Felkészülés

X.

Kicsi és aranyos

Kageyama

Kénytelen voltam elmondani néhány dolgot. Persze azért nem mindent, kihagytam Hinata perverzkedéseit, meg minden nagyon személyes dolgot. Végül csak nagy vonalakban árultam el nekik, hogy Hinata szerelmes belém - legalábbis ezt mondta -, és azt is, hogy én nem tudom, mit érzek iránta. A többit meg, a lényeget amúgyis hallották. Ezek után Suga és Tanaka visszament az edzésre, én viszont elmentem az automatához tejért. Mindig, ha valamivel felhúztak, ez lenyugtatott. Sajnos nem volt annyi pénzem, hogy minden alkalommal vegyek, mikor dühös lettem. Annyi mondjuk soha nem is lesz. Így végül miután kidobtam az üres dobozt, még egy kicsit üldögéltem a fűben, és hallgattam az edző csapattársaim zsongását. Azonban nem sokkal később Suga közeledett, mögötte pedig Hinata botladozott. Jobban megnézve, a harmadéves húzta a karjánál fogva. Felpattantam, és besiettem a terembe. Még nem vettek észre, így pont időben, egy perccel előttük álltam be a pályára.
- Mi van, még a király is szokott késni? - jegyezte meg gúnyosan Tsukishima, mire felhúztam az orromat. Gondolj a tejre! A tejre! Egy nagy sóhajjal elengedtem a vágyamat, hogy megverjem.
- Tsukishima, mikor tervezel leszokni erről a hülyeségről? Már lassan egy éve nem járok a Kitagawába - forgattam meg a szemeimet. Ő csak unottan megvonta a vállát.
- Mostanság egyre unalmasabb vagy. Talán a törpe nyugtat le? - vigyorgott rám a szokásos, irritáló fejével. Még mindig tudta, mivel idegesítsen fel.
- He? - Szerencsére megérkezett Hinata és Suga, ezzel együtt pedig a hülye négyszemű is békén hagyott. Kérdőn végignéztem az apró testén, és az "elrablóján". Csak megvonta a vállát. Azért még eldöntöttem magamban, hogy jól kifogom kérdezni, mikor kettesben maradunk. Az edzésen végre együtt tudtunk működni, sokszor beszélt hozzám, és a szokásos hülyeségeit is előadta, mint az "ez az érzés olyan gwaaah!", meg hasonlók. Ezúttal nem hülyéztem le, csak mosolyogtam ezeken az aranyos dolgain. Ez pedig az eredményezte, hogy túl sokszor láttam Suga mindenttudó mosolyát, ami halálra idegesített. Kedveltem Sugát, akármennyire egy poszton játszottunk, de valamiért nagyon úgy tűnt, mintha ő különösen örült volan annak, hogy mi melegek voltunk. Lehet, hogy valami fura rajongó volt vagy ilyesmi. Visszatérve Hinatára, a pontszerzéskor általános pacsikon kívül néha "véletlenül" súrolták egymást a karjaink, és sokszor történtek hasonló "balesetek". Kellemesek voltak ezek az apró gesztusok, mert úgy éreztem tőle magamat, mintha nem is kellett volna titkolóznunk. Olyan jó lett volna felvállalni! Megfogni a kezét az utcán, megpuszilni mindenki előtt. A normális pároknak ezt mind szabad! Átölelhetik egymást, akár csókolózhatnak is az utcán, csak aranyosnak gondolják az emberek. Bezzeg, ha a melegek teszik ugyanezt, az már undorító és felháborodnak rajta. Szerettem volna belebújni az ölelésébe. Mármint, ha ő bújt volna el az ölelésemben, mert akármennyire volt ő az erősebb személyiség, attól még kicsi volt. Kár, hogy nem voltam úgy 150 centi. Mindig büszke voltam a magasságomra, de ekkor zavart, hogy nem lehettem kicsi és aranyos, mint egy lány. Akkor biztosan jobban tetszettem volna Hinatának. Egyáltalán minek foglalkozom én ilyenekkel?!

Helló mindenkinek! Remélem jól ment  felvételi! 😁 Csak én akartam megverni kedves Zsófit egy kígyóval a második padsorban?