Felkészülés

IX.

Két ellenző

Hinata

Kageyama kirohant az ajtón, majd jól be is csapta maga után. Sikerült megint felidegesítenem. Gratulálok, Shouyou! Gyorsan én is felöltöztem, hogy utána siethessek, de mire kiértem, már nem volt sehol. Mérgemben dobbantottam egyet a lábammal, majd kelletlenül bementem a tornaterembe. Egy akkor ember hova tudott így elbújni?! A  senpaiaim már megérkeztek, így mosolyogva köszöntem nekik, csak a látszat kedvéért. Körbenéztem ott is, de a feladóm tovabbra sem jelent meg. Azonban elkaptam Sugawara pillantását, aki egy aprót biccentett az ajtó felé. Remek... Ha már csak úgy eltűnt a társam, le akartam volna nyugodni egy kis edzés után, erre még valami ciki beszélgetést is végig kellett szenvednem... Újra kiléptem az ajtón, mögöttem Suga állt meg.
- Hinata, minden rendben közted és Kageyama között? - tette fel a kérdését. Ezt az egyet nem akartam megválaszolni.
- Suga, honnan veszed, hogy bármi baj lenne? - mosolyogtam rá. - Tudod... Kageyama mindig élénk természetű volt, és gyorsan felkapta a vizet. Csak megsértődött - legyintettem. Sajnos őt nem tudtam átverni. Az egyik szürke tincsét pödörgette, a szemöldökét pedig összehúzta. Sosem láttam akkora ráncokat a homlokán. Valami komolyat akart mondani.
- Hinata, nem szeretem ha hazudnak nekem, szóval én sem teszem. Tanakával hallottuk a reggeli beszélgetéseteket. Kageyama elmondott mindent. - Lesokkolódtam, így nem is tudtam mit teszek. Megragadtam a pólóját.
- Mi? Kageyama?! Kibaszott áruló - szisszegtem, majd arrébb löktem. Suga döbbenten pislogott párat. Nem ilyennek ismert, nem csodáltam.
- Ha bárkinek elmondod, nem is tudom mit csinálok veled! - puffogtam. Ellágyultak a vonásai és felnevetett. Mi van? Most meg kellett volna ijednie. Hülye magasság! Annyira nem ér!
- Kageyama figyelmeztetett, hogy ezzel kapcsolatban hajlamos vagy agresszív viselkedésre, de nem gondoltam volna, hogy ennyire... Amikor kiderültek a dolgok, ne sértődj meg, de automatikusan arra gondoltam, hogy te lehetsz az uke - vakargatta meg zavartan az arcát. Mostmár csak durcásan fújtam fel az arcomat.
- Éreztem, hogy ez lesz. Egy ideig én sem hittem volna Kageyamát ukénak. Várjunk, te teljesen... normálisan viselkedsz, nem Suga? - kerekedtek el a szemeim. - Szóval téged nem... ez nem zavar?
- Dehogy! Van egy más ismerősöm is, aki szintén meleg, ez nekem teljesen normális! - legyintett mosolyogva. - De ne drámázzatok, főleg ne a csapat előtt. Van két hülye, aki nagyon kiakadna ezen. - Olyan arcot vágott, mintha szégyenkezne miattuk. Valószínűleg úgy érzett, mintha az anyánk lett volna. Ő már csak ilyen volt.
- Tsukishimára és Yamaguchira gondolsz? - vontam fel a szemöldökömet. Csak megrázta a fejét, nem válaszolt.
-

Menjünk vissza. A többiek már biztosan várnak ránk. - Megragadta a karomat, és berángatott a terembe. Már Kageyama is ott volt, mikor találkozott a pillantásunk kérdőn pillantott végig rajtam és Sugán. Megvontam a vállamat, jelezve, hogy nem fontos. Ő egy aprót bólintott. Beálltam mellé a bemelegítéshez. Szemem sarkából láttam, hogy Tanaka minket méregetett. Az arcáról nem lehetett leolvasni semmit. Ezen elgondolkoztam. Ha nem Tuskishimáról beszélt Suga, akkor mégis ki volt a csapatban a homofób?