajánlatot tegyek.

  - Ajánlatot?

  - Voltam az iskoládban. Hallottam, hogy nem kaptad meg az ösztöndíjat. Sajnálom, fiam.

  - Mindegy is. Már nem érdekel... - halkult el a szőke hajú.

  - Szóval az ajánlat - kezdett bele az apuka - Tudom, hogy mennyire szereted a kosarat. Gyerekkorodban is nagyon sokat kosaraztunk. Jó lenne ezt profi szintre hozni. Nem gondolod? - kérdezte kedvesen - Szeretném, ha velem jönnél Ausztráliába, és ott folytasd a tanulmányaidat. Egy sportsuliban később pedig egy egyetemen.

  - Nem tudom... - szólt halkan, de nem ellenezte.

  - Ott esélyesebb lenne az ösztöndíj, és a jegyeid is lehet, hogy jobbak lennének.

  - Tényleg nem tudom. Jelenleg van valami, amit itt tartson. Illetve valaki. De ő nagyon idehúz engem - hallottam, hogy kissé zavarban van.

  - Visszajöttem - mentem be hirtelen, mire Katsukiék elhalkultak.

  - Én szerintem megyek, mert még van pár elintézni valóm.

  - Jól van - szólt a szőke hajú fiú, majd felállt.

Az apja elköszönt mind a kettőnktől, majd elsietett. Ketten maradtunk a barátommal.
  Nem akarom, hogy Katsuki elmenjen. Túlságosan is fontos nekem. Szeretném, ha teljesülne az álma, azonban Ausztrália nagyon messze van és bele se merek gondolni, mi lenne velem nélküle.

  - Szerintem én is megyek. Még van otthon némi dolgom.

  - Jó - szólat halkan - Majd írj.

  - Működik rendesen a telefonod? - kérdeztem meg.

  - Igen - biccentett - Biztos hazamész? 

  - Biztos... - néztem oldalra, majd az ajtóba léptem, és ki is nyitottam - Szia Katsuki - léptem közelebb, majd szorosan megöleltem őt.

Ő viszonozta az ölelést, majd elengedett. Egy puszit akartam neki adni, ám ő elkapta az államat, és megakadályozott ebben.

  - Most pedig mondd el szépen..Miért hallgatóztál? - fúrta bele vörös íriszeit a szemembe.