Szeress, hogy veszíts |Bakugo × Reader - Befejezett|

37. - Tűzijáték

Katsukival még körülbelül harminc percet ültünk kint, és bámultuk a csodás eget. Ezt követően hozzá mentünk. Nem volt semmi, csak egymással fürödtünk, majd ezután összebújva aludtunk el. Nekem nem kellett több. Ennél több nem is kell, hiszen velem volt az a fiú, akit mindennél jobban szerettem. És nekem ez volt a fontos.
  Reggel később keltem, mint Katsuki. A fiú csinált nekem reggelit, és amint elfogyasztottam, már indultam is haza. Megbeszéltük, hogy este kilencre jön értem, és kimegyünk a Városnapra, majd megnézzük együtt a tűzijátékot. Vártam, hiszen utoljára öt éve voltunk randizni. És hiányzott már, hogy vele lehessek valahol, így nagyon izgultam a randink miatt.
A mai napot nem töltöttem mással, csak tanulással, és átnéztem még azokat a dolgokat, amikre szükségem lesz a  vizsgánál. Este nyolc volt, mire minden egyetemi dolgommal végeztem. Ezután már csak magammal foglalkoztam. A közös csoportunkat is megnéztem. Hogy milyen csoportot? Azt a csoportot, amit én hoztam létre, és belevettem Katsukit, valamint Kirishimat is. Barátok vagyunk, már régóta és nem akarom, hogy a múltbéli történések miatt, minden a feledés homályába vesszen. Én voltam az, aki a legtöbb dolgot a csoportba írta. Kirishima nehezen, de válaszolt párszor, Katsuki pedig ha válaszolt is, nem a legkedvesebben. Viszont nem akartam feladni. Ha Katsuki élőben nem akart beszélni azzal a fiúval, aki egykor a legjobb barátja volt, akkor így próbálom meg őket közelebb hozni egymáshoz. És remélem sikerül is. Még párszor megnéztem az utolsó üzenetet, melyet én írtam, majd letettem a telefonomat. Most nem szabad ezzel sanyargatni magamat.
  A szekrényemhez léptem, majd kinyitottam azt. Az igazság az, hogy egyáltalán nem tudom, hogy mit kéne felvennem. 

  - Kék? - ejtettem ki ajkaim között eme színt, és ujjammal a kék színű ruhák felé vettem az irányt - Vagy fehér? - kalandozott el ujjam ezúttal a fehér színű anyagok felé.

Végül nagy sóhajtás mellett ejtettem vissza magam mellé kezemet, és jöttem rá, hogy ugyan nem tudom eldönteni, hogy mit vegyek fel.

  - Hm. Vajon Katsuki összeöltözne velem? - tettem fel magamnak a kérdést hangosan, majd a telefonomat a kezembe vettem, és írtam barátomnak. Szerencsére abban a pillanatban pont elérhető volt.

Me: Katsukiiiii ❤❤
Me: Mit fogsz felvenni este?
Béb❤❤: mit tudjam én, ruhát
Béb❤❤: minek?
Me: Nem tudom, hogy mit vegyke fel
Me: *vegyek
Béb❤❤: és?
Me: Nem akarsz összeöltözni?
Béb❤❤: minek?
Me: Mert az tök buli! Na?❤
Béb❤❤: mit szeretnél? milyen színt?
Me: Fehér nadrág, fekete póló? Kis egyszerű, de jó, nem?
Béb❤❤: hosszú vagy rövid?
Me: Rövidnaci
Béb❤❤: és legalább picsanadrágod van?
Me: De egy perverz vagy már
Me: Nem az van!
Béb❤❤: helyes mert ha valamelyik idióta megbámul, akkor a szemével lógatom fel a villanyoszlopra
Me: Katsuki sötét lesz....
Béb❤❤: Kurvára nem érdekel! 
Béb❤❤: Húzz fel egy fehér rövidnadrágot egy fekete pólóval aztán majd elmegyek a seggedért!
Me: Jó, jó akkor majd várlak
Me: Szeretlek❤😊
Béb❤❤: jó majd megyek
Béb❤❤: én is téged 
Béb❤❤: ❤

Csak mosolyogni tudtam azokon az üzeneteken, amiket Katsuki írt. De úgy tettem, ahogy megbeszéltük. Kikerestem a fehér rövidnadrágomat, ami szerencsére kellően hosszú volt, de mégse annyira durván. Ezt követte a fekete rövid ujjú pólóm is. Ahogy a ruhadarabok rám kerültek, tettem fel a szememre némi szempillaspirált, és hajamat pedig kivasaltam, így vállamra hullottak a tincsek. A tükörbe nézve elkönyveltem magam szépnek, hiszen jelenleg jól is éreztem magam a bőrömben. Anya nem volt itthon, így neki nem tudtam magam megmutatni. Zack-et pedig majd valamikor meglátogatom, ahogy apát is. Új virágokat kell vinnem a sírjára, és elszeretném neki mondani, hogy mi történt, az utóbbi napokban.  Amint kiszabadultam a gondolataimból, az órára pillantottam. 20:50. Katsuki hamarosan itt lesz. Fújtam magamra dezodort, valamint parfümöt, majd egy fogmosás után már lent is voltam a nappaliban, zsebemben a telefonommal, valamint a hátamon lévő, highlighteres fényű tornazsákommal vártam a barátomat. A tornazsákban volt zsepi, a pénztárcám, valamint egy vékonyabb pulcsi, hogyha fáznék.
  Míg vártam a szőkére, addig a tévében néztem a csatornákat. Azonban ez nem tartott sokáig, hiszen Katsuki pontosan érkezett, és nyomta is meg a csengőt. Kikapcsoltam a készüléket, melyet eddig néztem, majd ezt követően minden villanyt leoltottam a házban, a kulcsokat pedig a kezembe vettem. Mikor ajtót nyitottam, már minden megvolt, amit meg kellett csinálnom. Ahogy kinyílott az ajtó, megláttam a tökéletesen felöltözött fiút. Fehér, farmeros rövidnadrágja a térde fölé ért, fekete pólója nem volt betűrve, és tökéletesen kiemelte izmait, és minden apróbb porcikáját. Ehhez hozzájárult mennyei illata, mely egyből beleszökött az orromba. Jól ismertem már ezt az illatot. Túl jól is.
  Tekintetem egyből felvezettem vörös íriszeibe, majd ezt követően észrevettem édes mosolyát, melybe újra szerelmes lettem.