Szeress, hogy veszíts |Bakugo × Reader - Befejezett|

1. - Fogadjunk, hogy...

Unalmas tekintettel fürkésztem annak az épületnek a bejáratát, ahová már több, mint egy éve jártam. A mellettem elsiető tömeget figyelve, rájöttem, hogy lassan nekem is bekéne mennem az épületbe, különben elfogok késni, az első órámról. Lábaim megmozdultak, és a tömeget követve léptem be, a nagy, fehér épületbe. Ahány ember, annyiféle beszélgetés folyt a folyosón. Mindezek engem viszont cseppet se érdekeltek. Nem az én dolgom volt, és elvltam a saját magam gondolataival.
  Nagy sóhajtás mellett léptem be az osztályterembe, ahol mint mindig, most is az élet jele uralkodott. Mindenki a jól megszokott kis társaságában dédelgetett, a hangulat mégis jó volt. Aztán, ahogy egyre jobban beértem a terembe, megpillantottam azt az illetőt, akit habár régóta ismerek, napi szinten marjuk egymást.
  A szőke hajú fiú eleinte még rám se figyelt, de amint a padok közt igyekeztem a helyemre, ő vörös íriszeit utánam kapta. Nem törődtem vele, s nem is igazán érdekelt. De amint megszólalt, nem bírtam ki, hogy ne vessek rá egy pillantást. Muszáj volt a hang irányába figyelnem, ugyanis csak neki volt ennyire jellegzetes, recés és mély hangja.

  - Hogy ityeg, idióta? - vetette rám szokásos mosolyát.

  - Ismét egy idegesítő barom szólt hozzám, szóval máris rossz a reggelem - válaszoltam neki, közben pedig rá se néztem, csak leültem a helyemre, mely történetesen Ochaco mellett volt. Már szinte megszokott volt, hogy ekképp fogadott engem reggelente.

  - Jó reggelt - köszöntött a barátnőm kedves mosollyal.

  - Jobbat... - erőltettem csak az ő kedvéért egy mosolyt magamra, majd a padra hajtottam a fejemet - Nem akar végre elnémulni? - céloztam a szőkére.

Bakugo Katsuki. Egy sokszor idegesítő, olykor normális osztálytársam, akit ha lehet, talán még a barátomnak is neveznék. Egy olyan barátnak, akivel szinte mindig marjuk egymást, azonban szinte el se tudnám képzelni a mindennapjaimat anélkül, hogy ez ne így lenne. Nem ismerem őt annyira jól, mint esetleg Kirishima, de annyit elmondhatok, hogy biztosan tud nagyon is rendes lenni. Minden embernek van egy olyan oldala, amit nem mutat másnak, csak a hozzá közel álloknak. Neki pedig biztos van egy ilyen oldala, csak én éppenséggel ezt nem ismerem. Azt viszont tudtam, hogy a suliban miképp viselkedik, mennyire szokott normális lenni (mert igen, szokott), mikor nem tetszik neki valami, vagy mikor milyen hangulatában van.

  - Ez komoly? - hallottam meg Kirishima hangját, egyenesen mellőlünk, ahol Kaminarival, valamint Katsukival tanyázott.

   - Ember...Egy lány se marad meg melletted... - sóhajtott a szőkeség.

  - Miről van szó? - jelent meg a társaságban Midoriya is, aki nemrég ért be az osztályterembe.

  - Bakubro megint szakított egy lánnyal. Illetve.. - kezdett el halkan kuncogni a vörös - ...megint elüldözött egy lányt.

  - Kussolj, seprűfejű! - rivart a vörösre Katsuki - Csak nem tudta elfogadni, hogy ennyire tökéletes vagyok.

- Te? Tökéletes? - szaladt ki ajkaimon az, aminek nem kellett volna.

Bakugonak volt pár lány az életében eddig, azonban a valós számot, soha senki se tudta. pletykáltak erről, pletykáltak arról, de az igazságot valószínűleg csak Kirishima tudhatta. Nem ismertem Bakugonak az ilyesfajta oldalát, de mivel jól néz ki, (és ez sok lánynak elég indok ahhoz, hogy együtt legyenek vele) sok lány összeszeretne vele jönni. Azonban, ha ez meg is történik, utána otthagyják, mert megismerik őt. Nem mondom azt, hogy Bakugo teljesen elviselhetetlen, de kell mellé türelem és kitartás. Ami persze plátói szerelem mellett nem fognak a lányok elviselni.

  - [Név]... - csikorgatta fogait a vörös szemű, ahogy felém emelte azokat.

  - Mindenki tudja, - álltam fel, majd egyenest ránéztem - hogy elijeszted a lányokat magad mellől. Illetve, kiismernek téged. Bár ez inkább az ő hibájuk, hogy úgy akarnak veled együtt lenni, hogy csak kinézetre ismernek.