Szeress, hogy veszíts |Bakugo × Reader - Befejezett|

13. - Együtt

Percekig, de lehet, hogy órákig voltunk Katsukival az ágyán, miközben lassú tempóban folytak a könnyei. Túl sok ez neki, bár mindenkinek túl sok lenne. Akármennyire is forrófejű, érzései neki is vannak. Melyek felfalják, ha egyedül próbál menekülni. Mindenkinek szüksége volt egy meleg és ölelő karra, ami ott volt mellette, ha nehézségekbe ütközött. Katsukinak az volt a nehéz, hogy valakinek kimutassa ezeket az érzéseket. Sose szerette magát gyengének mutatni, de egyszer mindenki megtörik. Mindenkin lesznek repedések, melyek lefaragnak egy darabkát az illetőből és egyre jobban képes változni.
  Katsuki vigasztalása közben az órára néztem, ami délután öt órát mutatott. Eléggé elment már az idő, de azért még vissza volt a nap nagy része. Katsuki hátat simogattam, miközben ő szorosan magához tartott. Arcát a nyakamba fúrta, így pontosan tudtam, hogy mikor engedi ki könnyeit. Szipogásai töltötték be a szoba nagyját. Olykor-olykor én is bekönnyeztem, ugyanis nagyon rossz volt őt így látni. Szerettem volna megvédeni, és biztonságot adni számára.
  Apró puszit ejtettem a nyakára, egyenest meleg bőrére. Ő mozgolódni kezdett, majd elvette a fejét a nyakamtól. Egyből oldalra fordult, így nem láthattam arcát.

  - Kacchan.... - szóltam hozzá kedves hangon, majd óvatosan az ujjaim közé fogtam az állát, és lassan magam felé fordítottam őt.

Szemei pirosak voltak a sírástól. Annyira sajnáltam őt. A szívem szakadt meg érte, ugyanis nem tudtam, miképp segíthetnék. Ő végül tekintetét másféle vezette, hogy ne kelljen rám néznie. Szégyellte, pedig ebben semmi szégyellnivaló se volt.

  - Mi az? - hangja rekedt volt, és észlelhető volt benne a sírás utáni hang.

  - Csak...Azt szeretném kérdezni, hogy itt aludhatok-e? Igaz, nincs cuccom, de ha nem baj, kérnék.

  - Jó, adok.

  - És szeretnéd esetleg, hogy csináljak neked kakaót, vagy teát? - simogattam meg, meleg arcát.

  - Nem.

  - Valami harapni valót?

  - Nem kell semmi, [Név]. De azért köszönöm.. - nagy levegőt vett, majd kifújta.

Közelebb hajoltam, majd apró puszikat adtam a szájára, amit ő bizonytalanul, de viszonzott nekem. 

  - Azért inkább menjünk le és csináljunk gofrit. Jó? Az majd eltereli a figyelmed - simogattam meg a kezét.

Ő végül aprót bólintott, majd megfogta szorosan a kezemet, és felállt.
  Lassú léptekkel mentünk le a földszintre. Katsuki anyukájának nyoma nem volt, de a szemét, amit maga után hagyott, az nagy volt. A szőke hajú fiú szó nélkül kezdte el összeszedni a szememet, mely üres sörös üvegekből, valamint alkoholos üvegekből állt. Mellé léptem, és segítettem neki, ezzel megkönnyítve a dolgát.
  Hamar megvoltunk, majd a konyhába mentünk.

  - Tudod, hogy kell gofrit csinálni? - nézett le rám.

  - Igen. Előszedhetem a dolgokat hozzá?

Ő csak biccentett egyet. Nem volt túl beszédes, ez pedig nyugtalanított engem.
Elővettem a hűtőből, valamit a szekrényből azokat a dolgokat, amik kelleni fognak a gofrihoz.

  - Ezeket addig keverd össze, én addig előmelegítem a gofri sütőt - szóltam, majd válaszát meg se várva mentem, és izzottam be a gofrihoz tartozó sütőt.

Amint ezzel megvoltam, visszafordultam hozzá. Elég furán nézett ki az a tészta, amit elkezdett csinálni, így kérdően néztem rá.

  - Miket tettél bele? - néztem rá furcsán.

Ő rámutatott a két zacskó üres sütőporra, az üres lisztes zacskóra, a 4 tojásra, valamint az üres dobozú keményítőre. Ez hogy kerül ide?

  - Katsuki, te jól tudsz főzni és sütni tudtommal...

  - És? - nézett felém bágyadtan.

  - Kincsem..Nem jól csináltad..

Katsuki arcán ekkor sötét árnyalat ült ki. Lendítette kezét, hogy lecsapja a pultról az elrontott tésztát, de megakadályoztam a kezét. Annyira szét volt csúszva, hogy egyáltalán nem tudott összpontosítani arra, hogy mit is csinál.

  - Újra csináljuk, nincs baj. Bárkivel előfordulhat. Ilyen állapotban bárkivel - nyugtattam.

  - De nekem ez nem megy! - emelte meg a hangját - Menjünk inkább fel a szobámba, és szexeljünk..Azt jobban szeretem ezeknél a szaroknál..

Nagyot sóhajtottam, majd kiborítottam a rossz tésztát, és újat kezdtem el készíteni.
  Nehezen, de elkészítettük azokat a fránya gofrikat. Katsuki leült a székre, miközben letette az asztalhoz a finomságokat. Kezével az ölébe mutatott, amibe én bele is ültem.

  - A feneked tökéletes ide.. - puszilt a nyakamba, majd picit meg is harapta a bőrömet.

Habár nem szerettem amikor így viselkedett, azért örültem, hogy végre másra gondol.

  - Egyél - szóltam halkan, majd a kezembe vettem a gofrit, és felé fordultam.

Szája felé tartottam egy darabot, amit nemrég téptem le. Ő kinyitotta a száját, majd bekapta a falatot. Miközben rágta, nekem is ezt csinálta. Bekaptam a gofrit, ami igen finomra sikeredett.

  - Finom? - kérdezte.
 
  - Finom - mosolyogtam rá.

Katsuki közelebb hajolt, majd egy hosszú puszit adott a számra. Viszonoztam a puszit és közben próbáltam elhessegetni a gyomromban felgyülemlett lepkéket.

  - Elmegyünk utána fürdeni? - ajánlottam fel neki az ötletet.

  - Aha - bólintott rá.

Miután ettünk egyet, összekészültünk a fürdéshez. Közben megbeszéltük, hogy megnézünk majd valamilyen filmet. Azonban ez nem igen alakult úgy, ahogy én gondoltam. Elkezdtünk nézni fürdés után egy filmet, aminek végül az lett a következménye, hogy lefeküdtünk Katsukival. Azonban ő nem volt annyira tapintatos és érzékeny velem. Sokkalta inkább durva volt, ez pedig nekem nem tetszett, sőt. Fájt, nagyon fájt, ám ő nem vette észre, hogy próbálom őt leállítani. És emiatt szinte pokoli volt számomra az egész, és egyszerűen nem értettem, hogy hogyan is történt.
  Itt voltam mellette végig, próbáltam elérni, hogy jobban legyen és még aranyos pillanataink is voltak. Ám lehet, hogy én voltam az egyedüli, akinek ez igazán számított csak.