Szeress, hogy veszíts |Bakugo × Reader - Befejezett|

7. - Randi?

Katsuki

Reggel, miután felébredtem oldalra fordultam, azonban csak akkor realizálódott bennem, hogy egyedül vagyok az ágyban. Mégis hol van ez a lány, és mégis mikor kelt fel?

- [Név]... - dünnyögtem magam elé, és tapogatózni kezdtem magam mellett, hátha megtalálom őt. Azonban ez nem így lett.

Vörös szemeimet kinyitottam, é akkor döbbentem rá százszázalékosan is, hogy nincs mellettem. Sőt. A szobában sincs. Megdörzsöltem látókáimat, majd felültem az ágyon. A gyomrom, üres volt, és az éhségtől korgott. Merre van ez a lány? Nélküle nem igen akarok bárhová is menni ebben a házban. Egyrészt nem ismertem a járást, másrészt kényelmetlenül éreztem volna magamat, ha egyedül császkálok a házukban.
  Szerencsémre hamar nyitódott az ajtó, és drága kamu barátnőm állt ott, miközben a telefonját kinyomta. Végig néztem rajta. Világoskék farmert viselt, fehér, rövid ujjú pólóját pedig, amin mellrésznél a Happy felirat volt, betűrt a farmerba. Haja lófarokba volt kötve. Nem tagadom, jól nézett így ki. Talán túlságosan is jól. Egyszerű, mégis csinos volt.

- Kész a reggeli - köszöntött egy reggeli mosollyal, ahogy elém lépett.

Kissé még nehéz volt a felfogásom, hisz nemrég keltem fel. Arcom piros volt, tekintetem pedig kissé kómás.

- Szétfeküdted a hajad... - mosolygott rajtam, majd elkezdte simogatni a hajamat, hátha ettől majd helyre jön. 

- Oi! Ne érj hozzá! - szóltam rá egyből. Ő csak ne érjen a tökéletes hajamhoz - Mi a reggeli?

- Ha lejössz, megtudod - ült le mellém, majd egy puszit adott a számra.

Kellemes bizsergés járta át a testem a cselekedetétől. Pislogtam egyet, majd álmosan kezdtem el őt vizslatni.

- Ochaco hívott, és szólt, hogy a többiek szeretnének bemenni a városba, hogy együtt lógjunk.

- Jó. És? Nekem mi közöm ehhez? - vontam fel a magasba a szemöldököm.

- Csak annyi, hogy te is jössz velünk - vont vállat a lány.

- Mi? Hogy én? - mutattam röhögve magamra - Én biztos, hogy nem megyek veletek sehova. Idegesítőek vagytok. Egytől egyig.

- De jössz szépen. Akkor...végre Ochaconak is megtudjuk mutatni, hogy mi van köztünk. Illetve jó lesz kicsit kikapcsolódni a barátainkkal.

- Miről lenne szó? - mormogtam magam elé.

- Elmennénk kajálni, és igazából a többit majd után kitaláljuk.

- Jó. Annyit igazából kibírok - sóhajtottam, majd körbe néztem - Hol vannak a ruháim?

- Oh...A tegnapi? Azokat betettem a mosógépbe, ha nem gond.

- És a táskám? - keltem fel az ágyból. Izmaim megfeszültek ettől.

- Tessék - adta oda [Név] a táskámat, amiből kikotortam a ruháim.

Egy stílusos melegítőt emeltem ki a táskámból, majd vettem fel, mellé pedig egy szürke pólót.

[Név]

Ahogy magára aggatta a ruhákat, úgy néztem végig, ahogy izmai megfeszülnek. Valamiért olyan jó érzés lenne, ha így, a jó meleg ruháiban megölelném őt. A ruhák szépen kiemelték szép alakját, mely pont úgy volt tökéletes, ahogy volt. Izmos volt, mégis volt rajta kicsi húsi, mely jól állt neki.