Felkészülés

XXV.

Yamamoto

Láttam, ahogy Nishinoya vágyakozva nézte Tanakát. Azt is láttam, hogy szomorkás mosollyal figyelte Hinatát és Kageyamát. Szenvedett, talán mindenkinél jobban. Sejtettem mit élt át, én is ezen mentem keresztül. Amíg ő Tanakát szerette, csendben támaszt nyújtottam neki, de... Meddig bírhattam volna így? Egyedül a fájdalmammal, miközben látom, ahogy a szerelmem darabokra törik? Nem viszonozta az érzéseimet, ez nem is volt baj, elfogadtam. De hogy tönkre tegye magát... Ezt nem hagyhattam. Mégis így tettem, engedtem a saját életét élni. Kiyoko... Ürügy volt. Mikor megláttam a felállított haját és vidám mosolyát, egyből megszerettem, csodálatosnak találtam. Feltűnően imádta a menedzsert így tökéletes álcának tűnt ezzel közeledni hozzá. Utána pedig együtt voltunk. Igaz, hogy ritkán, de együtt. Aztán jött ez a dolog, és minden tönkrement.
- Yamamoto, nem jössz? - fogta meg a vállamat Kuroo, mire összerezzentem.
- Jézusom, ember, ne ijesztgess! - rivalltam rá. - Megyek máris. Nem lehet békén hagyni... - morogtam a végét.
- Nem akartam megemlíteni, de az edzőmeccs óta nagyon furcsa vagy. Valami történt Kiyokoval? - vigyorgott mindentudóan a kapitány. Ha tudta volna az igazat!
- Nem, dehogy. Csak aggódom Noyáért - vontam meg a vállamat. Ő értetlenül bámult rám, aztán úgy döntött, ezt figyelmen kívül hagyja.
- Bezárlak, ha nem jössz.
- Mondtam, hogy megyek! - kaptam fel a cuccaimat, majd kirohantam. Ekkor a telefonom megrezdült.

Noya🏐: Hey, Yamamoto! Kageyama és Hinata kibékült! Végre rendben vannak azok a hülyék.

Mosolyogva olvastam az üzenetét. Gondoltam arra, hogy írjak neki, de végül nem tettem. Boldoggá tett, hogy ő kezdeményezett.

Y.🗼Taketora: Az klassz. Engem inkább az érdekelne, h te jól vagy-e.

Noya🏐: Persze. Miért aggódsz miattam? Semmi sincs.

Y.🗼Taketora: Mindketten tudjuk, hogy van!

Noya🏐: Lehet... De akkor sincs okod aggódni.

Y.🗼Taketora: Van! Szóval nem vagy jól, igaz?

Noya🏐: De, jól vagyok. Felesleges velem foglalkoznod. Inkább megyek...

Újra elolvastam az üzetenét. Majd újra. És újra. Talán... Itt volt az esélyem. Az egyetlen lehetőségem.

Y.🗼 Taketora: Foglalkozom veled, mert szeretlek.

Noya: Köszi, tesó, de ezt nem kéne így kijelentened. Kicsit fura

Idegesen elmosolyodtam a válaszán. Olyan naiv! Nekem már minden mindegy volt. Leírtam az igazságot:

Y.🗼 Taketora: Úgy értem szerelmes vagyok beléd.

Túl sokáig írt. Többször eltűntek a kis pontok. Persze hogy nem tudta mit reagáljon! Ki számítana egy random vallomásra egy haverjától?

Noya🏐: Én is kedvellek, de nem tettem még túl magam Ryun. Nem akarok fájdalmat okozni. De ha végeztem vele, és te még mindig szeretsz... Boldogan megpróbálnám veled.

Magamhoz öleltem a  telefonomat, mire Kuroo felröhögött mellettem.
- Mi bajod? Kiyoko írt? - vigyorgott. Mosolyogva megráztam a fejemet.
- Nem. Noya viszonozza az érzéseimet.
- He? - fagyotte a kapitány, de én már ott sem voltam. Hazafele végig Noyán járt az agyam. Talán ezt hívják happy endnek.

Vége