Szeress, hogy veszíts |Bakugo × Reader - Befejezett|

36. - Este

Ahogy néztem a szőke hajú, szomorú tekintetét, a szívem úgy kezdett el összeszorulni. Én tettem ezt vele? Miattam, illetve miattunk lett ennyire padlón?

  - Kacchan? - ejtettem ki fájdalmasan, szerelmem nevét.

Ő nem válaszolt, csak némi szipogás hagyta el az orrát. S ekkor, valami megcsapta az orromat. Egy nem jó dolog.

  - Ittál? - kérdeztem tőle, fájó hangon.

  - És ha igen? - kérdezte rekedt hangon - Akkor...mi van? - csuklott el a hangja.

  - Miattam?

  - Ki más miatt? - szorította össze az ajkait - Hiányzol, basszameg! Mindennél jobban szeretlek, basszameg! - remegett meg az ajka, miközben a hangja elcsuklott. 

  - Hé, baba. Minden oké lesz, rendben? - lépett hozzá közelebb.

Éreztem, ahogy az alkohol rossz illata áramol ki belőle, de mégse annyira durva szinten. Jobb kezében egy picike vizes üveg volt megtalálható.

  - Nem szeretsz engem, igaz? Nem vagyok neked elég jó, igaz? Mindenki más jobb nálam. Mások megtudják neked azt adni, amire szükséged van - hadarta a szavakat kétségbeesetten - Mások kitudják mutatni neked, hogy mennyire szeretnek. Tudnak neked édes dolgokat mondani, és elvinnének randizni. Erre itt vagyok én, egy csődtömeg.

  - Miket beszélsz? - néztem rá fájó tekintettel. Fájt, hogy így beszélt magáról - Mindenkinél jobban szeretlek. Nem akarlak elveszíteni. Gyere be. Megszeretgetlek, összebújunk, és elalszunk együtt.

  - Nem, nem, nem baszki - erősödött meg a hangja - Mindig te vigasztalsz meg engem, mint valami idióta kis pisist! Én egyszer se tudtalak! Pedig ez lenne egy férfi dolga! De még erre is képtelen vagyok!

  - Figyelj már rám! - emeltem meg felé a hangomat - Mit nem értesz azon, hogy mennyire szeretlek? A hangodat, azt az édes mosolyodat, a meleg, és megnyugtató ölelésedet, amit imádok. Mindennél jobban. Azt, amikor megpuszilsz, vagy végig simítasz az oldalamon. Amikor megcsókolsz, vagy puszit adsz. Bármilyen kis érintésedet. És nem mástól szeretném ezt, hanem tőled. És nem akarom, hogy szomorú legyél. Azt akarom, hogy mosolyogj. Szóval gyere ide, kérlek. Had öleljelek meg. Had adjak neked puszit. Had mutassam ki, hogy mennyit jelentesz nekem.

  - Nem érdemellek meg téged, a kurva életbe is - rezzent meg a hangja, és következő dolog, amire felfigyeltem, azok az apró könnyek voltak, melyek skarlátos szemei mögül előtűntek.

  - Baba...Minden rendben lesz, csak kérlek, ne igyál többet. Beszéljünk meg mindent. Tudom, lesznek még nézeteltéréseink, de megtudjuk beszélni. Kitartok melletted, legyél kármennyire is forrófejű...

  - Nem tudtam, mit tegyek csak megláttam otthon és muszáj volt beleinnom -szorította össze ajkait.

  - Az víz? - mutattam a kezében lévő palackra.

  - Igen.

Közelebb léptem, majd elvettem tőle a picike palackot. Ezt követően letekertem a tetejét, majd az ajkához tartottam az üveg száját.

  - Igyál kérlek.

Ő szó nélkül vette át remegő kezeivel a palackot, majd lassan, de biztosan, inni kezdett belőle. Olyan 10 kortyot ihatott, miután elvette szájától az üveget.  Egy picike csepp végig folyt a száján, ezt követően az álla vonalán, majd a betonra csöppent.  Ahogy elvette az üveget az ajkaitól, közelebb léptem hozzá. Teljesen közel. Felvezettem kezemet az arcára, majd megsimogattam, és közben kitöröltem könnyeit a szeméből.