Felkészülés

Utószó

3 hónappal később

Hinata

- Shouyou! Ha nem jössz, lekésed a buszt! - kiáltotta Tobio. Az edzőtáborba tartottunk. Már nagyon vártam, ismét a Nekomával játszhattunk.
- Megyek! - kiabáltam vissza, majd felkaptam a táskámat. Néhány másodperc múlva már a buszon ültünk egymás mellett. Jó érzés volt a kezét fogni, főleg, hogy körülöttünk voltak a csapattársaink. Daichin kívül mindenki elfogadott minket, és Sugánk köszönhetően ő is úgy, ahogy. A hideg ablaknak döntöttem a fejemet, és az elsuhanó fákat néztem. Gyorsan repül az idő... Rengeteg minden történt a kezdeti problémáink óta. Kageyamával sikerült leülnünk, és mindent rendesen átbeszéltünk. Azóta nem voltak komolyabb veszekedéseink, remélhetőleg ez így is marad. Mindenesetre jól éreztem magamat. Idő közben kialakult egy közelebbi baráti köröm. Ennek külön része volt Kageyama, aki továbbra is csak velem volt közvetlen, másoknak továbbra is a komoly, goromba feladó maradt. A másik részt Nishinoya és Suga tette ki. Jó volt Noyával beszélgetni, mivel idő közben elfogadta a biszexségét, és elég klasszul el tudtunk lenni az ilyen témákkal. Sugawara meg a meleg imádatával szívesen kapcsolódott bele az ilyen dolgokba.
- Shouyou? - rázott meg sok-sok gondolkozás és alvás után Tobio.
- Megérkeztünk? - motyogtam. Nem volt túl meglepő, hogy a válláról kellett felkelnem - ilyen dolgokban elfogadtam, hogy nem tudtam változni. Valószínűnek tűnt, hogy már egy centivel sem leszek magasabb.
- Yamamoto-o!~ - üvöltötte Nishinoya, és abban a pillanatban, mikor kinyílt az ajtó, már ki is vetette magát rajta. A következő amit az ablakon keresztül láttam, hogy egymást ölelgetik. Nos igen, két hónap várakozás után, Noya úgy döntött, készen áll vele megpróbálni. Látszólag minden rendben volt közöttük, Tanakával pedig újra haverok lettek. Eleinte félt, hogy eltávolodnak, de szerencsére nem így lett. Az kellemetlen lett volna mindenki számára.
- Shouyou - motyogta Tobio közel hajolva. - Min bambulsz? - Felnevettem. Volt közöttünk két centi, de az arca már így is pipacspiros színt vett fel.
- Semmiség. Szeretlek, tudod? - vigyorogtam rá, majd megcsókoltam.
-

Menjetek szobára! - kiáltott oda Kuroo, mire felmutattam a középső ujjamat. Nos igen... Ezekben a dolgokban továbbra sem változtam. Ha valaki meg akarta vonni a csókokat tőlem, az akkorihoz hasonlóan reagáltam. Na meg úgy, hogy Tobio még mindig nem adta meg magát nekem, elég türelmetlen voltam... De vártam rá. Amíg készen nem áll, várok. Kipirulva váltunk szét, ő pedig a szájára tapasztotta a kezét.
- Mi...mindenki látta!
- Tudom - mosolyogtam rá. - De te úgyis az enyém vagy. Remélem nem baj.
- Barom... Szeretlek - motyogta.
- Szeretlek!
- Hé, Yamamoto, csókolj meg! - kiáltotta Noya, majd a barátjára vetette magát. - Ne csak nekik jusson a rivaldafényből! - Nevetve néztük, ahogy próbálta elkapni a szégyenlős fiút, aki elrohant előle. Ő annyira nem szerette volna, ha mindenki előtt lekapják.